Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-273

48 275. országos ülés 1903 május 18-án, hétfőn. engedett, hogy az ember legalább gondolkodjék az ő obstrukcziós beszédéről. Kérek ennélfogva öt perez szünetet! Elnök: MMel a képviselő ur szünetet kMan, öt perezre az ülést felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Kérem Gabányi képviselő urat, folytassa beszédét. Gabányi Miklós: T. képviselőház! Most a quótabizottság megválasztása, tagjainak kiküldetése van szőnyegen, annak a kérdésnek eldöntése czéljából, hogy mMel járuljon Magyarország a közös kiadásokhoz. Mi közös nálunk Magyarországon Ausztriával? Csak a honvédelem és a külügy. Az a különös, hogy mi aránylag olyan quótával járulunk a hadsereghez, mint Ausztria, 55 millióval körülbelül, s a katonaság azért mégsem közös, hanem osztrák. (Igaz! ügy van! a szélsobalóldalon.) Ha ily rengeteg költséggel járulunk a kiadásokhoz, akkor a katonaságnak legalább a quóta arányában kellene magyarnak lennie. (Helyeslés a szélsobalóldalon.) Most, mikor besorozzák azt a legénységet — magamon tapasztaltam — német szavakat kell tanulnia; a fegyvert széjjelszedik, német neve van minden legkisebb darabnak. A magyar fiút ^ungarischer Kossuth-Hundnak« nevezik. Tessék magyar nemzeti önálló hadsereget felállítani; tessék a magyar tiszteket a magyar ezredekhez beosztani és ne a német és polyák tisztek oktassák a legénységet, kik a nyelvét sem értik. Hogy jön hozzá az a debreczeni fiu, hogy németül tanuljon? Ha pedig nem tud németül, tizedes, káplár sem lehet soha belőle; tehát 70—80 embernek háromnégy tiszt miatt németül kell tanulnia, a helyett, hogy a tiszt tanulná meg a legénység nyelvét. Ne tessék fekete-sárga zászló alatt szolgáltatni azt a magyar fiút, hanem a nemzetiszínű zászlót hozzák be; ideje volna, rég tanulmányozzák. A helyett, hogy németül tanuljon az a legény, hogy fekete-sárga, zászló alatt szolgáljon, hogy Ungarischer Hundnak nevezzék, kínozzák, gyötörjék, legalább a quóta arányában legyen magyar a hadsereg, akkor szMesebben járulna hozzá az ország a költségekhez. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ilyen szellemű katonasággal, ha esetleg háború volna, nem fogunk győzni. Nagy különbség az, ha a tiszt azt mondja: »előre fiuk!« s az megy a nemzeti lobogó alatt, mint ha azt mondja: »Vor wärts, Ungarischer Hund!« Legkívánatosabb volna az önálló magyar nemzeti hadsereg. (Ugy van! a szélsobalóldalon.) Azután ne tanulmányozzák évek során át a kétéves katonai szolgálat kérdését. Itt megint azt mondják, hogy nagyobb létszám kell a kétéves szolgálat mellett. Mi szükség van arra a rengeteg katonaságra? Semmi dolga a föld kerekségén, parádézik és tele vannak a vendéglők és a kávéházak tisztekkel. Kedden lesz megint egy czifra katonai parádé, olyan lesz, mint a dunai ünnepély; a Gotterhalte hangjai mellett fognak exerczirozni, hogy csak bosszantsák a magyart. Miért nem húznak nekik magyar nótákat ? Van nekünk Himnuszunk, azt játszsza a katonaság ! A kMándorlottak közt azért van annyi sok katonaköteles, mert félnek előre a katonaságtól, mert elmondják nekik azok, a kik azelőtt voltak már katonák, hogy tudd meg, ha besoroznak, igy kell neked németül beszélni tanulni, tudni, nem érted, mit rendelnek, mit parancsolnak s azért agjba-főbe vernek, büntetnek, mennyit fogsz szenvedni, mennyit leszesz kikötve és kurtavasba verve. A kikötést, ezt a legcsunyább büntetést a katonaságnál, már mióta tanulmányozzák! Már 1868-ban a XLI. t.-cz. eltörölte, de azért még most is létezik, azt mondja most is a honvédelmi miniszter ur, hogy tanulmányozza, hogy el lehet-e törölni vagy nem. Förster Oltó: Te nem voltál kikötve ? (Derültség.) Gabányi Miklós: Ha már egyszer törvényben volt kimondva annak eltörlése, azt rögtön el kellett volna törölni. Már az osztrák delegáczió is elhatározta két év előtt s most is annak eltörlését, de a mi honvédelmi miniszterünk mindig egyszerűen csak azt feleli, hogy tanulmányozom, aztán majd lesz belőle valami. Már most az Amerikába való kMándorlásra nézve még van egy kis felolvasni valóm, hogy méltóztassanak látni, hogy a magyar ember nem jó kedvében, nem azért megy oda, hogy több pénzt kereshessen, hanem azért, mert sok az adó, túl van terhelve a quótával, a katoni kiadásokkal, mindenféle közösügyes kiadásokkal annyira, hogy szinte képtelen már elviselni, hogy némely helyen már nincsen a szegény népnek betevő falatja. Itt van mindjárt egy élő példa, egy amerikai levél, a melyet egy kMándorolt fiatal ember irt. (Olvassa): »Egy amerikai levél. Egy amerikai levelet van szerencsém a t. szerkesztő ur becses lapjának beküldeni. Egy itt, az uradalom gépészénél la.kott gépész irta volt főnökének. Érdekes az, hogy ittlétekor a templomot kerülte és most levelét ezzel kezdi: » Dicsértessék az Ur Jézus mindörökké.« Kelt levelem 1903 április 21-én. Én hála Istennek egészséges vagyok és szerencsésen megérkeztem ebbe az Amerikába.« Egyszerű ember, hát igy ir (olvassa): »Tudósítom arról, hogy a föld alatt dolgozok, a napot csak vasárnap látom. A lámpa a fejem tetejére van kötve ez az én napom« — mert bányában dolgozik valahol — »a szenet robbantjuk és szaladnunk kell, hogy a kövek agyon ne üssenek. Fizetésünk, a hogy dolgozunk, de kevesebbet öt forintnál ritkán kapunk, de sokat kell szenvedni