Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-298

298. országos ülés 1903 Julius 3-án, pénteken. 107 és nemzeti fejlődés követelménye volt. Hanem — és nagyon sajnálom, hogy nincs itt a képviselő ur, — azt mondhatná erre Eötvös Károly t. képviselőtársam, hogy ő elismeri, hogy gazdasági téren helyes volt az állam térfoglalása, de politikai téren nem. Hivatkoznék esetleg az 1848 előtti önkormányzatra. Az 1848 diki önkormányzatot fentartani és visszaállítani akkori alakjában lehetetlen volt, mert az akkori önkormányzatnak egy kiváltságos osztály, egy teljesen tagolt társadalom volt a hordozója és képviselője. A mint ennek az osztálynak egyfelől a kiváltságai megszűntek, másfelől ennek az osztálynak összetartozósága megszűnt, az önkormányzat addigi formáját többé fentartani nem lehetett. Annál inkább csodálkozom a t. képviselőtársam által mondottakon, mert én Eötvös Károly t. képviselőtársammal nem egyszer vitatkoztam az önkormányzatnak azon formája felett, a melyet nekünk ezentúl meg kell teremtenünk. De én nem vagyok abban a vélekedésben, hogy mert a 48 előtti önkormányzat ma már lehetetlen, nekünk az önkormányzatról le kell mondanunk. Ellenkezőleg, azt hiszem, hogy parlamenti szabad országban az önkormányzat nemcsak magában, hanem mint előiskolája a parlamenti életnek, múlhatatlan követelmény és el fog sorvadni a parlamenti élet, ha a vidéknek nem lesz önkormányzata. (Helyeslés. TJgy van! jobbfelöl.) Én tehát azt hiszem, hogy Eötvös Károly t. képviselőtársamnak a kritikája nem helyes. Először azért, mert nem áll az, hogy a mi szabadelviiségünk ellentétben állana a 48 előttivel. (Helyeslés jobbfelöl. Mozgás a szélsőbaloldalon.) Olay Lajos: Nincs szabadelvüség! Volt, de ma már nincs szabadelvüség! (Mozgás. Halljuk!) Ivánka Oszkár: Van még ott egy kis maradvány ! Hieronymi Károly: A mit Eötvös Károly t. képviselőtársam mint a szabadelvüségnek főelvét hirdet, hogy t. i. minden politikai és minden egyéni jogot tisztelnünk kell és hogy a munkának, az írásnak és a szónak teljes szabadságát meg kell őrizni, es az én elvem is teljes egészében. (Derültség a néppárt padjain.) Igenis, teljes egészében. (Mozgás a néppárt padjain.) Vlád Aurél: Nem érvényesítette mikor miniszter volt! (Egy hang a néppárton: A gyomor!) Hieronymi Károly: Ha ez a megjegyzés valami vonatkozás akar lenni, nagyon kérem a t. képviselő urat, mondja ezt ki nyíltan; (Élénk helyeslés jobbról.) ha pedig csak tréfa, akkor rossz tréfa. (TJgy van! Rossz tréfa! jobb felöl.) Azt is felhozták, — már az előbb említettem, gr. Zichy János képviselő ur mondta — hogy a szabadelvüség csődje következett be. T. ház! Ebben a hosszú, hathónapi harezban mi volt közöttünk és az ellenzék között a kontroverzia? (Halljuk! Halljuk!) Az 1867. évi XXII. t.-czikk. Mert hiszen az ujonczlétszám felemelése csak alkalom volt e harczra; (TJgy van! TJgy van! a szélsobaloldalon.) hiszen Kossuth Ferencz t. képviselőtársam beszédében ezt egészen világosan meg is mondta. Ebben a harczban mi szemben állottunk egymással, és ebben a harczban a t. néppárt hosszú ideig igen hű fegyvertársa volt a 48-as pártnak. Szembe találtuk tehát magunkat a t. néppárttal. Már most, ha ennek a harcznak, mely nem a szabadelvüség körül, hanem a közjogi kérdés körül folyt, van valami eredménye, ez a dolog természete szerint nem a liberalizmusnak a bukása, hanem igenis elérte a t. néppárt, a 48-as párttal együtt azt, hogy megnehezítette nekünk az 1867 : XII. t.-cz. fentartására irányzott konzervatív irányú törekvéseinket, (Derültség. TJgy van! Igaz! jobbfelol.) Rakovszky István: Most egyszerre konzervativek lesznek! Holló Lajos: Apponyit is ezzel vádolták, hogy megnehezíti a hatvanhét fentartását! Hieronymi Károly: És most, t. képviselőház, midőn a liberalizmus bukását óhajtja, — mert jóslata nem teljesül — nézzük, mit helyez a nemzetnek a jövőre nézve kilátásba ? A keresztény konzervativizmust. Én bizonyos körülmények közt a konzervativizmus irányzatának jogosultságát elismerem, de a mikor ehhez egy más jelzőt tesznek, t, i. azt, hogy a keresztény konrervativizmus, ennek az én felfogásom szerint nem lehet más értelme, mint megszorító értelme. Nem általános konzervativizmus, de megszorító keresztény konzervativizmus! Sohasem szoktam mások szavába oly értelmeket beleinterpretálni, a melyeket abba nem helyeztek. Csakhogy kell, hogy ez a szó mindenkit gondolkodóba ejtsen, mert ebben az országban keresztényeken kivül nem laknak sem mohamedánok, sem hinduk, sem kínaiak. (Mozgás a néppárton.) Zboray Miklós: Vallástalan szabadkőmi vesék! Hieronymi Károly: Itt csak egy felekezet van, a mely nem keresztény. Holló Lajos: Lehet az állam jellege keresztény ! Rakovszky István: Ezt ő nem érti! Hieronymi Károly: És ha a néppárt ezt értette alatta, (Halljuk! Halljuk!) akkor meg vagyok győződve, — ez teljes meggyőződésem — hogy ha ez az ő iránya egyszer érvényre jut, az az országra nagyon súlyos veszedelmeket hárít. (Igaz! TJgy van! a jobb- és abaloldalon.) Rakovszky István: Ha az egyik veszedelmet kiheverte, kiheveri ezt is! Tiszát kiheverte, ezt is kiheveri. (Nagy zaj a bal- és a szélsobaloldalon. Elnök csenget.) Zboray Miklós: Vészjel! Hieronymi Károly: Azt hiszem, ha megkérdezzük az ország népességét és polgárait, (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) adjanak választ arra, vájjon a mostani helyzetet változatlanul kell-e konzerválni, vagy pedig javítani 14*