Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-288

288. országos ülés 1903 június 9-én, kedden. 349 B. Kaas Ivor: Akkor nem mentek volna bele az ex-lexbe! Szatmári Mór: . . . nem mentek volna bele az ex-lexbe, vagy ha belementek volna, a törvényhatóságok bizalmi nyilatkozataival a t. miniszterelnök ur ma nem dicsekedhetnék. (Igaz! TJgy van! a szeísöbaloldalon.) Rakovszky István: Gajáry kilépett volna! (Zaj. Elnök csenget.) Szatmári Mór: Pest vármegye közönségének állásfoglalása, mint követendő példa állott volna a többi törvényhatóságok előtt és ezt a példát a megyék követték volna is. Rakovszky István: Gajáry lesz a főispán! (Derültség a néppárton. Zaj a jobboldalon.) Gajáry Géza: Ahhoz kettő kell: az egyik, a ki kinevez, a másik, a ki elfogad! (Derültség a néppárton. Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Polónyi Géza: Hol van a levél? (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Hol van Vancsó? Szegymii magát? Zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) Gajáry Géza: Ez a köszönet? (Zaj.) És a jutalom Van csónak ? (Zaj.) Elnök: Kérem, tessék Szatmári képviselő urat meghallgatni! (Halljuk! Halljuk!) Szatmári Mór: T. képviselőház! Azóta a túloldalon különféle taktikákhoz folyamodtak s ezek közé tartozik az ellenzékre való uszítás taktikája. Ma az egyik, holnap a másik társadalmi réteget uszítja, a t. többség és a t. kormány az ellenzékre. És erre a t. kormány felhasznál mindenféle alkalmatosságot, sőt a vármegyéknek egészen jóhiszemű és egészen rendjén levő feliratait is arra használta fel, hogy a vármegyéket ellenünk uszítsa. (TJgy van! a szeísöbaloldalon.) Egy másik módja a függetlenségi párt ellen való uszításnak az, hogy a t. kormány igy állítja oda a dolgot: én szeretnék dolgozni, itt van a tömérdek törvényjavaslat; mind itt fekszik a ház asztalán és a függetlenségi párt a maga obstrukcziójával mindezt megakadályozza, nem tudunk megcsinálni semmit sem. Hát, t. képviselőház, miért jöttek önök mindezzel a sok dologgal négy esztendő multán most egyszerre ? (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen ezekre négy hosszú esztendő állott a kormány rendelkezésére; oly hosszú idő, a minővel magyar kormányelnök soha nem dicsekedhetett. Ez alatt a t. kormányelnök számára a kényelemnek minden puhasága rendelkezésére állott. (TJgy van! a szeísöbaloldalon.) TJgy szólván nem volt ellenzék; az ellenzék kezes bárányként állott előtte, hittel és bizalommal, hogy ő az egyetlen férfiú, a ki a maga uj rendszerével kivezeti ezt az országot a zavarnak és szerencsétlenségnek sivatagából. Hát miért nem jött a t. miniszterelnök ur négy esztendőn keresztül semmiféle reformmal? Miért mindig csak a készülődésnek göröngyös utján sántikált? Miért mindig csak arra volt gondja a kormánynak, hogy a nemzet közvéleményét preparálja arra, hogy, ha majd jön a nagy dolog, ha majd jön a katonai létszámfelemelés, hogy akkor legyen megpuhítva? Vázsonyi Vilmos: Mózes, a ki visszavezette a népet a sivatagba! Szatmári Mór: Azt mondta a t. miniszterelnök ur a minap, jámbor sóhajtással, hogy nem engedjük dolgozni. Hát mi nem engedjük dolgozni? Hiszen mi tőlünk dolgozhatott volna négy esztendeig annyit, hogy a história tele lehetne az ő alkotásainak, a történetével. (TJgy van! a szeísöbaloldalon.) És ő nem csinált semmit négy esztendőn keresztül. (Mozgás a jobboldalon.) Kubik Béla: Csak a sok rekreácziót adta a mamelukoknak! Szatmári Mór: A függetlenségi párt küzdelme ellen való uszítás taktikájához tartozik az is, hogy még a horvát zavargásokat is ellenünk alkalmazták. (TJgy van! a szeísöbaloldalon.) Kubik Béla: ügy van! Felhasználnak mindent! Szatmári Mór: És a horvát bán meginterviewoltatja magát és nem átallja azt mondani, hogy a horvát zavargások azonnal megszűnnek, ha az obstrukczió itt megszűnik, mert a horvát zavargásoknak, forrása és szülő anyja a magyar obstrukczió. És egyszersmind azt is mondja, hogy a horvát zavargásoknak útjában egy konszolidált, erős Magyarország állhat. (Felkiáltások jobb felől: Ez igaz!) Ha ez igaz, akkor tessék megteremteni ezt a konszolidált, erős Magyarországot. (TJgy van! a szeísöbaloldalon.) Akkor ne tessék ennek elvenni minden lehetőségét és ne vegyék ki a magyar haderőnek minden oly intézményét a nemzet kezéből, a mely alkalmas lenne arra, hogy az a_ haderő csakugyan az állam erejét alkossa. (Elénk helyeslés a szeísöbaloldalon.) Ha igaz az, hogy Horvátországgal szemben, a mely, valahányszor itt Magyarországon nemzeti törekvés támadt fel, forradalmi hangulatot csinál és ellenünk támad, hogy ezzel szemben erős Magyarországra van szükség, akkor ezt a Magyarországot meg kell csinálni; ennek az erős Magyarországnak pedig egyik feltétele a hadi erő, magának a magyar államnak hadi ereje. (TJgy van! a szeísöbaloldalon.) És ha önök elzárkóznak az elől, hogy megteremtsék azt, a mit mi akarunk, a különálló magyar hadsereget, akkor legalább tegyék magyarrá azt az intézményt, a mely megvan és a melynek magyarrá tétele ellen nem szól sem törvény, sem gyakorlat, sem czélszerüség, sem semmi sem. (TJgy van! a szeísöbaloldalon.) Babó Mihály: Mellette S2Ól a királyi eskü! Szatmári Mór: Azonban küzdelmünk ellen megindult a röpiratoknak és a nyilt leveleknek egész zuhataga. A mióta oly emberek is hozzányúlnak a tollhoz, a kik hétköznapokon a toll