Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-290

388 2'JO. országos ülés 1903 június 12-én, pénteken. tékokat, a melyeket álláspontom helyessége mellett a múltkor felhozni szerencsém volt, hanem szólok tisztán azért, hogy hallgatásom által ne adjak tápot annak a felfogásnak, mintha elfogadnám vagy helyeselném azokat, vagy nem tudnék azokra válaszolni, a miket a t. képviselő ur felhozott. Várady Károly: Tegye le a szerződést! Pozsgay Miklós: Tegye le az adatokat a ház asztalára! Bartha Miklós: Tessék bizonyítékot adni ! (Zaj.) Lukács László pénzügyminiszter: Én bizonyítottam mindent okmányokkal, hivatalos adatokkal, olyanokkal, a melyekhez mindenki hozzáférhet, méltóztassék csak fáradságot venni magának és akkor azután méltóztassék Ítélni. Pozsgay Miklós: Itt veszünk magunknak fáradságot. Budára nem járunk! (Nagy zaj a jobboldalon.) Ballagi Géza: A közügyért annyit meg lehet tenni! (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak, jobbról és balról egyaránt! (Élénk helyeslés jobbról.) Lukács László pénzügyminiszter: T. képviselőház ! Ez a része a háznak a legnagyobb türelemmel hallgatta Kecskeméthy képviselő urnak válaszát, azt hiszem, nem méltánytalan az a kérés, hogy igen rövid idó're*méltóztassanak türelmükkel megajándékozni, (Helyeslés a jobboldalon.) igerem, hogy nem fogok visszaélni a t. képviselőház becses türelmével, (Halljuk! Halljuk ! jobb felől.) A t. képviselő ur azzal kezdi, hogy ő nem hírlapokból merítette azokat, a miket itt felsorolt, hanem szakférfiaktól. Hát ez bizonyos mértékig megnyugtató volna reám nézve . . . Kecskeméthy Ferencz: Nem azt mondtam! Lukács László pénzügyminiszter:. . . mindazonáltal a szakférfiak, a kiktől tudomását merítette, szintén tévedhetnek és a jelen esetben, a mint a tapasztalat bizonyítja, csakugyan tévedtek, mert minden elfogulatlan biráló, a ki fáradságot vesz magának arra, hogy összehasonlítsa az én beszédemet azokkal miket a t. képviselő ur interpellácziójában, valamint mai beszédében is elmondott, meg fog győződni arról, hogy mai beszédével egyetlenegy tételét sem volt képes megerőtleniteni az én válaszomnak a t. képviselő ur. Pozsgay Miklós: Eléggé megerőtleníti majd a részvénytársaság osztalékának emelkedése! (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek. Ne méltóztassék közbeszólni ! Lukács László pénzügyminiszter: A mi azt illeti, hogy a képviselő ur igen kis véleménynyel van az én pénzügyminiszteri működésemről, ez reám nézve mindenesetre nagyon sajnálatos . . . (Nagy zaj és felkiáltások a szélsöbaloldalon: Aktákat lássunk! Sálijuk! Halljuk! a jobboldalon.) Pozsgay Miklós: Tegye le az Írásokat! (Zaj.) Sréter Alfréd : Vádolni és meg nem hallgatni nem tisztességes dolog! (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Kubik Béla: Mi nem tisztességes? Sréter Alfréd: Ha vádolnak és meg nem hallgatják a védelmet. (Folytonos nagy zaj és mozgás a szélsőbaloldalion.) Pozsgay Miklós: Az nem tisztességes, hogy elhallgatják és önök az elhallgatást pártolják. (Nagy zaj.) _ Kubik Béla: Az ország dolgaiban tisztán kell, hogy lássunk! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Folytonos zaj.) Horváth Gyula: Ne magát dicsérje itt, hanem mondja meg, hogy hogyan történt! (Nagy zaj a jobboldalon.) Gabányi Miklős: Ráfér a dicséret! Pozsgay Miklós: Mi nem szoktunk tisztességtelen dolgokba beleavatkozni! (Nagy zaj a jobboldalon.) Nem mi vádoltuk, hanem az egész ország! (Nagy zaj és mozgás a jobboldalon.) Ballagi Géza: Már megint az ország! Mindig az ország! Elnök : Csendet kérek, képviselő urak! Kecskeméthy Ferencz: ÁZ a tisztesség, hogy legye le az aktákat ide! Pozsgay Miklós: Mindig csak arra hivatkoznak, hogy a többség így akarja! (Nagy zaj a jobboldalon.) Elnök: Pozsgay képviselő urat kérem, ne méltóztassék a szónokot folyton zavarni. (Helyeslés a jobboldalon.) Pozsgay Miklós: Még ebben is már a többség lesz a mérvadó, hogy a piszkos dolgokat eltakarják! (Nagy zaj és mozgás a jobboldalon.) Elnök: Pozsgay képviselő urat, ha folytatja a közbeszólást, kénytelen leszek rendreutasitani, (Helyeslés a jobboldalon.) Lukács László pénzügyminiszter: T. képviselőház ! Ismétlem, hogy nagyon sajnálatos rám nézve, hogy a t. képviselő ur az én finánczminiszteri működésemről rossz véleménynyeí van, de ez egyáltalában nem döntő. Ebben a konkrét kérdésben nem az a döntő, vájjon az én működésem helyes-e, vagy nem helyes, hanem az a döntő, hogy ez a konkrét eset helyesen történt-e vagy nem? (Helyeslés a jobboldalon.) A t. képviselő ur azt mondja, hogy midőn interpellált, nem vindikált magának csalhatatlanságot, szerényen kérdezett és felvilágosításokat kért. Legyen meggyőződve a t. képviselő ur, hogy, ha ebben a keretben maradt volna interpellácziójával, akkor talán én ia más hangon adtam volna meg a választ, de, bocsánatot kérek, a ki elolvassa, az interpellácziót, az igazat fog nekem adni abban, hogy annak minden egyes mondata vád, gyanúsítás és hogy a t. képviselő ur elitélt és gyanúsított, mielőtt a tényeket