Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-298

106 298. országos ülés Í903 Julius 3-án, pénteken. Elnök: Várady képviselő urat kérem, hogy ne zavarja minduntalan a szónokot! Hieronymi Károly: Nem zavar engem egy cseppet sem! (Elénk derültség.) És kifejezést fogok adni ennek akkor is, a midőn ez a kérdés napirenden lesz, (Helyeslés jobbfelöl.) mert azt hiszem, hogy az 1867 : XII. tör vény czikk keretében igenis eleget lehet tenni minden nemzeti követelményeinknek és szükségleteinknek. (Ellenmondások a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk ! jobbfelöl,) Ezt meg fogjuk majd vitatni akkor . . . (Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Várady Károly: Hiszen nyolcz hónapja folyik már a vita! Holló Lajos: Majd húsz év múlva, ugy-e? (Zaj. Elnök csenget.) Elnök: Csendet kérek ! Hieronymi Károly: T. képviselőház, még egyszer ismétlem, (Halljuk! Halljuk!) hogy én azt tartanám kívánatosnak, hogy kijöjjünk ebből az áldatlan állapotból, a melyben vagyunk. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Mi is!) És tessék elhinni, hogy beszédem keretében nem az ellentéteket keresem, nem azokat akarom provokálni, csakhogy nem akarok semmiféle olyan kétértelmű kijelentést tenni, a melyből esetleg hamis következtetést lehetne vonni arra nézve, hogy micsoda állást foglalunk el az egyes kérdésekben. (Helyeslés a jobboldalon.) Sem vitát, sem egyenetlenséget provokálni nem akarok, mert olyan eminens szükségnek tartom, hogy kijöjjünk ebből a mostani állapotból, (Helyeslés jobbfelöl,) hogy annak igen sokat vagyok hajlandó feláldozni. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Pap Zoltán: Tessék módot adni reá! Várady Károly: Tessék megőrizni a nemzet karakterét! (Halljuk! Halljuk.') Hieronymi Károly: Azután, t. ház, Eötvös Károly képviselő ur egy súlyos vádat emelt, mert azt mondja, hogy szerinte az a szabadelvüség az igazi szabadelvüség, a mely (olvassa): »minden politikai, minden polgári és minden egyéni jogot a munkának, az észnek és a szónak teljes szabadságát megőrzi addig a határig, a hol az államnak nem árt*'. S azután ugy folytatja tovább, hogy mi ezt a szabadelvüséget meghamisítottuk; meghamisítottuk Németországból behozott theoriák hatása alatt, a melyek minden jogot — a mint ő kifejezte magát (olvassa): »egyéni, politikai, szövetkezési, gyülekezési, kenyérkereseti, munka, vállalati és minden jogot« — az államnak áldoznak fel. T. ház! Én nagyon csodálkozom azon, hogy Eötvös Károly t. képviselő ur erre a konklúzióra jut, a melynek, felfogásom szerint, az egész történeti fejlődés ellenmond. Ideje, hogy a kérdést megbeszéljük. Kétségtelen, hogy ma az állami befolyás, az állami tevékenység, az állami ós polgári élet igen tág körére terjed ki. De miért van ez így, lehet-e máskép és nem kellene-e ezt máskép berendezni? (Halljuk! Halljuk!) Az Eötvös Károly t. képviselőtársam által neheztelt állami beavatkozás vagy állami tevévékenység legelőször is gazdasági téren mutatkozott. És pedig a vasutak államosításánál. Ez volt a legnagyobb benyulás a privát életbe, a gazdasági privát életbe az állam részéről. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Voltak ennek a vasúti államosításnak gazdasági okai is, de távolról sem a gazdasági okok voltak a fők, hanem igenis az a törekvés, hogy Magyarországon ne kelljen a forgalmi politikát idegen nemzetiségű részvénytársaságokra rábízni.. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Holló Lajos: Ez okos dolog volt! Hieronymi Károly: Hát igen, az volt. Ez volt az első jelensége az állami beavatkozásnak egy igen tág téren. Kérdezem, hogy Eötvös Károly t. képiselőtársamnak helyes e a deíinicziója, hogy a régi és a szerinte helyes liberalizmus az idegen befolyások leküzdése volt? Ha igen, akkor ezek az államosítások üdvösek, mert ugyanennek az álláspontnak kifolyásai voltak. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) A másik volt az, hogy az állam gyári vállalatokat létesitett. Ezt nem lehet helyteleníteni. Én ma abban a vélekedésben vagyok, hogy sürgős, hogy az állam ezeket a gyárakat eladja, mert az a nézetem, hogy ma nem teljesitik azt a missziót, a melyet azoknak a gyáraknak akkor teljesíteni kellett, abban az időben, a midőn még Magyarországon egyetlenegy mozdonyt sem lehetett gyártani, midőn arra a czélra nem alakult privát társulat, és a mely alakult, a legrövidebb idő alatt megbukott. Akkor nemzeti feladat és hasznos dolog volt állami gépgyárakat létesíteni, hogy a magyar államvasutak szükséglete fedeztessék. Egy másik téren is, — még mindig gazdasági téren mozgunk, — igen nagy mértékben érvényesült az állami befolyás, t. i. a vizszabályozások terén. Talán ez nem volt nemzeti szükség? Mi volt annak az állami beavatkozásnak a kezdete? Az, hogy egyes vízszabályozási társulatok a maguk elé tűzött feladatnak sem gazdaságilag, sem műszakilag, sem pénzügyileg nem tudtak megfelelni. Hát akkor egy teória kedvéért abba kellett volna hagyni ezen hasznos munkákat, a melyek a magyar föld mivélés számára millió és millió holdat szereztek meg? Egy teória kedvéért abba kellett volna hagynunk, nehogy esetleg egy szabadelvüségi teóriát megsértsünk ? Az állami beavatkozás és az állami terjeszkedés a gazdasági élet fejlődése által parancsolva volt. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Nem német teóriák befolyása' alatt keletkezett ez, még históriailag sem, mert mi előbb államosítottunk, mint a porosz állam; nálunk előbb jött felszínre az államvasuti eszme, mint Poroszországban. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy Poroszország minket utánzott, de egészen hasonló viszonyok és indokok vezették őt is arra az útra, a mit mi követünk és a mi a gazdasági