Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-298

98 298. országos ülés 1903 Julius 3-án, pénteken. mely a törvény és a házszabály értelmében bizottsághoz utasíttatott, hogy majdan tárgyaltassék. Tegnap azonban bemutatott egy királyi döntést a quóta megállapítása tárgyában és midőn kifogásoltatott, hogy az tudomásul vétessék, akkor azt a kijelentést tette, hogy azon tárgyalásnak következtében, a mely elrendeltetni fog, a királyi döntés következtében tárgytalanná vált a quótabizottságra vonatkozó jelentés. Hát .tévedni méltóztatik a t. miniszterelnök urnak, nem vált tárgytalanná különösen azért, megmondom az okát is, hogy miért nem ? (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Nem vált tárgytalanná különösen azért, mert ebben a kérdésben először a törvény értelmében a képviselőháznak, illetőleg a törvényhozásnak kell nyilatkoznia, sőt addig nem is lett volna szabad a király döntése alá sem terjeszteni. (Elénk liüyeslés a szélsőbaloldalon.) Nessi Pál: Törvénytelenség! A királyt beleviszik a törvénytelenségbe, az esküszegésbe. (Zaj. Elnök csenget.) Babó Mihály: Addig, t. miniszterelnök ur, mig ebben a kérdésben a törvényhozás nézetét ki nem jelentette és csak akkor, mig a két országgyűlés, t. i. Magyarország országgyűlése és Ausztria országgyűlése megegyezni nem tud, nem lett volna joga ő Felségének ebben a kérdésben dönteni. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De nemcsak azért nem válik tárgyta,lanná, hanem azért sem, mert méltóztassék csak annak a quótabizottságnak a megegyezését, a melyet a t. miniszterelnök urnak ismernie kell, mert ő maga terjesztette be, — méltóztassék csak azt figyelemmel végigolvasni — mi van abban, mint megegyezés a házzal közölve? A bizottságok határozatában a mint ez a kiosztott törvényjavaslatban is foglaltatik, (olvassa): » Teljes megegyezés jött létre mindkét bizottság között. Egyetértőleg tehát a következő határozatok hozattak: a közösügyi költségekhez való hozzájárulási arány 1903. Julius elsejétől, 1909. deczember 31-ig állapittatik meg.« Itt tehát nem egy esztendőről beszélt a bizottság. Itt egy hosszabb időt hozott javaslatba és szándékozott megállapittatni. Ezt a kérdést a törvényhozásnak meg kell hányni-vetni és tárgyalni kell, hogy ezt az álláspontot elfoglalja-e, a melyet a bizottságok elfoglaltak, igen vagy nem? Ilyen könnyedén ezen kérdésnek letárgyalása elől kitérni nem lehet, hogy bevégzett tény elé akarja a t. r miniszterelnök ur állítani a törvényhozást. És én továbbmegyek. A t. miniszterelnök ur azt mondta, hogy jó, ám tárgyaljuk, de a királyi döntés ne legyen vita tárgya, csak a miniszteri jelentés. Igaz, hogy a 48-iki törvények értelmében a politikai felelőség a minisztereket terheli; de bocsánatot kérek, akkor, midőn szentesitett törvénynek megtartásáról, vagy meg nem tartásáról, midőn a királynak legsajátosabb tényéről és arról van szó, hogy azok a törvényes előfeltételek, a melyeknek értelmében neki a törvényhozási cselekményekbe közvetlen beavatkozási joga van, fenforognak-e vagy nem, ezt őneki kell előbb elbírálnia, mielőtt aláírását adja ahhoz, a mit neki a kormány proponál. Igaz, a t. miniszterelnök ur elsősorban felelős. De engedje meg kijelentenem, hogy igenis a királyi döntés, mint az országnak vitális érdekeit érintő kérdés tárgyalás tárgyát kell, hogy képezze, és bárminő értelmű kijelentéseket tesz is, a törvényhozásnak, különösen azon részről, a hol mi ülünk, egyáltalában nem lehet elzárkózni az elől, hogy a királyi cselekmény bírálat tárgyává ne tétessék akkor, a mikor az személyes ténykedés. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mert mi a hazafias tiszteletet, a melylyel a korona iránt viseltetünk, nem abban találjuk, hogy kész-köteles szolgaként hunyászkodjunk meg a királyi akarat előtt, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalion.) hanem abban találjuk, hogy nyilt férfiassággal mondjuk ki meggyőződésünket még akkor is, ha az nem találkozik vagy ellentétben áll az előző királyi nyilatkozatok tartalmával. (Ugy van ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A magyar embernek nem szokása, hogy térdet-fejet hajtson a magánál nagyobbak előtt. Felemelt fejjel áll mindenki előtt, a kikkel kell, hogy szóba álljon és miután legelső magyar embernek mondatik a király, joggal megköveteljük, hogy akkor, mikor vele akarunk tárgyalni, ne alattomoskodó és az igazat kimondani kerülő óvatossággal előadott, hanem férfiasan, nyíltan feltárt nyilatkozatokat hallgasson szívesen. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mert az a kölcsönönös tisztelet és bizalom, mely a legerősebb kapocs a dinasztia és a nemzet közt, csak akkor fejlődhetik ki, ha ő Felsége minden tartózkodás nélkül felvilágosittatván, őszintén nyer tudósítást a nemzet kívánságairól, s a mellettük és ellenük szóló érvek világos feltárása utján jut abba a helyzetbe, hogy jobbra vagy balra érvényesítse királyi akaratát. Tehát én nem fogadom el a t. miniszterelnök urnak azt az álláspontját, hogy itt a királyi döntés tárgyalás és vita tárgyát nem képezheti. Kell, hogy képezze. Itt az összes részletekre kiterjeszkedő vita kell, hogy legyen e kérdésben. Mert másként, t. miniszterelnök ur, sem az országot, sem a nemzetet, sem önmagunkat megnyugtatni nem tudjuk. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) De azt gondolom, hogy kötelességet teljesítek akkor is, midőn a t. horvát miniszter urnak itt elmondott beszédére vonatkozólag néhány rövid kijelentést teszek. A t. horvát miniszter ur, midőn képviselői minőségében mondott beszédét magyarázni és kimagyarázni akarta, azt a kijelentést is tette, hogy lehetetlen, hogy ő Magyarország ellen és a magyar nyelv ellen akart volna állást foglalni, mert hiszen, ha a magyar hadsereg részére kivivatik a magyar nyelv, abban az esetben Horvátországot a hor-