Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-275

84 275. országos ülés 1903 május 20-án, szerdán. kérdés soha kimerítően a parlamentek elé nem jön, hanem csak a bizottságok döntenek felette, mindezen kérdések a homályban maradnak és Magyarország millióit a felelőtlen közös minisztériumok pocsékolják. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Nem ugy Tan! Rátkay László: Nem akarom fárasztani a t. házat, de ha a t. miniszterelnök ur odaveti, hogy én zavarom össze a dolgot és a felelőségrevonás biztositva van, igen lekötelezne engem, és azt hiszem az egész házat, ha megmondaná azt a módot, hogy mikép fog ez a fegyelmi bíróság megalakittatni ? Mi lesz akkor, hogyha az osztrák delegáczió ki fogja jelenteni, hogy: ő a fegyelmi bírósági tárgyalásba egyáltalában nem megy bele. Mi lesz ebben az esetben? Igen lekötelezne a miniszterelnök ur, ha megnyugtatna ebben a tekintetben. Felvetem még azt is, hogy a quóta összefügg-e a vámszövetség kérdésével? E tekintetben a t. miniszterelnök ur nagyon furcsa kifejezéseket használ, Pl. egypár év előtt, mikor a junctim kérdését az átutalás dolgában felvetettük, ezt egészen megtagadták és azt mondták, hogy semmiféle junctim ebben a kérdésben nincs. Legutóbb pedig a t. miniszterelnök ur, a ki ezekben a napokban háromszor is nyilatkozott ebben a kérdésben, mind a három alkalommal más és más jelzőt használt. Széll Kálmán miniszterelnök: De mindnek ugyanaz az értelme! Rátkay László: Külön kijegyeztem a naplóból ezeket a jelzőket. Az egyik jelzővel azt mondja a miniszterelnök ur, hogy automaticze függ össze, a másik jelzővel pedig azt mondja, hogy bizonyos erkölcsi és etikai junctim van a quóta ós kiegyezés között. Széll Kálmán miniszterelnök : Az! Lengyel Zoltán: Automatikus erkölcsi! (Derültség a szélsőhaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Csak érteni kell és akkor nem fognak rajta nevetni! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Rátkay László: Megnyugtathatom a t. miniszterelnök urat az iránt, hogy én tisztában vagyok a kérdéssel, mert a quóta-kérdés összefügg a vámszövetséggel. De ha erre az álláspontra helyezkedem, a következő kérdéseket intézem a t. miniszterelnök úrhoz: (Halljuk! Halljuk!) A miniszterelnök ur azt mondta, hogy a vámszövetség a két kormány között létrejött, a vámtarifa kérdésében a megállapodás megvan; odaát a Reichsrath tárgyalni fogja. Hogy lehet-e változtatni a vámtarifákon, ezt a kérdést Krasznay Ferencz t. képviselőtársam vetette fel, s erre a t. miniszterelnök ur a következő választ adta: (Halljuk! Halljuk!) Lényeges változtatás nem lehet, erről a két kormány gondoskodott és erre a garancziák megvannak. Már most jól van, én veszem azt az alapot, a ,melyre a t. miniszterelnök ur helyezkedett. Ámde hol van odaát akkor a teljes alkotmányosság ? Ha egy kiegyezés jön az osztrák Reichsrath elé, a melyen semmiféle lényeges változtatást tenni nem lehet sem lényegében, sem a részleteiben? És mi történik akkor, hogyha lényeges változtatást akar a Reichsrath csinálni ? IJgy-e bár a 14, §-szal való tovább kormányzás. De fordítsuk meg a tételt ide. A t. miniszterelnök ur azt mondja, hogy a kiegyezés megvan, azon változtatni nem lehet. Ha tehát odaát nem lehet, akkor ideát sem lehet. E szerint a t. miniszterelnök ur egy törvényjavaslatot fog idehozni a ház elé, a melyről már előzőleg kijelenti, hogy a két kormány megállapodott felette és azon változtatni nem lehet. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Akkor mi vagyunk mi ? Független törvényhozás vagyunk ? Avagy csak játékot, szemfényvesztő játékot űznek önök a nemzettel, elhitetvén vele, hogy van országgyűlése! (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Igaza van a t. miniszterelnök urnak abban, hogy automaticze megy a dolog, egy készségesen szavazó többséggel. Kubik Béla: Ez igy van! Bedobják Széll Kálmánt és kihull a törvény! (Derültség.) Rátkay László: Még csak egyet a quótakérdésben. Osszefügg-e a quóta-kérdés az államadóssági járulék kérdésével ? (Halljuh! Halljuh!) Én azt hiszem, hogy igazat fog nekem adni a t. miniszterelnök ur abban, hogy összefügg. Hiszen az 1867 : XII. t.-czikknek utolsó szakaszaiban meg is van mondva világosan, hogy azon esetben, ha ez és ez stb., tehát az államadóssági járulék kérdésében is, odaát a parlament határozott, akkor lép életbe a megállapított quóta. Ezt csak azért vetem fel, mert pár hónap előtt tisztába jöttünk azzal, hogy az államadóssági járulék kérdésében ugy az osztrák kormány, mint az osztrák parlament minő álláspontot foglalt el. Hiszen emlékezik rá a t. túloldal, a t. miniszterelnök ur, mert a kérdés fel lett vetve, hogy ő nekik az álláspontjuk az, hogy ahhoz a kérdéshez a magyar parlament hozzá sem szólhat, azt, hogy abból az államadóssági járulékból mennyi esik mi reánk, illetőleg a kamatszámítás alapján tőkésítve, mennyi tőkeösszeg jön ki, azt ők fogják meghatározni, a mi megkérdezésünk és minden hozzászólásunk nélkül. Én a quóta-kérdésben ezzel a kérdéssel az összefüggést annyiban látom, hogy a mennyiben odaát az államadóssági járulék konvertálva lett, ez egy indoka annak, hogy a hozzájárulási arány Magyarország részére sokkal kisebb legyen. Még egy kérdést teszek a t. miniszterelnök úrhoz és akkor a quótához több szavam nem lesz. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) A t. miniszterelnök ur pár nap előtt épen ebben a kérdésben, midőn beszélt, azt mondotta: »én nem akarok egyebet és nem is kérek a magyar törvényhozástól egyebet, mint hogy a quótabizottságot méltóztassék megválasztani.« Tehát a