Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-275

275. országos ülés 1903 t. miniszterelnök arra a jogalapra helyezkedik, hogy fő most az, hogy quóta-bizottságom legyen. A t. miniszterelnök urnak a mentalis reservatioja, a hátsó gondolata már meg van, tudja bizonyosan, hogy sem odaát, sem ideát a parlamentek elé a quóta-bizottságok által megállapított arány kérdése tárgyalásra jönni nem fog. (ügy van! a szélsöbaloldalon.) A t. miniszterelnök ur, azt mondhatnám, szántszándékosan, előre eltökélt szándékkal tudja, hogy a magyar törvénynek szellemét itt meg fogja sérteni, meg akarják sérteni. (Ugy van! a szélsöbalóläalon.) De hát ez már a hatodik éve megy, a hetedik talán ráadás is lehet ebben a kérdésben. De mégis kérdem én, hogyha a t. miniszterelnök ur ragaszkodik ahhoz az álláspontjához ... (Zaj a jobboldalon. FelMáltások a szélsöbalóläalon: Halljuk! Halljuk!) Kubik Béla: Majd névszerint fogjuk mi is megnevezni azokat! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Ne tessék dirigálni, az az én dolgom. Rátkay László: .. . a minek következménye az lesz, ha igy megy a passzív rezisztenczia, hogy Julius 1-én is törvényenkMüii helyzetben leszünk, vájjon június 30-dikán vagy június utolsó napjaiban, mikor felségdöntés alá kell majd terjeszteni a quótakérdést, melyik kormány fogja Magyarországon a Felség döntése alá terjeszteni ezt a kérdést? A t. miniszterelnök ur, a ki nemcsak hogy a quőtakérdésben a törvényt megkerüli, hanem törvényenkMüii helyzetben is van? Hát az egy igazán alkotmányos jelenet lesz, mikor a t. miniszterelnök ur, a ki exlexes helyzetben van, a kinek budgetjoga nincs, elviszi a bizottságoknak quótadöntését a királyhoz és megmondja majd neki, hogy Felséges uram, a magyar törvényeket megkerültük, a magyar törvények szellemét nem tartottuk meg, a magyar törvény értelmében a parlament nem tárgyalta ezt a kérdést, neked csak mint választott bírónak lehetne jogod ebben a kérdésben dönteni, azonban a szükség törvényt bont és Felséged döntse el a quótát Magyarország terhére (Ugy van! a szélsöbalóläalon.) törvénytelenül ! Széll Kálmán miniszterelnök: Legyen boldog, a ki hiszi, de nem ugy van! Rátkay László: A függetlenségi pártnak nem álláspontja az 1867 : XII. törvényczikk megvédése, de fájdalom, ma már ott vagyunk, hogy a függetlenségi pártnak, a kisebbségnek kell vigyáznia arra, hogy önök az 1867 : XII. törvényczikk szellemét ós betűszerinti értelmét megtartsák. Nagyon indokolt és a helyzetnek igazán éles megvilágítása, hogy nekünk kell határozati javaslatot benyújtanunk és azt mondanunk, hogy nem engedjük a quótabizottság kiküldését, mig a kormány az 1867 : XII. törvényczikket, a mely létezésének egyedüli alapját május 20-án, szerdán. 85 képezi, hMen és igazságosan meg nem tartja. (Tetszés a szélsöbalóläalon.) A quótak érdessel összefüggő közösügyek közé tartozik a hadsereg kérdése is. Én azonban, tekintettel arra, hogy előrehaladott már az idő, a hadsereg kérdését ezúttal a quóta szempontjából bírálni nem fogom. Egyet azonban, a többség kérdését, a melyet a t. miniszterelnök ur a kibontakozás egyedüli gátjául állit fel, kissé meg fogom érinteni. (Halljuk! Halljuk! Elő kell vennem a miniszterelnök ur beköszöntő programmját. Ez volt 1899. márczius 1-én. Ezt azért hozom fel, mert a miniszterelnök ur a kibontakozás kérdését igy állítja fel: A katonai javaslatokat nem lehet visszavonni, mert ez nem volna egyéb, mint a többségnek a kisebbség előtt való meghátrálása, tehát a parlamenti alapelvek megdöntése. Következéskép mindaddig, mig a t. miniszterelnök ur és a háta mögött lévő párt ezt a bálványt imádja, addig nekünk békés, törvényes kibontakozásra módunk nincsen. Már most próbáljuk és nézzük, hogy a t. miniszterelnök urnak először is parlamenti értelemben — és itt erkölcsi és etikai alapot is veszek — van-e egyáltalán többsége? Majd talán sikerülni fog kimutatni, hogy a t. miniszterelnök urnak nincsen többsége, és e szerint a kibontakozás kérdése a többség kérdésével nem függ össze. Azonban azért kell és azért van szükségem a miniszterelnök ur beköszöntő beszédére, mert jellemezni kívánom, hogy a t. túloldal egyáltalán elvi alapon áll-e, hogy parlamenti értelemben tekinthető-e parlamenti többségnek, oly többségnek, a melyet elvek vezetnek, a mely elvi alapon áll, a mely tehát azt a kérdést, és hogy »amig én itt többségben vagyok, addig én uralkodom és nem engedek«, felvetheti-e? Ebből a szempontból indulva ki, olvasom fel a miniszterelnök urnak négy év előtti beszédét. Csak egy részét olvasom fel és nem az egészet. Ezt megnyugtatásul mondom, mert az a beszéd, mely négy év előtt hangzott el, egyes kérdésekre vonatkozólag, a mai világításban, veszedelmesen közel jár a nevetséghez és a gyilkosan ölő huIvorhoz. (Halljuk! Halljuk.! a baloldalon.) Csak a beszéd elejét fogom felolvasni, mert arra szükségem van annak a kérdésnek a bizonyításánál, hogy van-e parlamenti ós etikai alapon álló többség ? (Halljulc ! Halljulc! a szélsöbaloldalon.) Azonban mindenekelőtt a hangulatot kell megfestenem, mert ez nem tűnik ki a betűkből. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) A hangulat az volt, hogy Bánffy megdőlt, a többség újra megalakult, s a t. miniszterelnök ur, mint egy viharokat lecsillapító Neptum, hófehér hullámokon az Oczeán tengeréből felmerült és bejött a képviselőházba, a hol talán csak azért nem szórtak lábai elé virágokat, mert egyelőre még nem volt szokásos. Ebben a hangulatban a t. miniszterelnök ur a következő beköszöntőt mondotta (Hall-