Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.
Ülésnapok - 1901-272
272. országos ülés 1903 május 16-án ; szombaton. 35 súlyos erkölcsi felelőség terheli a hazai bortermelő közönséggel szemben. Hiszen a szőlők felújításába a gazdaközönség azért ment bele, mert erre a kormány által egyenesen biztatva, ösztökélve volt. A földmMelésügyi miniszter urnak egy jelentése publikáltatott a múlt esztendőben, a melyben beszámol a fÖldmMelésnek jelen állapotáról. Ebben a jelentésben a többi közt hangsúlyozza, hogy, a hazai bortermelő közönségen segítendő, alkotta meg a törvényhozás az 1896. évi V. törvényczikket. S mikor ennek a törvényczikknek intenczióját megállapítja, a többi között ezt a kijelentést teszi: »A kérdéses törvény a szőlő eddig kétkedéssel fogadott helyreállításának technikai és gazdasági lehetőségét hMatalosan elismerte, és az állam tekintélyének latbavetésével, mint gazdasági programmot proklamálta, megadta egyszersmind az eszközöket a kormánynak arra, hogy tervszerű működéssel állítsa elő a gazdaközönség számára a szükséges kellékeket az elpusztult szőlők felújítására, a gazdaközönségnek pedig arra, hogy a mit önerejéből előteremteni nem volt képes, a felújítási művelet nagy befektetési költségét a jövő terhére előlegezhesse.* Ily segitséggel, az állam erejének és tekintélyének latba vetésével, nagyon természetes, hogy a társadalom is megmozdult és egész erővel hozzáfogott a szőlők rekonstrukcziójához, ugy, hogy ma, a hMatalos közlések szerint, a rekonstrukczió munkája teljesen be van fejezve Beregszász vidékén; kilencztized részében bevégeztetett a rekonstrukczió az Érmelléken és Ménes vidékén, és három ötödrészében befejeztetett Tokajhegyalján és Balaton vidékén. De abban az arányban, a mint nagyobbodik a rekonstruált szőlőterület, válik egyszersmind nehezebbé a hazai bortermelők helyzete. (Igaz! Ugy van!) Én közvetlen tapasztalatból csak a tokajhegyaljai viszonyokat ismerem és azokra mindenesetre áll, a mit most mondok. Tokajhegyalján a régebbi időben, mikor még a szőlők megvoltak, szüret táján az u. n. kupeczek, külföldi borkereskedők, egész raja lepte el a vidéket. Ezek voltak azok a bevándorlók, a kiket mind tárt karokkal fogadtank. Ma, igazán nem nagyitok, évek múlnak el, hogy egy-egy községben nem fordul meg egyetlenegy borkereskedő. (Igaz! Vgy van!) Mig azelőtt szüret táján és szüret után százezreket vettek be a gazdák a borokból, ma, mint égi csudát jegyzik fel a lapok, hogy az újhelyi piaczon megfordult egy galicziai borkereskedő, és 20.000 korona értékű bort vásárolt össze. Egyáltalában nem csodálkoznám, ha ennek a borkereskedőnek legközelebb a képes lapok az arczképét hoznák, mint czelebritásét. De hát ez nem lehet másképen mindaddig, mig az olaszbor özönével árasztja el piaczainkat, hogy összeházasodjék azzal a nemes nektárral — különösen a tokajhegyaljai borra gondolok, — mely bizony jobb sorsra érdemes, semhogy korcs-Madékokat hozzon a világra, mert ha összeházasítják nem nemes itallal, korcs-Madék lesz belőle. Ez a borházasitás a Hegyaljának legnagyobb kalamitása, a mely lehetetlenné teszi egyfelől a rekonstruált szőlőkben lévő milliók tisztességes gyümölcsöztetését, másrészről annak a 30 milliónak aIvortizálását, visszafizetését, a mely az Agrár Bank által osztatott ki a bortermelők közt. Méltóztassék figyelembe venni, hogy ha 75°/ 0 olasz borral kevernek 25% hegyaljai bort, abból a kotyvalékból olyan bor áll elő, a melyet ugy a külföldi, mint a hazai piaczon szaIvorodni bor gyanánt árulnak. Sőt többet mondok: hogyha a hegyaljai bornak seprőjére öntik azt az olasz bort, már ez a keverék, ez a kotyvalék is mint hegyaljai bor, mint szaIvorodni bor szerepel. Már most tegyünk egy kis számítást. Méltóztassék figyelembe venni, hogy az olasz bornak, már t. i. a középminőségü olasz bornak, ára — a mint informálva vagyok, nem tudom nem csalatkozom e — hektoliterenként körülbelül 16 korona. Ehhez a 16 koronához járul a szállítási dij, a mely Olaszországból Magyarországba, mondjuk pl. az újhelyi piaczra, 4 korona. A vámja ennek a bornak — feltéve, hogy a projektált 60 koronás általános borvám-tétel ezután az olasz borokra is alkalmaztatik — 60 korona. Ez összesen 80 korona. Már most ha ezt a bort keverik hegyaljai borral, és pedig keverik 75;25 0 ,o arányában, hogy alakul a számítás? 75°/o olasz bornak ára lesz 60 korona, 25°;'o hegyaljai bornak ára pedig — én t. i. csak átlagos, 100 koronás árat veszek alapul, nem is sokat veszek . . . (Egy hang a a s zéls ííb alól dalon: Ez drága.) . . . drága ital bizony, de jó ital, s én még nem is a legjobbját veszem, hanem csak a középminőségü szaIvorodni bort — ez tehát 25 korona. Ha tehát ezt a 25°/o hegyaljai bort keverjük az olasz bor 75 százalékával, ezen keverék ára lesz 85 korona. Tehát 80 koronával szemben áll 85 korona, vagyis kerül egy hektoliter házasított bor 85 koronába s ezzel szemben a tiszta hegyaljai bor átlagos ára 100 korona. Márt most, ha ez a számítás áll, ez is mutatja, hogy még ha a projektált 60 koronás általános borvám-tétel alkalmaztatik is az olasz borokra, akkor is épen csak hogy felveheti a versenyt a hazai, hegyaljai bortermelő az olasz borkereskedővel, illetőleg az olasz borral. De nem folytatom tovább, t. ház! (Halljuk ! Halljuk!) Nagyon sok érdekes adatot tudnék még mondani, de miután az időből már kifogytunk, (Halljuk! Halljuk!) nem veszem tovább igénybe a ház szMes figyelmét. (Halljuk ! Halljuk!) Hiszen azok is, a miket elmondtam, eléggé meggyőzők arra nézve, hogy belássuk azt, hogy ezt a mai helyzetet fentartani nem lehet. A kormány maga elismerte — a
