Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.
Ülésnapok - 1901-290
290. országos ülés 1903 janius 12-én, pénteken. 387 elbánásban, hogy alacsonyabb fizetési osztályba helyeztetnek. Lukács László pénzügyminiszter: Megkapják a pótlékot! Kecskeméthy Ferencz: Ez is nagyon különös színben mutatja be a pénzügyminiszter ur takarékosságát. Egyfelől takarékosságról beszél, megtakarít talán az államnak néhány százezer koronát, de másrészt megkárosítja a szegény kishivatalnokokat, és százezreket juttat nyereségül a kedvezményezett szerencsés társulatnak. A miniszter ur szinte huIvorosan nyilatkozott a részvénytársaságnak a nyereségéró'l. Én ezzel a kérdéssel nem szándékozom hosszadalmasabban foglalkozni, foglalkoztak már ezzel hírlapi téren eleget. Elég csak rámutatni arra, hogy mennyi uj részvényt bocsát ki az a társaság most és mint emelkedik részvényeinek az árfolyama; elég rámutatni arra a hitelkedvezményre, a melyet az állam részéről élvez és arra, hogy míg az asztali őrlött sónál a múlt esztendőkben legfeljebb 30 krt vett métermázsájának az őrléseért, addig most, midőn látja és érzi, hogy egyedül van a piaczon, rögtön felemelte az őrlésnek a diját 50 krra. így fog ez majd menni később is. A miniszter ur nyilatkozott a 10 millióról is és azt mondja, hogy az nem veszett el, de azt nem mondja, hogy benne volna az állampénztárban. Sőt beszélt hitelről és ugy látszik, hogy ez a 10 millió kint van ennél a részvénytársaságnál. Ha az a 10 millió nem is veszett el, a pénzügyminiszter ur még sem állithatja, hogy egy krajczár sem veszett el belőle, mert az országra nézve annak az összegnek a kamatja mindenesetre elveszett. Nagyra van a t. pénzügyminiszter ur az iparsóval; azt mondja, hogy az olcsóbbá és hozzáférhetőbbé lett. Hát hogy hozzáférhetőbbé lett, azt nem kétlem, de arról is beszéltek már eleget, hogy lehetett volna azt már régen és másképen hozzáférhetőbbé tenni, mintsem hogy egy konzorcziumnak a kezére bízzák ezt, annak a konzorcziumnak a kezére, a mely.a konyhasónak a szállítását is eszközli. A mi az olcsóbbá tételt illeti, nem az a kérdés, t. miniszter ur, hogy mennyiért kapták a fogyasztók azelőtt, és mennyiért most, hanem az a kérdés, hogy az állam mennyiért adta azelőtt és mennyiért adja a társaság most. Erre nézve is tettek már számításokat és kimutatták, hogy igenis nagy annak a t. társaságnak a haszna. Ugy látszik, hogy itt is a haszon annak a konzorcziumnak a zsebébe vándorol, és nem annyira a népnek, a mi iparosainknak a zsebébe. Ugy látom, hogy ez az egész reform nem egyéb, mint annak a Kollonich-regimenek az ismétlődése, a melyről Thaly Kálmán t. képviselőtársam irt egyik munkájában, a mikor bizonyos Koppenheimer zsidónak adták a sómonopóliumot és megfosztották a szegény jó magyar népet, a ki abban az időben sószállitással foglalkozott, ettől a keresetétől. Most is az történik, a mi Lipót alatt történt: monopólium adatik egy konzorcziumnak, sok kereskedő ós sok szegény ember megkárosításával. Ezekből, t. képviselőház, azt látom, hogy a t. pénzügyminiszter ur egyáltalában nem tudta tisztázni a hozzá intézett kérdéseket; nem volt képes a törvényből kimutatni azt, hogy neki joga van tömegesen szüntetni be a sóhivatalokat oly módon, hogy ezzel a törvényhozás által alkotott intézménytszüntessen meg, illetőleg annak megszüntetését idézze elő. Nem tudta kimutatni a törvényből azt sem, hogy törvényes alapja lett volna azon intézkedésének, a mely szerint ő itt egy sómonopóliumot létesített. A mi különösen az aktáknak a ház elé hozatalát illeti, az által, hogy a miniszter ur azt megtagadja, egyáltalában nem felel meg sem az én, sem a nagyközönség várakozásának. (Ugy van! Jjgy van! a szélsöbaloldalon.) Nem tudja a miniszter ur kimutatni azt, hogy ennek a nagy reformnak a nagyközönség valami hasznát látta volna. A mi kitűnik és világos az egészből, csak az, hogy egy annélkül is gazdag konzorcziumot és részvénytársaságot gazdagít, annak juttat rendkívül nagy "hasznot ezen intézkedése által, és ugy látszik, hogy a t. pénzügyminiszter ur a szegény kisfizetésű hivatalnokokról sem gondoskodott kellőleg. Azért nézetem az, hogy nem lehet megengedni azt. hogy a miniszter ur az ilyen nagy kérdésben a törvények és szabályok mellőzésével a saját szakállára és a nemzet számlájára intézkedjék. Én ezeknél fogva a pénzügyminiszter urnak interpellácziómra adott válaszát tudomásul nem vehetem, hanem kérem az irományoknak a ház elé terjesztését, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) és kérem indítványom napirendre tüzesét és kérek alapos vizsgálatot ebben az ügyben, a mely olyan széles köröket foglalkoztat és a mely felett olyan nagy homály ül, — a miniszter urnak válasza után talán még nagyobb, mint azelőtt. (Ugy van! Derültség a szélsobaloldalon.) Mi, t. képviselőház, épen azokkal a suttogásokkal szemben, a melyek itt és amott felhangzanak, teljes világosságot kérünk és kívánunk. Gabányi Miklós: Követelünk! Kecskeméthy Ferencz: A mottó, melylyel beszédemet befejezem : Több világosságot kérünk ! (Elénk helyeslés a hal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: A pénzügyminiszter ur kivan nyilatkozni. Lukács László pénzügyminiszter: T. képviselőház ! Igazán sajnálom, hogy a t, képviselőháznak becses türelmét ebben az ügyben még egyszer kénytelen vagyok igénybe venni. Nem is azért teszem, mintha azon beszéd által, a melyet az imént hallottunk, a melyre a t. képviselő urnak körülbelül 48 órai ideje volt készülni, megérőtlenitve látnám azokat a bizonyi4U' :
