Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-272

36 572. országos ülés 1903 május 16-án, szombaton. mint az előbb is jeleztem, — hogy a jelenlegi állajiotokkal a hazai bortermelőknek megküzdeniök teljes lehetetlenség. Ha tehát a dolog ugy áll, hogy a hazai bortermelőknek a jelen helyzettel egyáltalában nem lehet megküzdeniök, nemcsak végzetes könnyelműség, hanem — engedelmet kérek az erős szóért — határozottan bűn lenne haladéktalanul meg nem ragadni azokat az eszközöket, a melyekkel mig egyrészről százezrek exisztencziáját biztositaná a törvényhozás és a kormány, másrészről megakadályozná közgazdaságunk egy virágzó^ ágának végső elpusztulását és sorvadását. (Altalános helyeslés.) Arra kérem tehát az igen t. kormányt — melynek jóakaratában én megbízom — hogy az olasz kereskedelmi szerződésnek megújításánál, a melynek pedig küszöbén állunk, az olasz borokra nézve minden kedvezményt megszüntetvén, az olasz borokra is alkalmazza az általános vámtarifában projektált 60 koronás borvámtételt. (Általános helyeslés.) Ez a minimum, a melyet kérnünk kell, a melynek teljesítése nélkül a hazai bortermelő közönség egyáltalában nem boldogulhat. így gondolkodván, ismételten kérem a kormányt, méltóztassék a hazai bortermelők nevében előadott kérésemet meghallgatni. A kérvényi bizottság javaslatát különben elfogadom. (Általános helyeslés.) Trubinyi János jegyző: Molnár Ákos! Molnár Ákos: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A most napirenden levő kérvényekben foglalt kérdések sokkal fontosabbak nemzetgazdasági életünkben, semhogy a hátralevő ötpercznyi idő arra elégséges lenne, hogy e tárgyról elmondjam nézeteimet. Nagyon kérem tehát a t. házat, miután bővebben kívánok foglalkozni ezzel a kérdéssel és miután magam egy nagyobb bortermő vidéknek képviselője vagyok és onnan szerzett adataimat, nem külőmben a legutóbbi rÓLiai gazdasági kongresszuson történteket is kívánnám a házban ismertetni, méltóztassék megengedni, hogy én jövő szombaton, illetőleg a kérvények legközelebbi tárgyalása alkalmával mondhassam el beszédemet. (Helyeslés.) Elnök: Megnyugszik ebben a t. ház ? (Igen!) Akkor a kérvények legközelebbi tárgyalása alkalmával fog szólani Molnár Ákos képviselő ur, Mielőtt az interpellácziókra áttérnénk, javaslatokat teszek a t. háznak a legközelebbi ülés. napirendjére vonatkozólag. Javaslom, hogy a hétfőn délelőtt 10 órakor kezdődő ülés napirendjére a következő tárgyakat méltóztassék kitűzni: a miniszterelnök határozati javaslatát a közösügyi költségekhez való hozzájárulás arányának megállapítása czéljából országos bizottság kiküldése iránt; az intézkedést a miniszterelnök által benyújtott jelentés tárgyában; az 1903. év első négy hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló 1902. évi XXM. t.-cz. hatályának az 1903. évi augusztus hó végéig való kiterjesztéséről szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatását, tehát ugyanazon napirendet, a mely mára volt kitűzve. Természetesen a Nessi képviselő ur inditványára vonatkozó névszerinti szavazás lesz a napirend első tárgya, a mit a ház már elhatározott. Elfogadja ezt a t. ház? (Igen!) Akkor ezt határozatilag kimondom. Következnek az interpellácziók, és pedig először Szalay László képviselő ur interpellácziója az 1898 : V. t.-cz. végrehajtása tárgyában a honvédelmi miniszter úrhoz. Szalay László: T. képviselőház! Sajátságos jelenség és jellemzi a mi viszonyainkat az a tény, hogy Magyarországon a magyar parlamentben az országgyülésileg meghozott törvényeknek végrehajtását nem az a párt szorgalmazza, nem az a párt követeli, a mely azokat kezdeményezte, a mely azoknak meghozatalát támogatta, hanem ebben a tekintetben fel kell lépnie annak a pártnak, a mely a tárgyalások alkalmával a kérdéses törvényt nemcsak nem kezdeményezte, nemcsak nem támogatta, hanem annak ellenében határozott állást foglalt és küzdelmet fejtett ki. Ez az irány észlelhető a most folyó katonai vitában, a mikor a 67-es törvényeknek végrehajtását a függetlenségi párt szorgalmazza és követeli, mig ellenben az a párt, a mely azokat annak idején megalkotta, a mely ezen törvényeket, mint Magyarország ujabb ezeréves fennállásának fundamentumát hirdette és tekintette, ezeknek a törvényeknek végrehajtását keresztülvinni képtelen. A helyzet ugyanez az 1898: V. törvényczikk végrehajtását illetőleg is. Tudvalevő a t. képviselőház minden tagja előtt, hogy az 1898: V. törvényczikk az 1848. évi törvényhozási eseményeknek, korszakot alkotó törvényalkotásoknak 50-dik évfordulója alkalmából hozatott, a midőn a nemzet, illetőleg a törvényhozás hálás kegyelettel emlékezett meg ezen nagy időknek törvényhozási alkotásairól, azokról az alkotásokról, a melyek képviseleti alapon a felelős kormányrendszert állapították meg, a melyek a jogegyenlőséget proklamálták, a melyek az alkotmány sánczaiba a nemzet minden rétegét bevették és a melyek a sajtószabadságot és Magyarországnak önállóságát is megalkották. Ennek a törvénynek megalkotásánál a függetlenségi párt ellenállást fejtett ki, illetőleg azt nem támogatta. ífem támogatta pedig abból a szempontból, mert akkor is abban a nézetben volt és ma is abban a nézetben van, hogy a nemzet ujraébredésének napja nem április 11-ike, a midőn az 1848-iki törvények szentesittettek, hanem igenis ez a nap márczius 15-ike, (Igás! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) a mikor a szabad szellem, a szabad gondolkodás érvényesült és első sikereit kMívta. A függetlenségi párt tehát azon az ál-