Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.
Ülésnapok - 1901-293
293. országos ülés 1903 június 16-án, kedden. 435 mai előidéztem, egyedül és csak mit híven előterjesztettem. Én vagyok egyedül bírája a magam eljárásának. Ez Önt, t. képviselő ur, meg nem illetti. A válság lefolyásáról és indokáról pedig, a mi személyemet illeti, én tehetek egyedül hű tanúságot. Ezt másnak át nem engedem. Nem személyes politikája ez a koronának, nincs igaza a képviselő urnak. Higyjék meg nekem önök, ebben az ünnepélyes órában, hogy én, ha ugy tudnám, hogy a t. képviselő urnak csak egy szemernyi igazsága is van, megmondanám. De nincs igaza. Tiltakozom ellene. (Tetszés a jobboldalon.) Én a magam részéről 35 év óta, mióta politikai pályám tart, azt tapasztaltam ő Felségénél, és ezen majdnem négy és fél esztendei kormányzatom alatt is, hogy ő a legalkotmányosabb király. Ezt állítom, ezt hirdetem. (Kitörő zajos felkiáltások a jobboldalon: Éljen a király!) A legalkotmányosabb király, a ki valaha, nemcsak a Habsburgok sarjából, Magyarország trónján ült (Elénk, éljenzés.) és legfőbb őre (Halljuk! Halljuk!) a magyar alkotmánynak és gondozója a magyar államnak. (Elénk tetszés a jobboldalon.) Soha egy pillanatig sem éreztem az ő nyomását arra, mit cselekedjem és mit hagyjak el, soha, egy perczig sem befolyásolt alkotmányos jogaimnak gyakorlásában és kötelességeimnek teljesítésében és ezen törvényjavaslat előterjesztésében sem, ezen törvényjavaslat képviseletében sem, és azon küzdelemben sem, a melyet önökkel folytattam. És az elválásnak abban az órájában, a mely vasárnap az ő szobájában lefolyt — ezt mondom önöknek, mint váló miniszterelnök, mondom önöknek, mint férfi, becsületemre, (Elénk éljenzés a jobbuldalon.) — ugy folyt le a köztünk való beszéd, a mely komoly volt természeténél, tartalmánál, horderejénél és formájánál fogva is, hogy ő Felsége nem titkolt előttem semmit, én sem palástoltam előtte egyetlen gondolatot sem, — és teszek tanúságot mellette, és öntudatosan teszem, komolyan, meggondolva, hogy az események nem fognak engem megczáfolni; ő Felsége között és köztem minden a legalkotmányosabb módon folyt le, a legalkotmányosabb módon nemcsak formailag, nemcsak külsőleg, hanem tartalmilag is; a magyar alkotmányért, Magyarország üdvéért aggódó atyai szivet és fenkölt gondolkozást tapasztaltam ott most is, mint mindig. Az ok, a melyért én távozom, a miért én lemondásomat beadtam, a miért lemondásom elfogadtatott, az volt, a melyet előterjesztettem, más nem. És még ha nézeteltérés forogna is fenn az eljárásra és módszerre nézve az egyes tényezők között, — itt is némelyeknél (A jobboldalra mutat) volt és van eltérő felfogás — : ebben sem nyilvánul semmi, a legkisebb sem, a mi csak messziről igazolná azt, a mit a képviselő ur mond. Abszolúte nem. Hiszen az eljárásra nézve itt is, ott is van és lehet különböző felfogás. És én arra kérem a t. képviselőházat, hogy ne azon helytelen impresszió alatt távozzék, a mit a t. képviselő ur szavai kelteni akartak és alkalmasak, hanem annak az impressziója alatt oszoljék el, a mit talán az én gyenge, de erős meggyőződéssel mondandó szavaim kelteni alkalmasak. A képviselő urnak nincs és százszor nincs igaza. Jöhetnek nehéz idők, a mint talán jönnek és ezeket a nehéz időket talán még súlyosabbak válthatják fel; egynek azonban nem szabad jönni: hogy a korona és a nemzet között ellentét és összeütközés fejlődjék. A nemzet és korona egyetértő összeolvadásában fekszik Magyarország üdve, (Hosszantartó élénk helyeslés és tajis a jobboldalon.) a magyar állam ereje, a magyar szabadság, a magyar alkotmány biztositéka. Barabás Béla: Mi is ezt mondjuk! Széll Kálmán miniszterelnök: Meg kell keresni . . . (Zaj. Halljuk! Halljuk!) ... Sértek talán valakit ezzel ? Háborítok ezzel valakit felfogásában, vagy kedélyében? (Felkiáltások a sz elsőbaloldalon: Nem!) Hát akkor hallgassanak meg! Ugron Gábor: Helyeseljük mindnyájan! Széll Kálmán miniszterelnök:Testamentumom ez és érdemes talán arra, hogy meghallgassák önök és meghallgassa a nemzet. (Halljak! Halljuk !) Ne adja Isten, hogy valaha oly idők következzenek be, a mikor a két nagy tényező között, a mely a magyar államot, a magyar nemzetet a mi nagy közjogi, ősi felfogásunknál fogva alkotja, — mert a mi közjogi hagyományaink szerint korona és nemzet egy, — valaha eltérés, disharmonia és összeütközés álljon elő. Ne adja ezt az Isten, mert ez lenne a legnagyobb csapás, ami Magyarországot és a dinasztiát érhetné. Ezt óhajtom lelkem mélyéből és szivem melegével és remélem is. A korona bölcsesége, törvénytisztelete, alkotmánytisztelete és a nemzet józansága, belátása, törvény- és alkotmánytisztelete, az az érzés és meggyőződés, hogy dinasztia és nemzet, a trón és az ország elválhatlanul vannak nemcsak összefűzve, de egymásra utalva, vállvetve találja meg azt az utat, a mely bennünket ebből a bonyodalomból is kivezet. Minden koczkára juthat, t. ház, de ennek a nagy kincsnek, a nemzet és a korona közti bizalomnak, a nemzet s a korona összeforradásának nem szabad koczkára jutni és áldozatul esni soha. (Hosszantartó élénk helyeslés és ta,ps a jobboldalon.) Nem hiába irtuk fel ezeréves multunk megünneplésekor ezen palota ragyogó falaira, örök tanúságul azt a szent tételt, hogy a nemzet és korona közti bizalom és egyetértés az, a mitől a jövő nemzedékek boldogulása függ. Ez legyen előttünk mindenben és mindenkor . .. Ugron Gábor: Bécs előtt is! Széll Kálmán miniszterelnök:... és tartsunk távol mindent, hangban, kifejezésben, kifakadásban, érvelésben s bárminéven nevezendő felbuzdulásban, a mi bár pillanatnyira is zavart hozhat e monarchikus összhangba. És ezért nem 55*