Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-294

29t. országos ülés 1903 június 25-én, csütörtökön. 5 javaslatok ujabb terhet kívántak nemzeti vívmányok nélkül. Ez volt a mi álláspontunk akkor, e mellett kellett megállani és kitartani mindaddig, a mig vagy meg nem törnek bennünket vagy eszményünk és határozatunk diadalt és győzelmet nem arat. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mi akkor azt mondtuk, hogy szi vesén tárgyalunk mindent, csak a katonai javaslatokat nem, a kormány és többség álláspontja pedig az volt, hogy ő is szívesen tárgyal mindent, de először megköveteli a katonai létszám felemelését és megköveteli az ellenzéktől, hogy ennek útjába ne álljon. Akkor jött a nemes fegyverekkel küzdő ellenzékkel szemben az erőszak első neme: az erkölcsi erőszak, a mikor már a jognak, törvénynek és igazságnak uralma megszűnt, a mikor uj idea jutott felszínre: a többség akaratának feltétlen érvényesítése. Ez volt az első erkölcsi erőszak (Zaj a jobboldalon. Elnölc csenget.), mert miként a következmények megmutatták, abban a többségi akaratban nem volt sem komolyság, sem lélek, sem igazság. (Hoszszantartó élénJc helyeslés a szélsöbaloldalon.) Másodszor az erkölcsi erőszak folytatása abban nyilvánult, hogy elébünk állítottak olyan törvényjavaslatokat, a melyekkel a közvélemény szívesen és szeretettel foglalkozott nemcsak, de a melyek a népnek kenyeret is biztosítottak volna. Elébünk állították azokat a törvényjavaslatokat, mintegy kényszerítésül, hogy ereszszük át a katonai javaslatokat, hogy ezekkel is foglalkozhassunk. (Ugy van! JJqy van! a szélsöbaloldalon.) A közvélemény előtt hírlapjaik által és mindenütt azt hirdették, hogy azért nem tárgyalható a költségvetés, azért nem tárgyalható a tisztviselők fizetésrendezése, a beruházási törvényjavaslat, a telepítésre vonatkozó intézkedés, mert a kisebbség útjába áll a többség akaratának és a katonai javaslatokat megszavazni nem engedi. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Nem engedett egyik fél sem, sem a többség, sem a kisebbség. A többség ebbe a nagy harczba belevitte első sorban a szükségességet, hogy a katonai többletre okvetlenül szükség van; belevitte a nagyhatalmi állás kérdését, a Felség akaratát, a hadügyi kormány merev ragaszkodását és belevitte ismétlem azt a parlamentáris felfogását, hogy a többség akaratának feltétlenül uralkodnia kell Rakovszky István; Ármánykodók! (Zaj a jobboldalon. Elnölc csenget.) Barabás Béla: Ezen erős argumentumokkal és fegyverekkel szemben miféle fegyverekkel küzdöttünk mi? Az első volt az, hogy a többség akaratával szembeállítottuk a megnyilatkozó nemzeti akaratot. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A nemzeti akarat fényesen megnyilatkozott, megnyilatkozott a vidéken, a törvényhatóságok termeiben feliratok alakjában, megnyilatkozott népgyűléseken, a legtisztább ós legbecsületesebb lelkű zarándoklásokban ; (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) a nép ezrei vándoroltak ide fel ós minden feliratnak és minden népgyűlésnek és minden zarándokiásnak csak egy ez élj a volt . . . Ugron Gábor: A magyar nyelv! Zboray Miklós: A nemzeti nyelv, a nemzeti zászló! Endrey Gyula: Le a javaslatokkal! az volt a czél! Lengyel Zoltán: A néppárt cserben hagyott bennünket! Zboray Miklós: A néppárt nem árult el senkit. Rakovszky István: Ti már kiegyeztetek, most mi veszekszünk! (Zaj a jobboldalon.) Rákosi Viktor: Az egységes szabadelvű párt! (Nagy zaj. Elnölc csenget.) Elnök: Ne tessék a szónokot zavarni. Barabás Béla: . . . Csak egyetlenegy czéljuk volt, tessék megnézni minden feliratot, hogy vonják vissza a katonai javaslatokat. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Zaj balfelöl.) Elnök: Kérem a képviselő urakat a ház minden oldalán, méltóztassanak csendben lenni és ne méltóztassanak a szónokot folytonosan közbeszólásaikkal zavarni, (Halljuk! Halljuk! i szélsöbaloldalon.) Barabás Béla: T. képviselőház! A nemzeti közvéleménynek ezen megnyilatkozása és a függetlenségi és a 48-as pártnak határozatban megnyilvánított álláspontja teljesen harmóniáit s egyenesen, világosan, becsületesen és kizárólag arra irányult, hogy a beterjesztett katonai javaslatok visszavonassanak . . . (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Mozgás és zaj a baloldalon.) ... és irányult feltételesen arra, hogy a mennyiben azok vissza nem vonatnak, akkor nemzeti engedmények adassanak, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Mozgás és zaj a baloldalon, i Ugron Gábor: Nem áll! (Zaj a szélsőbaloldalon.) A nemzeti követelmény nem feltételes, az örökké áll! (Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Mozgás a jobboldalon. Elnölc csenget.) Elnök: Csendet kérek! (Halljuk! Halíjuk! a szélsöbaloldalon.) Barabás Béla: A parlamenti életben a magyar embereknek elsősorban az a kötelességük, hogy küzdelmüket a magyar nyelv diadala és sikere érdekében érvényesítsék. (Igaz! Ugy van]! a szélsöbaloldalon.) Ezen küzdelmet mi igenis felvettük, azonban a küzdelem a parlamenti keret korlátain kivül nem terjedhet, mert csak arról van szó, a mi szőnyegen van. A mi végczélunk ezúttal (Halljuk! Halljuk!) — minthogy a nemzeti jogokért való küzdelemnek az ideje nem késett, csak talán egy pár hónapra maradt el — (Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) és a mi küzdelmünknek jogossága és véghatára, tovább nem terjedhetett, mint a