Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-275

82 275. országos ülés 1903 Mert azt talán el fogja ismerni a t. miniszterelnök ur és vele együtt a t. többség, hogy, a mennyiben felhatalmazási törvényt nem kaphat, az adók beszedésére feljogosítva nincs. Tételes törvények rendelik ezt. És nem is megyek vissza a régi törvényekre, csak az ujabb törvényalkotásokra és bocsánatot kérek, hogy törvényeket kell felolvasnom, de ugylátszik, még a tételes, világos törvények előtt sem hajlik meg már a • kormány. Az 1867. évi X. törvényczikk azt mondja: »Minthogy az évi költségvetés orazággyülésileg történendő megállapítása mindig csak egy évre terjed, ujabb megajánlás nélkül adót kMetni és behajtani nem szabad.« Itt a 2>behajtás« szó alatt nem azt értjük és nem ugy magyarázzuk, mint a hogy a kormány és a pénzügyminiszter ur magyarázza, hogy behajtás alatt csak a végrehajtás, tehát a kényszerrel eszközölt behajtás értendő; a »behajtás« alatt az értendő, hogy adót beszedni és elfogadni nem szabad. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Annál is inkább igy van ez, mert hiszen, hogy adót behajtani lehessen, előbb azt ki kell vetni. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ennek az értelme, összevetve az alkotmányjogi felfogással, mely az 1867: X. t.czikket létrehozta, kétségtelenül az, hogy sem elfogadni, sem behajtani adót felhatalmazás nélkül nem lehet. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon,) Itt van továbbá az 1897: XX.' t.-cz., az állami számvitelről szóló törvény. Ennek mi a lényege ? Hogy a kormány csak akkor kormányozhat, ha megkapja a felhatalmazást a költségvetés értelmében. Hiszen még a költségvetésnek egyes tételei, egyes kisebb részei között is csak akkor szabad a kormánynak az u. n. átruházási jogot gyakorolni, ha erre az exjDressis verbiB, világosan megkapja a törvényhozás felhatalmazását. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ily körülmények közt, midőn egy kormány világos, tiszta törvény ellenére itt ül a házban, nem lehetne csodálkozni azon, ha a kisebbség a törvény korlátait szintén átlépné és nem engedné meg azt, hogy ebben a házban nyugodt és tiszta tárgyalások lehessenek. Ez csak a mi törvénytiszteletünket mutatja, de nem az önökét. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Továbbmegyek; ennek a kérdésnek egy kissé a veséjébe akarok nézni! Ismétlem, hogy az 1848 : III. t.-cz. értelmében a végrehajtási jogot ő Felsége felelős minisztériuma által gyakorolja. Kérdem a t. miniszterelnök urat: május 1-én tett-e jelentést ő Felségének arról, hogy felhatalmazási törvényt a magyar országgyűléstől nem kapott; tett-e jelentést a királynak a miniszterelnök ur a kormány nevében arról, hogy május 1-étől kezdve a szentesitett tételes magyar törvényeket lépten-nyomon, naponkint meg kell sértenie ? (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mit mondott erre a május 20-án, szerdán. magyar király? Adott-e felhatalmazást, tudomásul vette-e a miniszterelnök urnak a kormány nevében tett jelentését? Kijelentette-e a magyar király azt, hogy passzMe tűrni fogja, hogy az általa szentesitett törvények a kormány által naponkint megsértessenek? Hogy a magyar alkotmányosságot a felelős minisztérium megsérthesse? Azt az alkotmányt, a melyre ő a királyi esküt letette? T. képviselőház! Áttérek arra, hogy a quótakérdésben benyújtott határozati javaslatot fogom most megindokolni. (Zaj. Elnök csenget. Halljuk! Ralijuk!) Ugy-e bár tehát a quóta a hozzájárulási arány a közösöknek elismert ügyekre ? Mit mond az 1867 : XII. t.-cz,? Kimondja a teljes paritást. Van-e azonban teljes paritás, t. többség, akár a külügyek tekintetében, akár a hadsereg tekintetében ? Harminczhat év óta megvan-e a paritás, a teljes egyenlőség, a melyet önök hirdetnek? T. többség, az én véleményem az, hogyha önök a tételes törvényt és a magyar alkotmányt tisztelnék, — mert ma nem tisztelik sem a magyar alkotmányt, sem a tételes törvényt — akkor önöknek elsősorban nem a quóta-bizottságot kellene kiküldeniök, hanem az 1867: XII. t.-czikknek becsületes végrehajtását kellene szorgalmazniuk. (Igaz ! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A teljes paritást kell követelniök, mert csak ha ez az alapfeltétel megvan, akkor lehetne és kellene beszélni a hozzájárulási arányról, a'melyet Magyarország visel. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon. Mozgás a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Nessi Pál: Halljuk! Most nem tengerészeiről van szó! Rosenberg Gyula: Ugyan kérem, Nessi-féle okoskodások! Fontosabb kérdésekről van szó. Rátkay László: á törvény lényege, t. képviselőház, a quóta-bizottság kiküldését illetőleg ugy-e bár micsoda? Az, hogy a két parlament kiküldi a bizottságokat, a két bizottság tárgyal egymással, jelentését a parlamentnek bemutatja, a két parlament tárgyal e felett és ha egymással megegyezni nem tudnak, csak akkor jön a Felségnek mint választott birónak döntése. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Már most, t. képviselőház, kövessük lépésről-lépésre a törvény e megállapodásait. Mit akart a törvény, és milyen a jelenlegi helyzet? Miért kívánta a bizottságoknak kiküldését? Azért, mert a két parlament csak ezen az utón érintkezhetik egymással. A bizottságot azért küldjük ki, hiszen a törvény szelleméből kiolvasható, hogy a két bizottság próbálja egymást felvilágosítani, az adatokat szedje össze, készítse elő a kérdést, és az igy előkészített kérdésben tegyen jelentést a parlamentnek. Most már, t. ház, hat év óta mi a gyakorlat? A bizottságoknak munkáját a parlamentek nem tárgyalják; a Felség — ideát