Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-291

291. országos ülés 1903 j, ellen megejtendő vizsgálattal az ujpesti rendőrkapitányt bizta meg. Orosz Samu ur, körülbelül biztosra vehető, hogy ártatlan lesz, ellenben ezt a három férfit, a kik e hó 18-dikára vannak megidézve, bizonyára el fogják itélni. Itt van egy másik eset: Szoldán János, szintén ujpesti lakos és adófizető polgár hazafelé ment, a mikor látta, hegy a rendőrök egy emberrel huzakodnak. Az az ember a földön van, hát részeg ember, s azt rugdosták és pofozták a rendőrök. Odamentek nézni, hogy mi történik. Erre az egyik rendőr, a nélkül, hogy szóltak volna, kihúzza a kardját és piff-paff, végigver rajtuk, azután előhívott társaival mindhármukat bekíséri a rendőrségre. Ott azután bezárták belülről az ajtót és pofozták és össze visszaverték mindhármukat. Azután pedig ott tartották őket egy óra hosszáig, hogy majd jegyzőkönyvet vesznek fel velük, de, a mennyiben inspekcziós nincs benn olyankor, azt gondolták, hogy mire megérkezik, az ütések nyomai nem látszanak, olyan nagyon. Elengedték őket. Azután beidézték őket és megbüntették öt napi fogsággal, mindezt csak azért, mert azt mondták a rendőrnek, hogy ne bántsa azt a részeg embert. Van még egy másik eset is. Azaz, hogy volna itt ezrivel, de mind nem olvashatom fel, Békeffy Lajos nevű hírlapírót, mert arra haragudott a rendőrség, hogy ütötte őket a lapjában, hogy ilyen brutalitásokat követnek el, egy, két vagy három rendőr által felbérelt részeg ember, a ki lehet, hogy részegnek csak tetette magát, inzultálta az utczán. Erre két rendőrhöz fordult, hogy az a részeg ember megütötte őt. A két rendőr erre nevetett, azt a legényt pedig, daczára kétszáz sétáló felszólításának, a nélkül, hogy megkérdezték volna, eleresztették, sőt megfogták Békeffyt és bekísérték a rendőrségre és ott ütlegelték. Öt rendőr fogta meg és ugy hurczolták be oda a rendőrségre. S azután ott tartották egy félóráig, de jegyzőkönyvet nem vettek föl vele, mert inspekcziő nem szokott lenni, de most aztán be lett 10-ikére idézve, s azt még nem tudom, vájjon megbüntették-e, vagy sem. Száz és száz ilyen eset van Újpesten, a mint mondják azok a polgárok. Újpestnek 50.000 lakosa el van keseredve, és azért fordul hozzám, mint képviselőhöz, hogy interpellácziót intézzek a belügyminiszterhez. Nem elég, hogy ha azok az ujpesti lakosok a rengeteg terhek alatt nyögnek, a létérti küzdelmükön fölül még attól a rendőrségtől, a melyet ők tartanak, ők fizetnek, a legnagyobb visszaéléseket, a legnagyobb brutalitásokat kénytelenek eltűrni. Hiszen a rendőrség nem zsarnoka kell, hogy legyen a népnek, hanem a csendet, rendet kell, hogy fentartsa, és az emberekkel humánusan bánjék el. Azért kérem a t. belügyminiszter urat, és erre az újpestiek nevében kérem, a kik egyúttal most is itt vannak a karzaton... nius 13-án, szombaton. 413 (Félläáltásoh a jobboldalon: Hol!? Derültség.) Mi van ezen nevetni való ? Itt voltak szerdán is. Ma is telefonált a főjegyző, hogy megteszem-e az interpellácziót, mert bejönnek. Kérem tehát a belügyminiszter urat, méltóztassék a legszigorúbb vizsgálatot elrendelni, és azokat a rendőröket, a kik esetleg bűnösök, a legszigorúbban megbüntetni. Sőt arra is kérem a belügyminiszter urat, hogy legyen az a rendőr kioktatva arra, hogy az nem áll a kötelességében, hogy nem azért van Újpesten, hogy sanyarbékés polgárokat, hanem, hogy azokkal tisztességesen bánjon, ne sanyargassa még akkor sem, ha esetleg hibát követnének el. Mert a rendőrségnek kötelessége nem a brutalitás gyakorlása, hanem a rend fentartása. Ezért a következő interpellácziót intézem a t. miniszterelnök úrhoz, mint belügyminiszterhez. (Olvassa): Van-e tudomása a t. belügyminiszter urnak az Újpesten napirenden lévő rendőri brutalitásokról ? Ha nincs, szándékozik-e vizsgálatot az elősorolt adatokból folyólag megindítani és a bűnösöket példás szigorral megbüntetni? Elnök: Az interpelláczió közöltetni fog a miniszterelnökkel, mint belügyminiszterrel. Következik dr. Xessi Pál interpellácziója az 1883. XXX. t.-cz. 10. § ának végrehajtása tárgyában a vallás- és közöktatásügyi miniszterhez. Nessi Pál: T. képviselőház! A szerves élet folytonos fejlődésnek lévén alávetve, ehhez a szerves élethez az állami élet alkalmazkodik törvényeiben; időnkint ezeket a törvényeket revízió alá kell bocsátani, mert lehetetlen, hogy a törvények, a melyek egyidőben megfeleltek a viszonyoknak, a fejlődés folyamán mindenkor hozzásimuljanak az élet szükségleteihez. Ily törvényünk a sok közül a középiskolai törvény, az 1883 : XXX. t.-czikk is, és én bár tudom, hogy e törvénynek több hézaga, hiányossága van, a melyeken nagy ideje volna segíteni, most az érettségi vizsgák idejében, csak egy oly hibára akarok rámutatni, a mely nézetem szerint nem hagyható meg tovább, a melyen segítenie kell a t. kormánynak. T. képviselőház ! E törvény 27. §-ának intézkedése szerint az, a ki az érettségi Írásbeli vizsgán megbukott, egy évre visszavettetik; ha azután egy év múlva újra megbukik, soha érettségit többé nem tehet Másik intézkedés szerint, ha valaki az írásbelin és a szóbelin, bár csak egy tárgyból bukott meg és pótvizsgára bocsáttatván, három hónap múlva vizsgázik és ismét megbukik, soha érettségit nem tehet, mert egy tárgyhói gyöngének bizonyult. Az én felfogásom szerint a vizsgáknak az a hivatása, hogy megszűrjék az ifjúságot, hogy megállapítsák, ki tudott eleget tenni azoknak a tanulmányoknak, ki tudott oly előhaladást felmutatni, hogy immár magasabb kiképzésre bocsátható. Szerintem tehát teljesen irreleváns,