Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-293

293. országos ülés 1903 június 16-án, kedden. 435 mai előidéztem, egyedül és csak mit híven előterjesztettem. Én vagyok egyedül bírája a magam eljárásának. Ez Önt, t. képviselő ur, meg nem illetti. A válság lefolyásáról és indokáról pedig, a mi személyemet illeti, én tehetek egyedül hű tanúságot. Ezt másnak át nem engedem. Nem személyes politikája ez a koronának, nincs igaza a képviselő urnak. Higyjék meg nekem önök, ebben az ünnepélyes órában, hogy én, ha ugy tudnám, hogy a t. képviselő urnak csak egy szemernyi igazsága is van, megmondanám. De nincs igaza. Tiltakozom ellene. (Tetszés a jobb­oldalon.) Én a magam részéről 35 év óta, mióta politikai pályám tart, azt tapasztaltam ő Fel­ségénél, és ezen majdnem négy és fél esztendei kor­mányzatom alatt is, hogy ő a legalkotmányosabb király. Ezt állítom, ezt hirdetem. (Kitörő zajos felkiáltások a jobboldalon: Éljen a király!) A legalkotmányosabb király, a ki valaha, nem­csak a Habsburgok sarjából, Magyarország trónján ült (Elénk, éljenzés.) és legfőbb őre (Halljuk! Halljuk!) a magyar alkotmánynak és gondozója a magyar államnak. (Elénk tetszés a jobboldalon.) Soha egy pillanatig sem éreztem az ő nyomását arra, mit cselekedjem és mit hagy­jak el, soha, egy perczig sem befolyásolt alkot­mányos jogaimnak gyakorlásában és köteles­ségeimnek teljesítésében és ezen törvényjavaslat előterjesztésében sem, ezen törvényjavaslat kép­viseletében sem, és azon küzdelemben sem, a melyet önökkel folytattam. És az elválásnak abban az órájában, a mely vasárnap az ő szobájában lefolyt — ezt mondom önöknek, mint váló miniszterelnök, mondom önöknek, mint férfi, becsületemre, (Elénk éljenzés a jobbuldalon.) — ugy folyt le a köztünk való beszéd, a mely komoly volt természeténél, tartalmánál, hord­erejénél és formájánál fogva is, hogy ő Felsége nem titkolt előttem semmit, én sem palástoltam előtte egyetlen gondolatot sem, — és teszek tanúságot mellette, és öntudatosan teszem, komolyan, meggondolva, hogy az események nem fognak engem megczáfolni; ő Felsége között és köztem minden a legalkotmányosabb módon folyt le, a legalkotmányosabb módon nemcsak formailag, nemcsak külsőleg, hanem tartalmilag is; a magyar alkotmányért, Magyarország üdvé­ért aggódó atyai szivet és fenkölt gondolkozást tapasztaltam ott most is, mint mindig. Az ok, a melyért én távozom, a miért én lemondásomat beadtam, a miért lemondásom el­fogadtatott, az volt, a melyet előterjesztettem, más nem. És még ha nézeteltérés forogna is fenn az eljárásra és módszerre nézve az egyes tényezők között, — itt is némelyeknél (A jobb­oldalra mutat) volt és van eltérő felfogás — : ebben sem nyilvánul semmi, a legkisebb sem, a mi csak messziről igazolná azt, a mit a képvi­selő ur mond. Abszolúte nem. Hiszen az eljá­rásra nézve itt is, ott is van és lehet különböző felfogás. És én arra kérem a t. képviselőházat, hogy ne azon helytelen impresszió alatt távozzék, a mit a t. képviselő ur szavai kelteni akartak és alkalmasak, hanem annak az impressziója alatt oszoljék el, a mit talán az én gyenge, de erős meggyőződéssel mondandó szavaim kelteni alkal­masak. A képviselő urnak nincs és százszor nincs igaza. Jöhetnek nehéz idők, a mint talán jönnek és ezeket a nehéz időket talán még súlyosabbak válthatják fel; egynek azonban nem szabad jönni: hogy a korona és a nemzet között ellentét és összeütközés fejlődjék. A nemzet és korona egyetértő összeolvadásában fekszik Magyarország üdve, (Hosszantartó élénk helyeslés és tajis a jobboldalon.) a magyar állam ereje, a magyar szabadság, a magyar alkotmány biztositéka. Barabás Béla: Mi is ezt mondjuk! Széll Kálmán miniszterelnök: Meg kell ke­resni . . . (Zaj. Halljuk! Halljuk!) ... Sértek talán valakit ezzel ? Háborítok ezzel valakit felfogásában, vagy kedélyében? (Felkiáltások a sz elsőbaloldalon: Nem!) Hát akkor hallgassanak meg! Ugron Gábor: Helyeseljük mindnyájan! Széll Kálmán miniszterelnök:Testamentumom ez és érdemes talán arra, hogy meghallgassák önök és meghallgassa a nemzet. (Halljak! Hall­juk !) Ne adja Isten, hogy valaha oly idők kö­vetkezzenek be, a mikor a két nagy tényező között, a mely a magyar államot, a magyar nemzetet a mi nagy közjogi, ősi felfogásunknál fogva alkotja, — mert a mi közjogi hagyomá­nyaink szerint korona és nemzet egy, — valaha eltérés, disharmonia és összeütközés álljon elő. Ne adja ezt az Isten, mert ez lenne a legna­gyobb csapás, ami Magyarországot és a dinasz­tiát érhetné. Ezt óhajtom lelkem mélyéből és szivem melegével és remélem is. A korona böl­csesége, törvénytisztelete, alkotmánytisztelete és a nemzet józansága, belátása, törvény- és alkot­mánytisztelete, az az érzés és meggyőződés, hogy dinasztia és nemzet, a trón és az ország elvál­hatlanul vannak nemcsak összefűzve, de egy­másra utalva, vállvetve találja meg azt az utat, a mely bennünket ebből a bonyodalomból is kivezet. Minden koczkára juthat, t. ház, de en­nek a nagy kincsnek, a nemzet és a korona közti bizalomnak, a nemzet s a korona össze­forradásának nem szabad koczkára jutni és ál­dozatul esni soha. (Hosszantartó élénk helyeslés és ta,ps a jobboldalon.) Nem hiába irtuk fel ezer­éves multunk megünneplésekor ezen palota ra­gyogó falaira, örök tanúságul azt a szent tételt, hogy a nemzet és korona közti bizalom és egyet­értés az, a mitől a jövő nemzedékek boldogulása függ. Ez legyen előttünk mindenben és min­denkor . .. Ugron Gábor: Bécs előtt is! Széll Kálmán miniszterelnök:... és tart­sunk távol mindent, hangban, kifejezésben, ki­fakadásban, érvelésben s bárminéven nevezendő felbuzdulásban, a mi bár pillanatnyira is zavart hozhat e monarchikus összhangba. És ezért nem 55*

Next

/
Oldalképek
Tartalom