Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-293

434 293, országos ülés 1903 június 16-án, kedden. az uj kabinet megalakítása tekintetében az ellenzék fejei is meghallgattassanak ő Felsége által ? (Hosszantartó nagy zaj a jobboldalon. Mozgás a szélsöbaloldalon.) Pap Zoltán: Nincsenek hozzászokva ! Bakonyi Samu: Hol van az anglománia? (Zaj.) Ugron Gábor: Ne feledjék el önök, hogy ő Felsége nemcsak a szabadelviipártiak felett uralkodik, (ügy van! a szélsöbaloldalon.) ő Felsége nemcsak a szabadelviipártiak zsebére és karjaira számithat, hanem a mienkre is. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) sőt nagy válságok idejében kérdés, hogy a népnek azt a legmagasabb önfeláldozását és elhatározását, a melyre szükség van, melyik fél tudja a korona rendelkezésére bocsátani. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ezért az ellenzéknek meghallgatása az alkotmányosságnak és az alkotmányos elintézésnek egyik feltétele. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Van annak egy másik feltétele is: az, hogy Magyarországon a kormányválságot ne a császári kegyenczek idézzék fel és azt ne az ő tanácsuk szerint végezzék el. (Zajos tetszés, helyeslés és taps a szélsöbaloldalon.) A nemzetet keli megkérdezni, nem azokat a kegyenczeket, a kik szolgálatra és engedelmességre vannak évtizedek óta kitanítva. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A kegyenczeknek befolyása és uralma az, a mi a magyar politikai életet az utóbbi évtizedben megmérgezi, mert sohasem illetékes tényezőknek véleménye, hanem a kegyenczek besugása, informálása, és ma ide, holnap pedig oda hajlása dönti el a nemzet politikai életének irányát. (Elénk helyeslés a néppárton és a szélsöbaloldalon.) • Én, t. ház, mélyen sajnálom, hogy egy olyan nemes ellenfél, mint Széll Kálmán volt, (Felkiáltások jobbfelöl: Ahá, most sajnálják! Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Igen, igen!') a miniszterelnöki székből távozik. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon és a néppárton. Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Nem személyes harezot folytattunk ! Elnök többször csenget.) Pap Zoltán: Nem Széll Kálmán ellen harczoltunk, hanem a hatalom ellen! A titkos kéz ellen! (Folytonos zaj.) Holló Lajos: Ne engedjék bukni, hiszen többségben vannak! Vészi József: Négy óra hosszat szóhoz sem engedték jutni! (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Zaj-) Ugron Gábor: Örömömre szolgált . . . (Folytonos zaj. Elnök csenget.) Pap Zoltán: Gáncsvetés volt a nemzeti jogok ellen! (Folytonos faj és mozgás.) Ugron Gábor: .. . Örömömre szolgált, hogy a vitatkozásban is mindig oly művészi mesterre találtam benne. Másfelől el kell, hogy ismerjem, hogy a közigazgatásban igyekezett az alkotmányosságot, a törvényességet megtartani. (Zajos helyeslés a néppárton és a szélsőbaloldalon.) Daczára ennek, (Folytonos zaj a szélsöbaloldalon. Felkiáltások: Nem is vontuk kétségbe soha!) daczára ennek mégis mindig mint politikai ellenfelek álltunk egymással szemben, álltunk azért, mert a politikai elvek mélységes nagy távolsága választott el minket. Én részemről igyekeztem vele szemben a politikai fegyverek minden eszközét felhasználni, de becsületesen, nemesen és lovagiasan felhasználni. (Ellenmondások jobbfelöl. Egy hang: Nem engedték szóhoz jutni órákig! Zaj a szélsöbaloldalon.) jEn a magam részéről beszélek, senki másról. És én, a midőn a miniszterelnöki székből távozik, akkor sem követ kívánok dobni utána, hanem virágot. (Altalános helyeslés.) Csak arra kérem a túlsó oldalon lévőket, hogy ne felejtsék azt el, hogy Magyarországnak az az ellensége, a ki nem Magyarország népének ügyvivője, hanem egy császári szolga akar lenni. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Magyarországra nézve az hozza a veszedelmet, a ki a törvényesség és alkotmányosság alapját elhagyja, (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) mert a ki a törvényeket és az alkotmányosságot megszűnik respektálni, arra fog minket is kényszeríteni, hogy az eszközöknek minden faját, a legrettenthetlenebbeket, oly vakmerőséggel, olyan merészséggel használjuk fel, a minőt önök még nem láttak. (Elénk helyeslés a, szélsöbaloldalon és a néppárton.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Én az imént azzal zártam szavaimat, hogy többet e helyről nem fogok szólani. (Hallguk! Halljuk!) De rajtam is bekövetkezett kénytelenségből, a mi sokszor bekövetkezik az életben, hogy az utolsó szót egy legutolsó követi. De ne vegye tőlem a t. képviselőház rossz néven, ha kényszerítve érzem magamat azon felszólalás után, a mely az imént elhangzott, elmondani válaszul azokat, a mik szivemen feküsznek (Halljuk! Halljuk!) és a miket ezen felszólalás után én el nem hallgathatok. Az én t. képviselőtársam nem abban keresi a válság indokát, a mit én tiszteletteljesen szárazon, röviden, de, gondolom, az indokok kellő és szabatos kifejtésével elmondtam. (Tetszés a jobboldalon. Zaj a szélsőbaloldalon.) T. képviselőtársam másutt keresi. (Zaj.) Hát talán csak megtehetnék a t. túloldalon, hogy utolsó felszólalásomat e helyről nyugalomban, csendben hallgassák meg. (Halljuk! Halljuk!) Ezt talán kérhetem. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Nem kértem türelmet és nyugalmat addig, a mig a csatában mint küzdőfelek álltunk egymás ellen; ma az elválás órájában talán megillet engem az a jog, hogy kérjem önöket, és legyenek szívesek meghallgatni. (Halljuk! Halljuk!) Hát nem ugy van, a mint t. képviselőtársam mondja. Az indok, a miért a válság kitört, a miért én ezt a válságot lemondásom-