Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-291

412 291. országos ülés 1903 június 13-án, szombaton. nyugtattuk és meg birtuk nyugtatni Molnár Józsiás megboldogult képviselő urat arra vonatkozólag, hogy intézkedni fogunk, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozni fogunk és azt szabályozni fogjuk. Erre nézve Molnár Józsiás képviselő urnak a naplóban hátrahagyott szavaira hivatkozom, a ki kijelentette, hogy még eddig nem tapasztalt e kérdésben olyan előzékenységet, mint ezen kormánynál és ezt a házban konstatálta. Emlékeztetem a t. házat, hogy én Molnár Józsiás képviselő urnak Plósz és Darányi miniszter urakkal folytatott tárgyalások alapján válaszolni akartam, a válasz megadását be is jelentettem, de miután időközben nem volt 'jelen, megbetegedett, a választ el kellett hagynom. A t. képviselőház ebből azt láthatja, hogy e kérdéssel a kormány már foglalkozott és mindenki tudta, hogy a kormány ezen kérdésben előzékeny álláspontot foglal el, a kérdéssel foglalkozni kivan, törvényhozás tárgyává akarja tenni, és igy, (Zaj a szélsőbaloldalon.) miután igen sokan tudták, hogy kongruens válaszadásról lesz szó, és az igazságügyminiszter ur csak azt fogja motiválni, hogy nem kell tárgyalni a kérdést, mert a nélkül is diskutiálás tárgyává fogjuk tenni, az volt a feltevés, hogy a t. ellenzék velünk fog szavazni, (Mozgás a szélsöbaloldalon.) és nem is lesz nézeteltérés a házban, (ügy van! Ugy van! a jobboldalon,) Ezeket kívántam azok után, a miket Kossuth Ferencz t. képviselőtársam elmondott, a tényállás helyreállítása szempontjából mondani. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélsöbaloldalon.) Elnök: Az ülést 10 perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. ház! A folytatólagos ülést megnyitom. Miután 12 óra elmúlt, a ház határozata értelmében a kérvények tárgyalására való áttéréstől ez alkalommal eltekintünk. Van szerencsém a t. háznak a napirendet illetőleg a következő javaslatot tenni: (Halljuk! Halljuk!) A hétfőn d. e. 10 órakor kezdődő ülés napirendjére a miniszterelnök ur által beadott jelentések tárgyában való intézkedést, továbbá az 1903. év első négy hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló 1902. évi XXIV. t.-czikk hatályának az 1903. év augusztus hó végéig való kiterjesztéséről szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatását kérem kitűzni. (Helyeslés.) Elfogadja-e a t. ház javaslatomat? (Helyeslés.) Ezt tehát határozatilag mondom ki, és a hétfői ülés napirendjét ekkép megállapítottnak jelentem ki. T. ház! (Halljuk ! Halljuk!) Az ülés élőbbem, meglehetősen zavaros részének tartama alatt elkerülte figyelmemet (Halljuk! Halljuk!) Barabás Béla képviselő urnak egy kifejezése, és erre a naplóbiráló-bizottság által figyelmeztettetvén, a gyorsírói feljegyzések alapján e kifejezés következőleg jutott tudomásomra (olvassa): »De azon praxis ellen, hogy az elnökség quasi közrejátszik abban, hogy bennünket hazugságban hagyjanak, nekünk tiltakoznunk kell.« Barabás Béla képviselő ur ezen megjegyzésére vonatkozólag kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a mint Magyarország parlamentjének elnöksége soha pártok szolgálatában nem állott a múltban, ugy ez erről az elnökségről sem tételezhető fel, és ugy a magam, mint elnöktársaim nevében ki kell, hogy jelentsem, hogy Barabás képviselő urnak ezen, remélem, nem szándékos sértést tartalmazó kifejezése ellen tiltakoznunk kell. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Áttérünk a napirend szerint az interpellácziókra, t. ház, és pedig elsősorban Gabányi Miklós képviselő ur kivan interpellácziót intézni az Újpesten napirenden levő rendőri brutalitások tárgyában a belügyminiszterhez. Gabányi Miklós: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az újpesti lakosok és adófizetők ezen hét hétfőjén egy rövid kérvényt nyújtottak át nekem, a melyben arra kérnek, hogy az Újpesten napirenden levő rendőri brutalitások miatt a belügyminiszterhez interpellácziót intézzek. E kérvény rengeteg számú aláírással van ellátva, és én indíttatva érzem magam interpelláczióm előterjesztésére. Két esztendővel ezelőtt történtek nagy számban ilyen rendőri brutalitások, és Újpest lakosai nyilt levelet is intéztek a belügyminiszterhez ; folyamodtak Rudnay főkapitányhoz, és másokhoz is, de a dolgok folytonosan változatlanul ugy maradtak. Az újpesti rendőrségre a fővárosi államrendőrség ügyel fel. A mint e kérvényben is meg van irva, van kerületi kapitányuk is, de az nem teljesiti kötelességét; nem ügyel jóformán semmire; inspekezió ott soha sincs, és ha éjjel be is visznek valakit, nincsen, a ki elé állítsák; igenis, van ott egy Orosz Samu nevű tisztviselő, a ki a legnagyobb brutalitásokat, rendellenességeket követi el Újpest lakosaival szemben. így e kérvényben is azt írják, hogy egyik este 6 órakor három adófizető honpolgár egy nyilvános kávéházban ülvén, ez az Orosz Samu nevű egyén, a ki szintén ott volt, csak azért, mert azok fenhangon beszélgettek, és mert ő meg akarta mutatni a maga nagy tekintélyét és hatalmát a kasziros kisasszony előtt, (Elénk derültség.) felszólította őket, hogy csendesebben beszéljenek, mert különben mindjárt baj lesz. Azok azt felelték erre, hogy: énekünk jogunk van a kávéházban fenhangon beszélni«, a mire ő nem tett egyebet, csak füttyentett; erre a rendőrök bejöttek a helyiségbe, és azt a három egyént, a kik itt névszerint is fel vannak említve, még bilincsekbe is verték, és a kapitányságra vitték. Ez hatalommal való vissza[ élés lévén, t. ház, az ügyészség az Orosz Samu