Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-293

436 293. országos ülés 1903 június 16-án, kedden. cselekedett helyesen a képviselő ur, midőn azzal a hanggal ezt zavarja, és midőn téves, alaptalan tételét és valótlan vádját felállította. S ezért foglalok én állást azok ellen, a miket tőle hal­lottam és. foglalok állást lelkem egész erejével és meggyőződésével. Ismernek engem erről és talán ismer mindenki és ismer az egész ország és talán vindikálhatom magamnak azt, hogy 36 esztendei politikai pályámon kiérdemeltem, hogy szavaimnak higyjenek, mert soha igaztalan szót nem mondtam, soha életemben hazugság és va­lótlanság az én ajkaimon nem jött ki. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon.) Soha sem tettem semmit, a mit nem meggyőződésem diktált, soha sem hangzott el belőlem hang, a melyet nem szivem, agyam, bensőm diktált volna. ISTem szorult reám ő Felsége, hogy én védjem az ő fenkölt és szentséges személyét; de tartoztam érzelmeimnek ezekkel, a miket elő­adtam. Ezzel kérem most a t. képviselőházat, hogy nekem higyjen és ne Ugron képviselőtár­samnak és szívlelje meg azokat, a miket én mondtam. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) És még egyet. A t. képviselő ur jónak látta azt a tant állítani fel, hogy nem alkotmányosan, nem parlamentárisán folyt le az a válság, mert mint mondja, bukjék a kormány, ha leszavazzák, de itt kell azt leszavaznunk. Hiszen ez az, a miért könyörögtem hat hónap óta, hogy itten buktassanak meg, itten szavazzanak le és itten engedjék a többség akaratának a megnyilvánu­lását, mert én ezt az alkotmányos módot akar­tam, mert itt a küzdelem porondján, itt a csata hevében akartam, ha a nézetem kisebbségben marad, elesni és nem másképen. És ezt tőlem megtagadták önök, ezt tőlem megtagadta a túl­oldal eljárása és obstrukezionális hadjárata. Ezt csak konstatálni akarom, mert konstatálni kell, mert tiszta valóság, azért tehát nem fogadha­tom el azt, (Halljuk! Halljuk!) a mit a t. képviselő ur mond, hogy most a kisebbséget is meg kell hallgatni a válságra nézve, hogy a kisebbséget is be kell vonni és azzal egyetértő­leg kell a válságot megoldani. Nem szabad a kérdéseket, az elveket és a tényezőket deplaszi­rozni ée egyik helyről a másikra átsanzsirozni; nem szabad az egyik tényező hatáskörét a má­sikéval felcserélni, (ügy van jobbfelöl.) A ki­sebbségnek megvannak a maga jogai, de meg­vannak természetes kötelességei is: harczolni, de levonni a következését annak, hogy kisebbség és azért a törvényes többség akaratát elismerni kénytelen helyzeténél fogva. Ha többséget tud magának csinálni, ám csinálja azt meg odakint az országban, vagy idebenn a házban. (Nagy zaj a néppárton és a szélsőbaloldalon. Élénk helyes­lés jobbfelöl.) Négy éven keresztül igyekeztem Magyar­ország közéletének tisztaságáért megtenni, a mit lehet, törvényes, tisztességes, őszinte kormány­zással. Biztosítottam ebben az országban a sza­bad véleményt, a szabad mozgást, a tiszta leve­gőt és a szabad és tiszta választásokat, olyanokat, a minők 1865 és 1867 óta itt nem voltak. (ügy van! a jobboldalon és középen.) Biztosítot­tam ennek az országnak szabad megnyilatkozá­sát ; (ügy van! jobbfelöl.) biztosítottam ezt a jogot az ország minden polgárára, minden tiszt­viselőjére és minden funkezionáriusára nézve. (Igaz! ügy van!) Én tehát a hatalmi eszkö­zöket önzetlenséggel, talán túlságos puritániz­mussal és erkölcsi érzéssel kiadtam és ellöktem, magamtól, (ügy van! a jobboldalon.) A kisebb­ség pedig nem engedte meg azt, hogy ezen a tiszta alkotmányos alapon tovább haladjak. A helyett, hogy itt igyekezett volna alkotmá­nyosan, parlamentáris utón megbuktatni, meg­akadályozott abban, hogy itt a házban tegyen parlamentárisán próbára, hogy kinek a részén van hát a többség és mit akar a nemzet törvé­nyes képviselete; a helyett útját állta működé­semnek és munkámnak és mindennek; nemcsak útját álta annak, a mit én akartam a képviselő­ház határozata alapján és a mit ez a többség akart, hanem most még diktálni akar arra nézve is, hogy az legyen miniszterelnök, a kit a kisebbség akar. (ügy van! jobbfelöl.) Ez azonban a hatásköröknek összezava­rása, és azoknak egészen megfordított körbe való juttatása, hogy a tényezők egyszer itt, másszor ott, de sohasem a maguk helyén s a maguk jogkörében érvényesüljenek, és mindig többet arrogálva magának, mint a mit törvé­nyes hatásköre megenged, egyszer meg akarja akadályozni a többség akaratának megnyilatko­zását és érvényesülését, aztán, ha ezen ellen­állás miatt a parlamenti működés holt pontra jut s a parlamenti elv fejetetejére állítása miatt és a most előterjesztett indok miatt kény­telen voltam a következéseket levonni és le­mondani : akkor újból előáll Ugron t. képviselő ur egy másik, ismét helytelen teóriával, hogy t. i. a kisebbség, a mely mindent megakasztott és a többség jogait paralizálta, részt akar ma­gának a többség szerepéből és jogot formál, hogy vele mint kisebbséggel oldassák meg a válság. Hát ez eszmezavar. Ez hamis és hely­telen tan, a parlamentarizmus lényegének félre­ismerése és meghamisítása lenne, (ügy van! ügy van! a jobboldalon és a középen. Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon.) Ezeket kötelességemnek tartottam elmon­dani. Kérem, hogy azokat az igazságokat, a melyeket meggyőződésem egész melegével és erejével itt elmondtam, ez a ház, a túloldal, a többség és az ország megszívlelje; és ha én azzal a tudattal távozhatom el innen, hogy ennek hatása megvan ebben az irányban: ak­kor örömtelten, a kötelesség teljesítésének nyu­godt öntudatával beszéltem utolszor ezen a helyen. (Szűnni nem akaró zajos éljenzés és taps a jobboldalon és a középen). Holló Lajos: Minek engedik el, ha ennyire szeretik ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom