Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-274

62 274. országos ülés 1903 május 19-én, kedden. jelentcsérel ma is indentifíkálja-e magát, mert én ugy látom, hogy ha a miniszterelnök ur a 67-es törvénynek minden betűjéhez és részéhez lelkének és meggyőződésének minden erejével ragaszkodik, akkor másként kellene ezt a törvényt végrehajtani, mint a hogy a miniszterelnök ur azt mondja, különösen pedig nem volna szabad a magyar nemzeti követelményeket, Magyarországnak törvényes jogait ugy elvitatni és annak szuronyt szegezni és ellenállni. Én ugy látom, hogy mert a 67-es törvény leglényegesebb részeiben, hadügyi részében, az alkotmányosság kérdésében, a quótakérdésében nincs végrehajtva, (Ugy van! a szélsÖbaloldalon.) a miniszterelnök urnak ez a kijelentése nem volt igazi intenczió, hanem csak frázis, mint négyesztendei működése is, és frázis is marad. Beszédének ezen részében maga a miniszterelnök ur mondja, hogy ő nem frázisokkal dobálódzik, hanem beszéde igazi intenczió. Én megvallom, nem látom az igazi intencziót, mert az 1867-diki törvényben benne vannak a magyar nemzeti jogok is, legalább hű magyarázattal ezt fel lehet tenni a hadsereg kérdésében, és igy, ha a miniszterelnök ur intencziója igaz lenne és nem frázis, máskép kellett volna magát ezekhez a kérdésekhez tartani. (Ugy van! a szélsÖbaloldalon.) Nem tudom, amit most mondani fogok, ide fog-e tartozni, mert már az első kérdésben is kérdés tárgyává tétetett: idetartozik-e vagy sem, majd meglátom, hogy a t. elnök urnak'mi lesz a felfogása, de azt tartom, hogy a hadügyi kérdéseknek minden része idetartozik. (Helyeslés a szélsÖbaloldalon.) Sajnálom, hogy nincs itt a honvédelmi miniszter ur, mert ma szándékoztam volna tőle számon kérni azokat az Ígéreteket, melyeket három hó előtt tett. Szerettem volna ad audiendum idézni a nemzet szine elé, hogy tulajdonképen mi is van azokkal az Ígéretekkel, melyeket ezelőtt négy hónappal tett; mert csakugyan kinőttünk abból, hogy Ígéretekkel megelégedjünk s azoknak bármely politikai súlyt tulajdonítsunk, ha azokból semmit, de semmit sem látunk beváltani. A nagyvezér ur, a honvédelmi miniszter ur, három kategóriába sorozta az itt előadott kívánságokat. Kettőre ígéretet tett, a harmadikra, az önálló nemzeti hadseregre, nem tett ígéretet. De azokból sem látunk semmit, a melyekre nézve ígéretet tett. Ott van a büntető perrendtartás, mely utazik jobbra-balra, egyik minisztériumból a másikba, de ma sem tudjuk, számithatunk-e arra, hogy ez az apróság a ház elébe jusson. Hasonlókép nem látjuk a magyar tiszteknek a magyar ezredekhez való beosztását. (Ugy van! a szélsÖbaloldalon.) Sokat beszéltek kormánypárti képviselőtársaink, milyen nagy dolgokat fogunk látni május 1-én, hogy fogják azt a 3000 idegen granicsár, osztrák, cseh tisztet áthelyezni a magyar ezredekből és véreinket, a magyar tiszteket a magyar ezredekhez visszahelyezni. Abszolúte semmit sem látok, semmiféle mozgolódás, semmiféle intézkedés. Igazán nem tudom, vájjon ezek a miniszteri Ígéretek olyanok-e, mint más emberfiának Ígéretei, vagy talán más ezeknek az alkotó ismérve. Mert hiszen mégis csak azt hiszem, kellene valamit adni arra, hogyha valamelyik miniszter hónapok óta megigér valamit, megigér egy rakás ajándékot, hogy legalább már a legkisebbet hozza ide, hogy látnánk, hogy ime a miniszter urnak ígérete testet ölt. Nagyon sajnálom, hogy nincs itt a honvédelmi miniszter ur, mert tényleg szerettem volna egypár ropogó közbeszólásából annyira-amennyire tájékozódást szerezni az iránt, vájjon hát lesz-e valami ezekből az Ígéretekből. A honvédelmi miniszter ur s a kabinetnek többi tagja azonban ékesen hallgatnak, tehát ugy látszik, nincs reménység arra, hogy ezek az ígéretek beváltassanak, csak szappanbuborék az egész igéret. És itt, t. képviselőház, tényleg magam sem tudom ezúttal sem ezen érveket komolyaknak tekinteni, s igen erős szavakat tudnék használni az olyan eljárás jellemzésére, hogy hónapok telnek el, a katonai vita folyik, mert hiszen a mostani vita is katonai vita, s még sem történik semmi. T, képviselőház! A quóta-küldöttségnek csakugyan nincs semmi értelme. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbálóld üon.) Mert maga Horánszky Nándor volt az, a kinek emléke előtt különben én is tisztelettel hajlom meg, a ki a maga quótatanulmányában bebizonyította, hogy az a quóta, a melyet 1868-ban állapítottak meg, ma is elégséges volna Magyarország vagyoni állása szempontjából s a ki bebizonyította, hogy akármelyik részét vegyük is az anyagi javaknak, egyetlenegy olyan része sincs, s összegezve sem olyan Magyarországnak közgazdasági helyzete, a melyből a mai quótához igazságosan el lehetne jutni, s hogy tényleg ez a mai quóta is — a mint ő irta — a nemzetnek csakis önmegal ázása és merénylet az. ország ellen. Mert senki nem tagadhatja, hogy azon rövid idő óta, a mióta ezen érdekes és alapos tanulmány megjelent, Magyarországnak közgazdasági helyzete nem módosult semmi tekintetben, s ezen tanulmányban lefektetett jelentős érvek sem módosulhattak ; sőt ellenkezőleg, azt tapasztaltuk és tapasztaljuk, hogy Magyarország azóta is inkább az elszegényedés utján halad, mintsem hogy gazdagodnék. T. képviselőház! Ez a tanulmány ma is jelentős tanulmány, a melyből igen sok érvet, igen sok igazságot meríthetünk, s a mely meggyőzheti a magyar törvényhozást is arról, hogy a quóta-bizottság kiküldésére szükség nincs, hogy annak kiküldése egyenesen káros az országra, mert hogyha megint egészen törvény-