Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-292

292. országos ülés 1903 június 15-én, hétfőn. 421 katonát kértek az országtól; ez az álláspont az, hogy mindannyiszor az ország sérelmeinek orvoslását követelték a karok és rendek; a ^népképviselet pedig nem maradhat mögöttük. (Elénk tetszés a szélsőbaloldalon.) A Corpus Juris tele van annak a megörökítésével, mikép küzdött az ország évszázadokig ugyanebben az irányban, a melyben most mi küzdünk. Méltóztassék figyelembe venni, hogy a függetlenségi párt most nem is a saját elveinek megvalósításáért küzd, mert jól tudja, hogy ennek azonnali megvalósítása lehetetlen, mielőtt a mostani alkotmány el nem töröltetnék, illetve mással nem kelyettesittetnék, hanem küzd a párt a létező és élő törvényeknek végrehajtásáért, nemzetiesebb szellemben való érvényesítéséért. (Helyeslés és éljenzés a szélsobaloldalon.) Meg vagyunk győződve, hogy ebben is mi képviseljük a nemzet akaratát, és hogy a katonai javaslatokra vonatkozólag a nemzet óriási többsége velünk érez és velünk tart. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Meg vagyunk győződve, hogy mi képviseljük mindazt, a mi a magyar embernek a hazafiság terén legbecsesebb lehet; és bízunk abban, hogy maga a túloldal is szive mélyében óhajtja, hogy a hadseregben legalább azon vívmányok jöjjenek létre, a melyek létrejöttét a fennálló törvények nemcsak megengedik, hanem szorosan véve meg is követelik. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha tehát az a vagylagosság áll fenn, hogy vagy nekünk kell engedni azoknak a nemzeti követelményeknek az elejtésével, a mely követelményekkel mi csak a törvények végrehajtásának követelésére szorítkoztunk most, vagy pedig engedni kell a t. kormánynak azon makacs ellenállásból, a melylyel nem annyira a többség akaratát és uralmát akarja érvényesíteni, mert mi a többség uralmának alkotmányos jogosultságát nem tagadjuk, hanem a többség kényuralmát akarja érvényesíteni. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon. Ellenmondás a jobboldalon.) Akkor abban az alternatívában, hogy vagy engedjen a nemzet az ő jogos követelményeiből, vagy pedig engedjen a kormány az ő makacs állásfoglalásából, (Helyeslés a szélsobaloldalon.) a választásban habozni nem lehet és nem szabad. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A kormány engedhet, de mi nem engedhetünk, mert ha engednénk, lerombolnánk a nemzet hagyományait, (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) megtörnénk a nemzet reményeit, kétségbeejtenők a nemzetet a felett, hogy nemzeti vívmányokat elérni valaha lehetne a fennálló törvények keretén belül, és e mellett tönkretennénk önmagunkat, mint pártot, mert a függetlenségi pártnak egyetlen létjoga az, hogy a nemzeti eszméket elővigye, a magyar nemzeti követelményeket ebben a házban és ebben a hazában megvédelmezze és megvalósítsa. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Semmi párttól öngyilkosságot követelni nem lehet. Az igen t. kormány ellenben, ha magába szállna és engedne, mást nem tenne, mint elismerné azt, hogy az eszélyesség minden kormánynak első kötelessége, (Helyeslés a szélsobaloldalon.) és a törvények végrehajtása is az, ám pedig a magyar törvény határozottan követeli, hogy mielőtt akármiről másról lehessen ebben a házban szó, ha kész a költségvetés, ennek megszavazása nélkül kormányozni nem szabad. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Már áprilisban pártom nevében és megbízásából volt szerencsém beadni egy határozati javaslatot. Ha a t. kormány azt elfogadta volna, már rég rendben lenne az országnak minden ügye. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) De a kormány ezt a határozati javaslatot akkor visszautasította; ennek daczára, tiszta hazafiságból indulva ki, mi nem vontuk vissza, ott van még mindig a ház asztalán; ha most, a helyzet fatális voltában sem fogadja el a javaslatot a kormány és tovább is megmarad azon az utón, a melyen megindult, illetőleg makacsul rászegez a ház mellére egyetlen egy törvényjavaslatot és nem engedi meg, hogy a ház előbb elintézze az ország legsürgősebb ügyeit, akkor a függetlenségi párt kénytelen lesz ezentúl erősebb akczióhoz nyúlni. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Ezt voltam bátor a párt nevében kinyilatkoztatni és ismételve arra kérem a t. miniszterelnök urat, hogy még ma, vagy minél előbb, legyen szíves nyilatkozni, hogy mikép szándékozik kibontakozni a jelen helyzetből, melynek tovább is fentartásával a kormány az országot tönkre teszi. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsobaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! Én még mielőtt csak hallottam volna is arról, hogy Kossuth Ferencz t. képviselőtársam a ház elnökétől engedélyt kért, hogy a napirendelőtti felszólalásban a politikai helyzetet megbeszélje, el voltam határozva, hogy a t. háznak magam is spontán megteszem azon politikai nyilatkozatokat, a melyeket a magam szempontjából most megtenni szükségesnek tartok. Ezt meg is fogom tenni, azonban már Kossuth Ferencz képviselő úrral is közöltem, hogy nem ma, hanem holnap szándékozom a politikai nyilatkozatot előterjeszteni. Ezért arra kértem az én t. képviselőtársamat, hogy miután én neki ebből a székből úgyszólván hivatalosan notiflkáltam, hogy holnap kívánok a politikai helyzetről nyilatkozni, ne hozza ma szóba a dolgot, mert feleslegesnek tartom, hogy ma intézze ezt a kérdést hozzám. (Halljuk! Halljuk!) De miután mégis megtette, nem tehetem, hogy egypár rövid észrevétellel ne kisérjem azokat, a miket t. képviselőtársam mondott, (Halljuk! Halljuk!) ámbár tartózkodni fogok a hosszú polémiától egyfelől azért, mert holnap szándékozom nyilatkozatot tenni, másfelől pedig azért, — s ezt ne vegye tőlem rossz néven a t. kép-