Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-272

32 272. országos ülés 1903 május 16-án, szombaton. A t. miniszterelnök ur nagy dolgot csínált abból, hogy a pénzügyminiszter a húsz milliót a költségvetésbe beállította. Én elismerem, hogy ez nem volt könnyű feladat, de az érdem még­sem a pénzügyminiszter uré, hanem azé az adózó népé, a mely azt fizetni fogja. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azt mondja a t, miniszterelnök ur, hogy a kérdést megoldotta. Hát a kérdést nem oldotta meg; a kérdést akkor oldotta volna meg, ha a javaslat el volna fogadva. (Folytonos zaj a szélső­baloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Nessi Pál: Hiszen, ha a t. miniszterelnök ur felfogása helyes volna, ha az állana, akkor az ujonczlótszám kérdése is meg volna már oldva, mert hisz rég itt fekszik már a ház előtt. A t. miniszterelnök ur azt mondja, hogy ezt a javaslatot meg akarjuk szavazni, a mely nagy teherrel jár, de nem szavazzuk meg az ujonczjavaslatot, a mely pedig költséggel nem jár. Hát, igen t. miniszterelnök ur, az előadó ur maga mondotta, hogy négy év múlva hét millió korona lesz az évi teher. Azután, t. miniszterelnök ur, ez a mi nagy harczunk nemcsak ezen javaslat ellen szól, ha­nem szól minden következő katonai javaslat el­len, mert hiszen be van már állítva a delegá­cziónak költségvetésébe a taraczkütegekre 38—40 millió korona, az ágyúkra Medig 200 millió ko­ronát kMannak ettől az országtól. Tehát ez óvás akar lenni minden következő katonai költ­ségfelemelés, minden katonai indítvány és javaslat ellen. Ezen nagy óvást tessék tudomásul venni, mert ez a párt annak a hadseregnek többé sem ágyút, sem taraczkot, sem egyebet megszavazni nem fog. (Ugy van! Uqy van! a szélsőbal­oldalon.) Azt mondja a t. miniszterelnök ur, hogy ki teremtette a helyzetet? No, engedelmet kérek, a kiben egy csepp igazságérzet van, az nem mondhatja, hogy mi teremtettük a helyzetet, (TJgy van! a ssélsöbaloldalon. Nagy zaj és moz­gás a jobboldalon.) mert nem mi hoztuk ide az ujonczlétszámfelemeléséről szóló törvényjavas­latot. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Hát mi obstruálunk?) A kiben csak egy csepp objektMitás van, az elismeri, hogy ezt a hely­zetet a kormány teremtette, a mely idejött egy ujonczlétszámfelemelési törvényjavaslattal, a melynek semmiféle előzménye nem volt. (Ugy van! Ugy van! a szélsÖbaloldalon.) A független­ségi és 48-as párt nem tett egyebet, mint hazafias, súlyos és nehéz kötelességét teljesítette. (Ugy van! Ugy van! a szélsÖbaloldalon.) A t. miniszterelnök ur rossz néven vette tőlem, hogy azt mondtam, hogy a t. pénzügy­miniszter ur affektálta a szeretetet a tisztviselők iránt. Ezennel visszavonom ezen állításomat és azt mondom, hogy a t. pénzügyminiszter ur nem affektálta, hanem affektálta a t. miniszter­elnök ur múltkori beszédében, mikor azt mon­dotta, hogy nagy szeretettel van a tisztviselők iránt, ma pedig megtagadja azt az indítványt, mely lehetővé tenné a javaslat tárgyalását. (Ugy van! r Ugy van ! a szélsÖbaloldalon.) Én újból ajánlom indítványom elfogadását. (Elénk helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon.) Elnök: T. ház! Következik a határozatho­zatal. A házszabályok 229. §-a értelmében húsz képviselő névszerinti szavazást kért, (Zaj a jobb­oldalon.) egyúttal húsz képviselő ugyanezen sza­kasz értelmében a névszerinti szavazásnak hétfőre való elhalasztását kérte. (Zaj a jobboldalon.) Ennek következtében a névszerinti szavazás ezen kérdésben hétfőn fog megtörténni. (Zaj.) Csen­det kérek! A házszabályok értelmében 12 órakor át­térünk a kérvények tárgyalására. Azt hiszem, a t. ház belenyugszik abba, ha mielőtt a kér­vények tárgyalását megkezdenők, a mitől csak öt perez választ el, az ülést tiz perezre felfüg­gesztem. (Helyeslés.) (Szünet után.) Elnök: A folytatólagos ülést megnyitom. Következik a kérvények 5-ik sorsjegyzékében (írom. 276) 165 — 167. sz. alatt felsorolt és a fedezetlen gabonahatáridőüzlct betiltása iránt beadott kérvények tárgyalása. Szólásra senki sincs feljegyezve. Kérdem tehát a ház t. tagjait, kíván e valaki a tárgy­hoz szólani ? (Nem.) A mennyiben nem, a vitát bezárom. A kereskedelmügyi miniszter ur óhajt szólani. Láng Lajos kereskedelemügyi miniszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Hetek óta folyik e házban a vita a fedezetlen határidőüzletről és azon nagy érdeklődés, a kMáló szónokoknak és a megszívlelendő argumentumoknak egész soro­zata mellett, azt hiszem, kötelessége a kormány­zatnak, hogy ebben a kérdésben állást foglaljon. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy azzal kezdjem, a miben mindnyájan egyet­értünk s ez az, hogy mindannyian a leghatáro­zottabban elítéljük, hogy a fedezetlen határidő­üzletben egyrészt a járatlanok, másrészt a gyengék kizsarolásával nagyobbmérvü vissza­élések történtek. (Halljuk! Halljuk!) Az az általánosan elfogadott tétel némileg megvilá­gositásra szorul, miképpen történik, miképpen lehetséges az, hogy e kérdésre mégis olyan szétágazók a nézetek, a vélemények és hogy meg­állapodott következtetésre olyan nehéz jutni. (Halljuk! Halljak!) A nehézségnek súlypontját részemről abban találom, hogy a határidőüzlet helyes vagy helytelen voltának megítélése a leg­több esetben nem objektív, hanem szubjektív momentumokon alapszik, és hogy igen sok eset­ben azon üzlet egészen legitim lehet, míg vi­szont ugyanazon üzlet a lehető legnagyobb visz­szaélésekkel járhat. Ez a nehézség magának a fedezetlen határidőüzletnek a megítélésében az, a mi a megoldást olyan nehézzé teszi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom