Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-298

100 298. országos ülés 1903 Julius 3-án, pénteken. gondolat világos kifejezést talál. (Helyeslés és taps a szélsöbaloldalon.) Épen azért megismé­telem kérésemet. Miután eddig nem méltózta­tott határozottan nyilatkozni arra, hogy csak­ugyan a nemzeti követelményeket és jogokat, melyek kifejezést nyertek a katonai téren, akarja-e megvalósítani vagy nem, nyilatkozzék a t. miniszterelnök ur — hiszen a miniszter­elnök urat és a kormányt támogató többség soraiból kelt fel egyik képviselőtársunk és kívánta a t. miniszterelnök úrtól, hogy nyilat­kozzék, — vájjon még erre a csekélyke enged­ményre is van-e tehát felhatalmazása, különösen, hogy az 1868-ban kiadott királyi rendeletet a magyar tisztek visszahelyezése iránt közigazga­tási utón azonnal foganatosíthassa. Mivel a t. miniszterelnök ur még ezen kérdésre is adós maradt a felelettel, akkor, azt gondolom, csak köszönettel tartozik, ha alkalmat adunk mi erről a helyről arra, hogy a miniszterelnök ur ezen kérdésre felelhessen, a mely azonban egyúttal kérdést tartalmaz az iránt is, a mire, ha a miniszterelnök ur kormányzati állását fentartani és megerősíteni akarja, nyilatkozni szent kötelessége a nemzettel szemben. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Kérem azonban arra is, hogy kijejentései, mint előbb mondtam, ne közönséges szólamok, hanem olyan bizonyí­tékokkal kisért kijelentések legyenek, melyek­ben a törvényhozás teljesen megnyugodhatik, ily értelemben kérem és várom a t. miniszterel­nök ur válaszát. Kijelentem azonban, hogy én a t. miniszterelnök ur és a kormány iránt, mely a 67-es alapot képviseli, politikai bizalommal egyáltalában nem viseltetem, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) és én agyam gondolatát, szi­vem sugallatát követve, csekély erőmmel min­denkor oda fogok törekedni, hogy ez a szeren­csétlen kiegyezés a maga egészében megdőljön, és minélelőbb bekövetkezzék az az idő, hogy a nem­zet dicső és hatalmas legyen; ez pedig csak ugy lehet, ha megvalósul az a politikai programm, a melyet mi vallunk, hogy t. i. Magyarország valósággal legyen független és önálló. (Élénk éljenzés és helyeslés a szélsöbaloldalon. Szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Buzáth Ferencz képviselő ur a ház­szabályokhoz kért szót. Buzáth Ferencz: T. ház! A házszabályok­hoz kívánok hozzászólani. Az igen t. miniszter­elnök ur beterjesztette a quóta-bizottság jelen­tését és a quóta megállapításáról szóló törvény­javaslatot. A két jelentés ma osztatott ki a képviselők között. Ez az előterjesztés azonban hézagos és hiányos, mert nincsenek hozzácsa­tolva a tárgyalási jegyzőkönyvek. T. ház! Még hogyha ugy is állana a dolog, hogy e jelentések tárgytalanokká váltak, még akkor is szükséges, hogy a quóta-bizottság összes tárgyalási jegyző­könyvei a jelentéshez hozzá legyenek csatolva. Minthogy azonban a t. miniszterelnök ur hatá­rozottan kinyilatkoztatta, hogy a jelentést vissza nem vonja, hanem az a királyi döntéssel kap­csolatosan lesz annak idején tárgyalva, feltét­lenül szükséges, hogy a képviselők a quóta­bizottságban történtekről minden tekintetben tájékozva legyenek. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ennél fogva szükséges, hogy ugy az osztrák quóta-bizottság tárgyalási jegyző­könyvei, mint a magyar quóta-bizottság tárgya­lási jegyzőkönyvei szintén kinyomattassanak és a jelentéshez hozzácsatoltassanak. Mert eddig csak arról van tudomása a képviselőháznak, hogy a két quóta-bizottság bi­zonyos arányban megállapodott, de arról nincs, hogyan jött létre ez a megállapodás. Én, mint a quóta-bizottság tagja tudom, hogy a két quóta-bizottság közt nézeteltérés volt, és ez a megállapodás egy kompromisszum eredménye. Én erre nézve különvéleményt terjesztettem elő, ez szintén nincs csatolva. (Fölkiáltások bal felöl: Hol van?) Már pedig én a quóta-bizottságban nem mint magánképviselő vettem részt, hanem egy párt delegátusaként szerepeltem, természe­tes tehát, hogy én a pártnak működésemről beszámolni tartozom. Ezt pedig csak ugy tehe­tem, ha a tárgyalási jegyzőkönyvek szintén ki­nyomatnak és kiosztatnak. Eddig ez volt a szo­kás ; nem tudom, mi az oka annak, hogy most ezen jelentések oly pongyolán vannak előter­jesztve, (Igaz ! Ugy van! a bal- és a szélsö­baloldalon.) Én ily körülmények közt nem is annyira a t. miniszterelnök úrhoz, mint inkább a ház igen t. elnökéhez intézem azon kérést, legyen szíves ezen hiányok pótlását, nevezetesen a tárgyalási jegyzőkönyvek kinyomatását és a képviselőház tagjai közt való szétosztását elrendelni. (Helyes­lés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Rakovszky István: T. ház! Én is a ház­szabályokhoz kérek szót. Igazán különös az a pongyolaság, mely lábrakap a legfontosabb tör­vényjavaslatok tárgyalásánál, (Közbekiáltások a baloldalon: Az uj miniszterelnök rendszere!) Nem akarok olyan irányban támadni, a hol igazságtalan lennék; ez nem a t. miniszterelnök ur feladata, hanem az előadó urnak és a bizott­ság elnökének feladata, hogy szorosan ragaszkod­janak a házszabályokhoz, és azon bizottságok­ban, a melyekben az egyik elnököl, a másik pedig az előadói tisztet látja el, a hivatalos okmányok oly formában állíttassanak ki, a mint azt a házszabályok rendelik. Nézzük, mit ren­delnek a házszabályok? A házszabályok 138. §-a ekként szól (olvassa): »A háznak mind ál­landó, mind egyes esetekre választott bizottsá­gai albizottságokra oszolhatnak, s a tárgy kellő megvitatása után jelentéseiket, illetőleg javasla­taikat — írásba foglalva — külön előadók ál­tal előterjesztik.« Ez megtörtént. Tovább igy szól ugyanazon szakasz (olvassa): »A bizottság kisebbsége, vagy egyes tagjai különvéleményei­ket azon alkalommal szintén szóval, vagy Írás­ban előterjeszthetik.« Ez is megtörtént, a mint

Next

/
Oldalképek
Tartalom