Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-294

6 294. országos ülés 1903 június 25-én, csütörtökön. katonai javaslatok visszavonásáig. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A mi küzdelmünknek második fegyvere volt az, hogy a függetlenségi és 48-as pártnak kötelessége minden nagyobb megterheltetéstől nz ország népét, elszegényedett lakosságát megvédeni. {Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon,) Anyagi szempontból is tehát az lehetett a czél, hogy ezek a katonai javaslatok vonassanak vissza. És mi, t. képviselőház, ehhez hozzákötöttük nemcsak lelkünk meggyőződését, nemcsak becsületes törekvésünket, hanem kifejezetten — mondom — a pártnak becsületét is, mert vagy összetöretni engedjük magunkat, vagy eredménye kell, hogy legyen azon határozati javaslatnak, a mely fedte teljesen a nemzeti akaratot, hogy t. i. azok a katonai javaslatok visszavonassanak. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Zboray Miklós: Hát a magyar nyelv ? (Zaj.) Barabás Béla: Itt volt az ütköző pont a többség akarata és a kisebbség küzdelme közt. Ez az ütköző pont hozta azután létre azt a nagy zavart, a mely bekövetkezett először azzal, hogy Széll Kálmán miniszterelnök urnak helyéről távoznia kellett és bekövetkezett azzal, hogy a válság megoldására vonatkozólag a Felségnek kellett kezébe vennie az ügyeket. Lengyel Zoltán : És a horvát csendőrkáplárt hozni a nyakunkra! (Zaj.) Rakovszky István: Miért tárgyaltatok vele ? (Zaj a néppárton és a szélsőbaloldalon. Egy hang a szélsőbaloldalon: Hát ti nem tárgyaltatok ? Elnök csenget.) Barabás Béla: T. képviselőház! Az ügyek ezen zűrzavarában mit kellett tapasztalnunk és mit kellett látnunk ? (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Azt kellett látnunk — a mivel nyilatkozatunk is foglalkozik —^ hogy ő Felsége, Magyarország apostoli királya, nem időzik Magyarországon és nem itt intézi el a válság okait és indokait. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És kellett látnunk, t. képviselőház, azt, hogy a magyar urak folytonosan felmennek Bécsbe, s kellett látnunk még szomorúbban azt, hogy ő Felsége idegen tanácsosokat hallgat meg és vesz igénybe azon czél elérésére, hogy a magyar kormányt megalakítsa és a válságot megoldja. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De még egy dolgot kellett tapasztalnunk, t. képviselőház! Tapasztaltuk épen az idegenek meghallgatása által befolyásolt Felségnek elhatározásából és akaratából azt, hogy az erőszak keze akart ránehezedni erre a nemzetre. Rakovszky István: De rákoppintottunk volna! (Zaj és mozgás.) Holló Lajos: így is rákoppintottak, mert visszavonta a kezét. Barabás Béla: A mi a Felségnek az ország területére, illetőleg Budapestre való jövetelét illeti, arra. vonatkozólag engedjék meg, hogy őszinte hazafiúi lélekkel elmondjam a magam nézetét és gondolkodását. Tudvalevő dolog az, — századok története bizonyítja — hogy a magyar nemzet mindig lojálisán, hűségesen és igaz szeretteiéi osztozott a Habsburg dinasztiának és ő Felségének, az apostoli királynak keserűségében, bánatában, örömében, szenvedéseiben és fájdalmaiban . .. Lengyel Zoltán: Nagyon is túlságosan! Barabás Béla: ... és hogy e tekintetben elment a kellő határon túl. (Zaj. Elnök csenget.) E túlmenésért mi más elbánásban való részesedést érdemeltünk volna. Azt kérdem tehát én most, hogy hasonló szeretetet, a nemzet örömében, fájdalmában való hasonló részvételt tapasztaltunk-e a másik oldalon olyan alakban és formában, a melyet a mi lelkünknek meg kellett volna érezni? Soha ez meg nem történt. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De ez érzelmi dolog ós itt ez esetben azonban előtérbe lép az az alkotmányos kötelesség, a mely a magyar királyt arra birja, hogy a mikor a nemzet bajban van, — hiszen az csak baj, a mikor válságok, gazdasági viszályok és egyéb súlyos csapások érintik az országot, — e bajban a fejedelem velünk együtt érezzen, s bölcs belátásával, gondolkodásával és intézkedéseivel itt az ország határain belül intézze el e nemzetnek sorsát és egyengesse azokat az utakat, a melyeken e nemzetnek boldogulnia kell. (Ugy van! a szélsöbaloldalon) Ez azonban nem történt meg és igy nem történhetett meg az sem, hogy ő Felsége megvizsgálhatta volna szemével azt, vájjon a királyi akarat fedezi-e és egybehangző-e a nemzet akaratával ? Mert a királyi akaratnak a nemzeti akarattal szemben határai, korlátai vannak. Korlátai vannak első sorban anyagi szempontból, mivel a nép és a nemzet nem áldozhat erején túl; korlátai vannak másodsorban erkölcsi tekintetből, mivel a magyar apostoli királynak tisztelnie kell e nemzet hagyományait, szokásait, tisztelnie kell első sorban nyelvét, czimerét és lobogóját. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Zaj a néppárton.) Rakovszky István; Jó éjszakát! (Mozgás!) Barabás Béla: Végre is azt hiszem, minden józan embernek tudnia kell azt, hogy a nemzetek és népek nem a királyokért és fejedelmekért vannak, hanem megforditva a királyok és fejedelmek kell, hogy a nemzetekért legyenek, dolgozzanak és fáradjanak. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Második súlyos aggodalmunk az, hogy ő Felsége nemcsak az osztrák miniszterelnököt, a kinek Magyarország dolgaiba egyáltalán nincs joga beleavatkozni, hallgatta meg, hanem meghallgatott olyan kiváló osztrák urakat is, a kiknek a magyar ügyek elintézéséhez semmi joguk, semmi fogalmuk sincs. Ez okozta azt, hogy megismétlődtek azok a százados sérelmek, hogy jelenségét láttuk az erőszaknak, a mely itt uralkodni akart.