Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.
Ülésnapok - 1901-294
4 29í. országos ülés 1903 június 25-én, csütörtökön. vonatkozólag, tartson-e további ülést, vagyis a felvetett indítványt megvitassa-e vagy nem. T. képviselőház! Az az indok, a mely bennünket az országgyűlésnek összehívására késztetett, miként már a nyilatkozatban is benne van, az volt, hogy a jelen súlyos politikai válság közepette elszomorodott szívvel láttuk azt, hogy ő Felsége, a magyar apostoli király, ezen napokon nem tartózkodik közöttünk, (Igás! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) láttuk azt, hogy a magyar korona tanácsosai Bécsbe járnak fel az ügyek elintézése végett . . , Rakovszky István: Szépen intézték el! Barabás Béla:... és láttuk még szomorúbb érzülettel azt, hogy ó' Felsége, a magyar király idegen tanácsosoknak tanácsait veszi igénybe, azokkal konferál és azoknak meghallgatása után intézkedik a magyar kormányválság elintézésére vonatkozólag. Hogy ezen kérdésben helyesen Ítélhessünk és hogy álláspontunknak tisztasága és önzetlensége kitűnjék, kénytelen vagyok a tényeket megállapítani és rövid visszapillantást vetni arra a múltra, a melynek eredménye és következménye a kormányválság és oka a mi nyilatkozatunknak beadása volt, (Halljjuh ! Halljuk ! a szélsobaloldalon.) Tudnivaló dolog az, hogy a magyar kormány még a múlt évnek őszén beterjesztette az ismeretes katonai javaslatokat arra vonatkozólag, hogy az eddigi létszám tetemesen felemeltessék. Az ellenzék, és a függetlenségi párt különösen, már akkor látta ennek veszedelmét, és látta azt, hogy ez a törvényjavaslat és az az igyekezet, a melylyel a hadügyi kormány a hadsereg létszámát emelni akarja, ugy anyagi szempontból, mint egyéb tekintetben határozottan káros az országra. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Már akkor, mikor a deczemberben kért indemnitásnak megadásáról volt szó, viselkedésünkkel elárultuk és tanúsítottuk azt, hogy a katonai javaslatok ellen a leghatározottabban küzdeni fogunk. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Küzdöttünk is majdnem egészen deczember utolsó napjáig és akkor nehogy az ország törvényenkivüli állapotnak legyen kitéve, megállottunk ezen küzdelmünkben és azt tételeztük fel az igen t. kormányról és a többségről, hogy látva a mi erőnket és látva azt az erős elhatározást, mely szerint mi ettől a küzdelemtől visszariadni nem fogunk, a következő évben meg fog állni, meg fogja gondolni a dolgot és a javaslatokat visszavonja. De nem ugy történt. Mi akkor meghajoltunk az országnak azon nagy érdeke előtt, hogy január elsejével törvényenkivüli állapot ne legyen; azonban mikor az indemnitás megszavaztatott, a kormány a helyett, hogy kötelességszer'iileg a költségvetést tárgyaltatta volna elsősorban (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) a mely költségvetés az alkotmányos életnek főfeladata, de még törvényileg is elő van irva; a helyett, mondom, hogy a törvény eme kötelezettsége előtt meghajolt volna, felvette ismét tárgyalás végett azokat a katonai javaslatokat, a melyeknek mi már ellentállottunk és folytattuk küzdelmünket is négy hónapon keresztül olyan erővel, hogy a kormánynak be keltett látni, hogy ismét egy veszedelmes helyzet, a törvényen kívüli állapot előtt áll. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) T. képviselőház! Ezen négyhónapi küzdelem alatt az ellenzék folytonosan azt hangoztatta, hogy a hadsereg létszámának a felemeléséhez nem járulhat hozzá elsősorban azért, mert ezt az országnak anyagi helyzete el nem birja. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ez volt az első szempont; a nép szegény, gazdasági viszonyaink teljesen rosszak és további anyagi megterheltetése bün és meggondolatlanság lenne a kormány és a többség részéről. Ez volt az első szempont. A másik szempont, a midőn a nagyhatalmi kérdésnek a szükségességét vetették fel a szemünk előtt, az volt, hogy ha már mégis előáll az a helyzet, hogy a hadsereg létszámának felemelésére okvetetlenül szükség van, akkor elérkezettnek láttuk azt az időt, hogy az 1867 : XII, törvényczikk 11. §-ában lefektetett nemzeti jogaink biztosíttassanak és garancziákat nyerjünk arra vonatkozólag, a mi a törvényben ki van fejezve, hogy ő Felsége által ez a kérdés alkotmányosan kezeltessék. És ekkor, t. képviselőház, ezen kettős elhatározásunkban vittük a küzdelmet egészen május elsejéig, a mikor újra elérkeztünk a törvényenkivüli állapotnak a küszöbéhez. Az ellenzék, Széll Kálmán volt miniszterelnök ur adott programmjához képest joggal feltehette azt, hogy a ki itt, ebben a terembei) folytonosan a jog, törvény és igazságot hirdette, az utolsó pillanatban meg fog rettenni attól, hogy itt jogtalanság, törvénytelenség és igazságtalanság uralkodjék. (Igaz! Ugy van / a szélsobaloldalon.) Ez azonban, t. képviselőház, nem történt meg. Első alkalommal a kisebbség igenis engedett és nem zavarta bele az országot a törvénj r en kivüli állapotba. Másodsorban pedig, bár látta a többség és a kormány a kisebbség ezen nagy erejét és elszántságát, hogy küzdelmében végig ki fog tartani, mindaddig, a mig nem győzedelmeskedik, a kormány r nem riadt vissza, hanem belement az ex-lex-álla pótba. Már most a törvényen kiviili állapot bekövetkezett, A pártnak ujabb állást kellett foglalnia és ujabb állást is foglalt azon szempontból, hogy az országot gazdasági válságoknak, csapásoknak kitenni nem szabad és másfelől teljesíteni kell a törvényben előszabott kötelezettségeket s ekkor egy határozati javaslatot hoztunk. Ez a határozati javaslat akkor igy szólt: a párt azt határozta el, hogy minden, a költségvetéstől kezdve, szőnyegen levő törvényjavaslat tárgyalásába bele egyezik, a nélkül, hogy az egyes törvényjavaslatokra vonatkozó álláspontját már ezzel kijelentette volna, kivéve a katonai javaslatok tárgyalását, a mely katonai
