Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-298

298. országos ülés 1903 ját érdekében, de mindnyájunk érdekében is, hogy ne óvatosan, de világosan és határozottan legyen szives konczipiálni mindent, mert csak akkor fogunk arra higgadt tárgyilagossággal és körültekintéssel feleletet adhatni oly értelemben, a mint azt az ország érdeke kívánja. Ha csak az óvatosságból akarnánk kiindulni, akkor igen könnyen léphet előtérbe az a feltevés, hogy itt nem a komoly tárgyalás a czél, hanem csak az ügyeskedés arra, hogy ki tudja lefőzni a másikat. Országos ügyeket pedig, t. t. miniszterelnök ur, igy intézni nem lehet és nem szabad, (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) mert ebből olyan veszedelmek származhatnak, a melyeknek következményeit ez a nemzet nagyon keservesen sinylené meg. (Ugy van! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Ha a t. miniszterelnök ur progranimbeszédében felvette a kiegyezés kérdését és pedig ilyen kerülő utón, akkor ne méltóztassék azt gondolni, hogy nem hivta ki maga ellen a közfigyelmet. Egyenesen kihívta, mert méltóztassék csak hivatali elődjének beszédét elolvasni, azt a beszédét, a melyben azt a törvényt, mint javaslatot beterjesztette. Abban a beszédben Széll Kálmán miniszterelnök arról a helyről, a hol most a t. miniszterelnök ur ül, nyilt férfiassággal azt a kijelentést tette, hogy az a kikötés, hogy tárgyalást nem lehet folytatni addig, a mig az autonóm vámtarifa megállapítva nincs: egy ellenérték az előző törvényes biztosíték megsemmisítéséért, és egyszersmind biztosíték a jövendőre nézve abban a tekintetben, hogy a nemzet igenis áttérhet az önálló vámterületre. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Madarász József (a terembe lépve): Helyes! Éljen az önálló vámterület! (Elénk felkiáltások a szélsöbaloldalon: Éljen Madarász!) Babó Mihály: T. miniszterelnök ur, mi, a kik ezen az oldalon ülünk, azon meggyőződéstől vagyunk áthatva, hogy a magyar nemzet jövendőjét, Magyarország nagyságát, népeinek boldogságát az önálló vámterület alapján lehet megteremteni. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) És ha a t. miniszterelnök ur programmbeszédét azzal fejezte be, hogy »legyen köztudattá, hogy Magyarország erős és van,« ezzel akaratlanul is lesújtó kritikát gyakorolt a t. miniszterelnök ur hivatalbeli elődjei és a 67-es alapon való kormányzás felett, mert ezzel azt jelentette ki, hogy tehát Magyarország most nincs. És ha Magyarország miniszterelnöke akkor, a mikor székfoglaló beszédét megtartja, nem találja meg Magyarországot, hanem azt mondja, hogy még ezután vigyük át a köztudatba, hogy van, azzal, ismétlem, oly lesújtó kritikát gyakorolt az elmúlt 37 esztendei kormányzat felett, a melynél lesújtóbb itt a legkíméletlenebb szavakkal sem mondható. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A midőn azt méltóztatott mondani, t. miniszterelnök ur, hogy mindenben Széll Kálmán nyomdokain fog haladni; azokat az elveKÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XVII. KÖTET. 3 Julius 3-án, pénteken. 97 ket, eszméket és gondolatokat törekszik megvalósítani : akkor, t. miniszterelnök ur, önnek nem volt joga azon kezdeni, hogy mindjárt a legelső alkalommal épen azt az egyetlen vívmányt akarja megsemmisíteni, a mely Széll Kálmán munkálkodásának tulajdonképen leglényegesebb része. (Ugy van! a szélsöbaloldalon") Én tehát, ha semmi egyébért nem: ezen egyetlen oknál fogva is csak természetesnek tartom, t. miniszterelnök ur, hogy azon politikával szemben, a melyet folytatni akar és kivan, ebben a házban a leghatározottabb harcz folytattassék, (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) és pedig azért, t. miniszterelnök ur, mert első a nemzet, első a haza, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és csak azután következik minden más. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Várady Károly: Ugy van! Az az első, és nem a császár, vagy a kamarilla! (Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Várady Károly: Nem a kamarilla expoziturája! Babó Mihály. Polónyi Géza t. képviselőtársunk tegnap utalva a megbeszélésekre, a t. miniszterelnök úrral szemben kifogásolta azt, hogy a t. miniszterelnök ur programmjának előterjesztésekor a ház feloszlatásának kérdéséről nem nyilatkozott. Ezt én magam is súlyos mulasztásnak tekintem, Nem mi ránk nézve súlyos, a kik ezen az oldalon ülünk, hanem elsősorban azokra, a kik a t. miniszterelnök ur háta mögött ülnek, mert hiszen ma még a szabadelvű párt kialakulása tulajdonképen meg nem történt; ma még nem tudjuk, hogy a t. miniszterelnök ur politikájának feltétlenül megvan-e a többsége, mert t. miniszterelnök ur, nagyon sokan vannak ott azon a túloldalon, a kik homlokegyenest ellenkező kijelentéseket tettek és állítottak fel, mint programmpontot a választások alkalmával, azzal szemben, a mit a t. miniszterelnök ur különösen a kiegyezés kérdésében elfoglalt. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És akkor, t. miniszterelnök ur, tudni kell a nemzetnek és a választóknak azt, hogy azok az urak, a kik az önálló vámterület alapján lettek megválasztva, állják-e ma is azt a kijelentést, mert ha igen, akkor ők a t. miniszterelnök ur háta mögött helyet nem foglalhatnak. Én, már csak azért is, hogy tájékozva legyen az ország és a nemzet arról, hogy mi tulajdonképen a nép akarata, egyáltalában nem akarnék elzárkózni azon kérdés világos megoldása elől, vájjon a t. miniszterelnök ur programmpontjai és elhatározásai közé felvette-e a ház felosztását? Kijelentem, hogy erre feleletet nem az ellenzék érdekeinek védelme, hanem a nemzet jogai védelme szempontjából kívánunk. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A t. miniszterelnök ur működését nagyon szerencsétlenül vezette be. Tett itt egy kijelentést, midőn bemutatta a közösügyi költségek arányának megállapítására vonatkozó jelentést, a 13