Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-275

275. országos ülés 1903 május W-tin, szerdán. 77 kártékony volt, de magasabb szempontból megokolt volt. (Igás! Ugy van a bal- és a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Az nem is volt obstrukczió! B. Kaas Ivor: A harmadik obstrukczió akkor volt, a mikor gróf Szapáry Gyula mint miniszterelnök — mindig a szabadelvű párt miniszterelnökei — a megyéket kívánta átalakítani, államosítani oly módon, a mint az nem találkozott a nemzetnek az ősi intézményeihez való ragaszkodásával. Nem vagyok a nyitramegyei állapotoknak és a nyitramegyei önkormányzatnak nagy bámulója, és azt hiszem, sokan vagyunk ellenzékiek, a kik a megyei adminisztrácziót jelenlegi alakjában nem tiszteljük ugy, a mint önök követelik, de az bizonyos, hogy a nemzet, és benne Deák Ferencz és gr. Andrássy Gyula is, nagyon ragaszkodott a megyékhez. Gróf Andrássy Gyula egyszer — minisztertanácsban történt — azt mondta Gorovenak és Horvát Boldizsárnak: A megyéket pedig az Istennek sem adom. Széll Kálmán miniszterelnök: Én sem adom! (Derültség.) Pap Zoltán: Csak darabonkint. Kubik Béla: Hát a 75 jegyző? B. Kaas Svor: Jól van, miniszterelnök ur, nem vonom kétségbe; nem látom azonban a közigazgatás reformjáról ígért törvényjavaslatait, és hogy azok ellen fog-e az ellenzék obstruálni, ha bekerülnek, arról most ne beszéljünk. Széll Kálmán miniszterelnök : Az állami igazgatást akarom, de a megyéket nem törlöm el. B. Kaas Ivor: Mondom, a megyei önkormányzat védelmére csinálták azt a parlamenti forradalmat. Kubik Béla: A miniszterelnök ur is levágja a kutya farkát apránkint, (Derültség a szélsőhaloldalon.) Elnök: Csendet kérek ! (Halljuk! Halljuk!) B. Kaas Ivor: A negyedik parlamenti forradalom, hisz tudjuk, nemcsak személyi ügy volt, de az ischli klauzula ellen fordult, a mely Magyarország gazdasági önállóságát kívánta ugy feladni, mint azelőtt a katonai önrendelkezési jogot adta volna fel Tisza Kálmán, ha Andrássy és az ellenzék megtűrte volna. Kubik Béla: Meg a quóta ellen is! B. Kaas Ivor: Most megint obstrukczió van. Ez az obstrukczió mi ellen irányul? Önök kicsinylik, azt mondják, hogy csekély ujonczlétszámfelemelés miatt, egy kis teher miatt történik, a mit a budget keretében megbírunk, és e miatt akasztják meg az államháztartást és annak mindenféle ágát-bogát. Azt hiszem, hogy ez a felfogás téves, mert csak egy részletre terjed ki, holott ha tekintjük azt a katonai politikát, a mely Magyarországot régebbtől kezdve, de most ujabban is a delegácziókban, a minden évben mutatkozó költségemelésekkel, az intézmények kiterjesztésével, azután megint itt a házban ezzel az ujonczjavaslattal, majd a tervezett véderő-törvényben fenyegeti, a nélkül, hogy a nemzetnek bármily rekompenzácziót, vagy garancziát nyújtanának, ha ezt tekintjük, érthető, hogy ebben az obstruáló pártban az az érzés van, hogy itt szemben állunk egy nagy veszedelemmel, azzal, hogy az osztrák militarizmus, a melyből hiányzik a magyar nemzeti hagyomány és érzés, nem áll meg ennél, ezzel nem éri be. Ez nem egy-két milliócskának kérdése; hanem ma jön ezzel, holnapután a kétéves katonai szolgálat mértéktelen behozatalával, elkobozza a nemzetnek ujonczmegajánlási jogát ugy mint a 14, §-sal akarta, mindenkit katonának visz, a nemzetnek minden anyagi és szellemi erejét, minden testi erejét lefoglalja a nélkül, hogy a nemzetnek bármiféle anyagi energiája volna önvédelmére, ha kell. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ezért folyik most az obstrukczió. (Ugy van ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És ha ennek ellenében a miniszterelnök ur megnyugtathatná a nemzetet azzal, hogy mi ezen és ezen reformokat hozzuk be, vagy ezen és ezen határok között maradunk, ha azon véderőtörvényjavaslatról. a melyet kilátásba helyeznek, — de előbb már a részletfizetést követelik ki maguknak, — nekünk olyan felvilágosítást adna, a mely, nem mondom: az ellenzéket, de a nemzetet megnyugtatná az iránt, hogy itt a veszedelem, a melytől a múltra való tekintettel nem ok nélkül fél, bennünket többé nem fenyeget: akkor ez az obstrukczió elvesztené igazság szerint Ivorális alapját, s akkor az a nagy mozgalom, a mely az országot nyugtalanítja, s a mely a helyzetet veszedelmessé teszi, lecsillapodnék, mint a derült fényre a tenger. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon-) A miniszterelnök ur azonban az ő politikáját keresztülvihetőnek véli apró eszközökkel. 0 a szeretetreméltóságnak mintaképe s azt hiszi, hogy egyszerre 52 kártyával játszhatik. 0 nem elégszik meg azzal a játszmával, mellet neki kiosztottak, hanem hol a függetlenségi pártnak vele rokonszenvező elemeihez fordul . . . Széll Kálmán miniszterelnök : Eszemben sincs! Kubik Béla: Láttuk! B. Kaas Ivor: . . . nem beszélek titkot, a miniszterelnök ur április 29-én tartott beszédében Komjáthy Bélához és Barta Ödönhöz fordult és hallottuk az interpellácziókra adott feleleteit. Széll Kálmán miniszterelnök: Ők fordultak ide! B. Kaas Ivor: Szóval ne feszegessünk olyan dolgokat, a melyek nem tartoznak a tárgyhoz. Én nem dicsekedhetem azzal, hogy hozzám fordult volna. De hiszen talán Bartha Miklós és Rakovszky István képviselőtársaimmal is értekezett néha. Ezért nem teszek szemrehányást,