Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-274

274. országos ülés 1903 májas 19-én, kedden. 57 abban összpontosul, hogy én Magyarországnak üdvét annak minden irányú önállóságától várom •. ós igy minden közösügyes állapotot akár Ausz- | triával vagy bárkMel is teljesen helytelennek és az országra nézve károsnak tartok. Mielőtt annak bővebb ecsetelésére térnék át miért nem fogadom el a miniszterelnök ur javaslatát, kénytelen vagyok egypár úgynevezett politikai függő, vagy előtérbe nyomult kérdésre kitérni és e tekintetben véleményemet elmondani. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Az első az az eset, a mely a múlt hét folyamán a király ő Felségének estélyen történt, a mely nagy hullámokat vert fel ugy itt a ház­ban, valamint künn a közvéleményben is, mely különféle megítéléseknek tárgyát képezte, és melyről tulajdonképen ma sem tudjuk, én leg­alább nem tudom, hogy ez az eset miként in­téztetett el. Előre kell bocsátanom, hogy én ezt a dolgot nem fogtam fel olyan tragikusan, mint igen sokan, mert én a nemzetet sokkal maga­sabban állónak tudom és tekintem, mint a ko­ronás fejedelmet; hiszen a fejedelem, illetőleg elődei választás utján jutottak Magyarország trónjára, minden felségjogot, minden anyagi ja­vat a magyar nemzettől kaptak, és igy magát a nemzetet és annak kimagasló első képviselő­jét, a ház elnökét, olyannak tartom, a ki épen a maga magas állásánál fogva senki által és a fejedelem által sem egykönnyen sérthető meg. Dehát e tekintetben lehetnek különféle fel­fogások és vélemények. Itt most nem az a kér­dés, hogyan és miként gondolkozik valaki a dologról, hanem szerintem az, hogy a ház végre megtudja, hogy ez az eset miként intéztetettel. Szükséges annál is inkább, mert a lapok köz­lése szerint két verzió forog fenn. Az egyik az, hogy ő Felsége a ház t. elnökét kihallgatáson fogadván... Elnök (csenget): Figyelmeztetem a t. kép­viselő urat, hogy ez a tárgy a most napirenden levő tárgygyal semmiféle összefüggésben nincsen. (Élénk helyeslés a jobboldalon és felkiáltások jobbról: Ez nem tartozik a quótához ') Kijelen­tem, hogy ebben a keretben ezt a fejtegetést nem engedhetem meg. Várady Károly: Mély tisztelettel hajlom meg az elnöki figyelmeztetés előtt. (Felkiáltások a jobboldalon: Ez nem tartozik a quótához!) De igenis, odatartozik. (Helyeslés a szélsőbalolda­lon. Zaj.) Elnök: Én azt hiszem, hogy ebben az ügy­ben talán különösen elvárhatom a t. képviselő úrtól, hogy figyelmeztetésemet további ellenmeg­jegyzés nélkül vegye tudomásul. (Helyeslés jobb­felöl.) Talán nem szükséges világosabban szól­nom. (Élénk helyeslés jobb felölj Várady Károly: Ismétlem, hogy tisztelettel hajlom meg az elnöki figyelmeztetés és intéz­kedés előtt, de egyúttal tisztelettel megjegy­zem, hogy bármiként zajong is a t. túloldal, az én őszinte meggyőződésem szerint ez hozzátar­KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XVI. KÖTGT, tozik a tárgyhoz. (Ellenmondások a jobboldalon. Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De nem kívánok erről beszélni, azonban a t. túloldal közbe­szólásai által magamat zavartatni nem en­gedem. Elnök: A ház egyik oldalának sincsen joga ahhoz, hogy a ház másik oldalán felszólaló képviselőt bárminő fejtegetésekben gátoljon; ehhez csakis az elnöknek van joga. (Halljuk! Halljuk! Elénk helyeslés a jobboldalon.) Kubik Béla: Széll Kálmán adta meg a jelt, hogy zajongjanak! Elnök (csenget): Csendet kérek, t, képvi­selő urak! Vészi József: Amott meg Kubik Béla a karmester ! (Helyeslés a jobboldalon.) Kubik Béla: Nem tagadom! Elnök: Hanc veniam non damus, nec peti­musque vicissim. (Halljuk! Halljuk!) Várady Károly: A t. ház látni méltóztatik azt, hogy én nem erőszakoskodom. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem! Derültség jobbfelöl.) Meg­tehetném, hogy leülök és nem beszélek tovább, ámbár más véleményben vagyok, mint akár önök, akár a t. elnök ur. Én azonban meghaj­lom az elnöki figyelmeztetés előtt, és csak az­zal végzem a témát, hogy kérem a t. elnök urat, hogy tájékoztasson bennünket az iránt, mi történt, hogy ebben az ügyben tisztán lássunk. Ugron Gábor: Igaza van! (Ellenmondások a jobboldalon.) A királylyal nem lehet trafikálni a parlament tudta nélkül! (Mozgás a jobb­oldalon. Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Micsoda be­széd ez? Ki trafikál? Ugron Gábor: Az intrikákat és az intri­kusokat ismernie kell az országnak! (Zaj és mozgás jobb felől. Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Kubik Béla: Nem szeretik a tiszta vizet a pohárban! Várady Károly: Mindenesetre kíváncsiak lettünk volna hallani, hogy ki idézte elő ezt az inczidenst. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Folytatom azonban beszédemet és rátérek egy másik eseményre . . . (Folytonos zaj.) Elnök : Csendet kérek! Várady Károly: A lapok közléséből értesí­tést vehettünk arról, hogy a trónörökös ő fen­sége itt lévén, őt egy politikai párt állítólag kikísérte a vasútra. Azt mondják, t. ház, hogy a néppárt volt az, a mely ő fenségét kikísérte. (Ellenmondás a, néppárton.) Örvendek rajta, ha ez nem igaz, de akkor én csak azt kérem, hogy a t. udvari párt, vagy legalább is az ud­varias néppárt máskor czáfolja meg az ily hí­resztelést. Ha nem igaz, akkor nem foglalkozom tovább vele. De kérem, hogy máskor hozzánk is forduljon, mi is elkísérjük és szívesen infor­máljuk. (Zaj. Halljuk! Halljak! Elnök csenget.) Harmadik tárgyam az, hogy a szabadelvű­párton különböző mozgalmak észlelhetők, a me­8

Next

/
Oldalképek
Tartalom