Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-275

)3 május 20-án, szerdán. 78 275. országos ülés 19Í csak konstatálom. És azután saját pártjával. Hiszen a közelebbi viszony . . . (hgy hang bal­felöl : Vészi!) ... Hogy gróf Károlyi Sándor és Sándor Pál együtt kezeltetnek, vagy hogy báró Fejérváry és Apponyi elnök ur egyetértenek a miniszterelnök és politikája iránti bizalomban, mindezekre nem akarok részletesen kiterjesz­kedni, csak konstatálom, hogy a miniszterelnök ur 52 kártyával játszik, mindenkinek kártyáját a maga játékában kívánja utilizálni. Ez utó­végre egy darabig mehet, rendes, könnyű viszo­nyok közt megy is, akkor a dolog pasziánsz­játékká válik . . . Kubik Béla: Fuccs lesz a vége! (Derültség.) B. Kaas Ivor: ... de a mikor pénzben és nagy betétekre játszanak, akkor ezt már nem folytathatja. Kubik Béla: És ez mindig a nemzet bőrére megy! B. Kaas Ivor: így mentünk bele az ex­lexbe. Hat- vagy héthónapi obstrukczió után, — mert októbertől kell számítani — a miniszter­elnök ur nem tudott tisztába jönni a helyzettel, nem vetett számot magával az iránt, hogy hová fog ez vezetni. Ámította talán magát azzal, hogy az ellenzéket igy vagy amúgy le­szerelésre fogja bírni ? Ha nem ámította magát, ha tudta, hogy hová fogja ez juttatni, akkor azt hallottuk, hogy kilyukadott a passzív rezisz­tenczia terére. Eló'ször az ex-lex, azután az ex­lexből a passzív rezisztenczia, Széll Kálmán miniszterelnök: Ez szükséges az obstrukczió ellen! Pap Zoltán: Ezt egy gipsz-szobor is meg tudja tenni. B. Kaas Ivor: Én a passzív rezisztenczia po­litikáját sem nem helyeslem, sem kMihetőnek nem tartom. Eredménytelennek tartom azért, mert az obsíruáló ellenzék hat hónap alatt be­bizonyította, hogy, ha kell, még tovább viszi a harczot. De tegyük fel, hogy az aratás alatt le­szerel és önök ezen javaslatokat megszavaztat­hatják. Hát ezzel vége van a küzdelemnek? Biz­tosítva van önöknek, mondjuk, csak a véderő­törvény keresztülvitele? Ugyanazon nagy okok, melyek ezen nagy harczot felidézték, ha fen­maradnak, nem fogják-e a nagy harczot tovább is okozni? Itt megoldásra van szükség, nem pe­dig passzív rezisztencziával való halogatásra. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ha nem tekintjük azt a nagy kérdést, a mely itt és az országban tényleg szőnyegen fo­rog, hanem veszszük csak a gyakorlati kérdése­ket, én nem fogom ismételni azokat az argu­mentumokat, a melyeket Darányi földmMelésügyi miniszter úrtól hallottunk, de azt már a minisz­terelnök ur tegnap is mondotta a közgazdasági bizottságban, hogy milyen fontos kérdések vannak a kiegyezéssel kapcsolatban, hogy a kiegyezés határidőhöz van kötve, hogy a vámtarifát meg kell állapítani, mert addig nem tárgyalhatunk a külföldi hatalmakkal. Maga mondta itt a ház­ban, hogy az olasz szerződés fel van mondva. Itt volt a német nagykövet. Vájjon biztositotta-e ez őt arról, hogy Németország a vámtarifáját, melyet nagy küzdelmek árán létesített, a mi kedvünkért nem fogja t továbbra sem életbelép­tetni, miután az már egy fél évvel elhalaszta­tott? Ezek tarthatatlan állapotok belpolitíkai­lag is, nemzetközi viszonylataikban is. Ezek mind terminushoz vannak kötve, terminushoz van kötve az ujonczozás is, hiszen októberben be kell az ujonczokat hívni. Széll Kálmán miniszterelnök: Ez mind az obstrukcziót motMálja? (Zaj.) B. Kaas Ivor: Maga a véderő-provizorium, ez év végén lejár, s ha akkor nincs uj véderő­törvény vagy ujabb provizórium, akkor az egész hadsereg ex-lexbe kerül. Nem ugyanúgy va­gyunk-e a horvát viszonyokkal? azokat is lehet passzM rezisztencziával megoldani? A quóta­kérdés ugyanoda tartozik, s ha ezt nem is hozom fel azért, mert mondjuk, hogy ez a szo­kott módon el lesz intézve, de fel kell említe­nem, hogy nekünk az idén három költségvetést kell letárgyalnunk, az idei költségvetést, a de­legácziónális közös költségvetést, és hogy ne kerüljünk megint olyan helyzetbe mint most, a jövő évi költségvetést. Ezt mind passzM rezisz­tencziával akarja elintézni a miniszterelnök ur ? Hova lesz akkor a törvényhozásnak budgetirozó joga? Mindezek passzívé válhatnak? Hát ez lehetetlenség és tarthatatlan állapot. Széll Kálmán miniszterelnök: Az obstruk­czió, az talán valami nagy aktívum! Kubik Béla: Csak ellenállás ! B. Kaas Ivor: Az semmit sem változtat a dolgon . . . Pap Zoltán: A kormánynak kötelessége kormányozni, nem ellenállani! (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Kubik Béla: Elhárítani az akadályokat! Pap Zoltán: Magyar kormánynak magyar nemzeti irányban kell működni! Elnök: Kérem, kénytelen leszek a képviselő urakat névszerint megnevezni! B. Kaas Ivor: Az semmit sem változtat a dolgon, ha a miniszterelnök ur a felelőséget ide­tolja, innen odatolják, de marad a passzM rezisztenczia álláspontján. Az sem változtat semmit a dolgon, ha a miniszterelnök azt mondja, én bennem bizik a felség, én bennem bizik a többség és én számithatok arra, hogy felmentést fogok kapni. Hát azt a felmentést mondjuk, hogy megkapja annak idején, de a dolgok elintézése azzal nem nyer semmit. Hát hogy tudja, hogy ilyen módon kap ujonczot? Akar ujonczokat szedni törvény ellenére? Ugyebár nem, azt felteszem róla, joggal tehetem fel, mert ő maga mondta. . . . Kubik Béla: Ma már semmit sem lehet fel­tenni! (Zaj.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom