Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-288

350 288. országos ülés 1903 június 9-én, kedden embereit le szokták nézni, (TJgy van! a szélsobáíoldalon.) azóta oly előkelő publiczista is, mint gróf Andrássy Gyula, a magyar hadsereg magyar szelleme mellett tört lándzsát, de r/

egyúttal a német vezényleti nyelv mellett is. 0 maga is elismeri azt, hogy a magyar nemzetnek oly hadsereg, a melyben magyar szellem nincs, nem kell és nem is kellhet és neki sem kell. Molnár Jenő: Csakhogy fából akarja a vaskarikákat csinálni. Az a baj! Szatmári Mór: Neki ebben tökéletesen igaza van, és én hálás elismeréssel vagyok iránta, hogy elvégre egy igen jelentékeny magyar politikai tényező legalább ezt megmondta az osztrákoknak. De már engedelmet kérek, ha a nemes gróf azt tartja, hogy nemzeti szellemet kell ültetni abba a hadseregbe, akkor mivel gondolja ő azt a nemzeti szellemet ott megteremthetőnek, ha az a nemzeti szellem örökös tüntetéseknek v;m kitéve; ha az a nemzeti szellem azt látja, hogy neki abban a hadseregben egyáltalában helye nincs, és ha azt látjuk, hogy a tüntetések és a »GrOtterhalté«-k azok, a mikkel a magyar haderőben a magyar szellemet fenn akarják tartani ? (Ugy van! Ugy van! a szélnobaMdalon.) Azt kérdem én, t. ház, hogy tulajdonképen mi a nagyobb feladat: a német nyelv fentartása-e, vagy pedig a magyar haderőnek a megalkotása ? (Ugy van! Ugy van! a szélsobáíoldalon.) A t. képviselő ur megengedi nekem azt. hogy a né met nyelv összetartó ereje legalább is vitás. (TJgy van! a szélsobáíoldalon.) Az pedig bizonyos, hogy a nemzeti szellem nélkül egy haderő nem lehetséges; ezt ő maga állítja. Ha tehát igy van, akkor sokkal fontosabb és a nemzetre nézve sokkal elengedhetlenebb dolog a magyar nemzeti szellemmel átitatott magyar haderőnek megalkotása, mint a német nyelv fentartása. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsobáíoldalon.) T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Vészi József t. barátom a minap itt lebecsülte a hadsereg magyar nyelvének jelentőségét a magyarosítás és a nemzeti Szélléin szempontjából. (Ugy van! a szélsobáíoldalon.) 0 azt tartja, hogy nem a hadseregben kellene kezdeni a magyarosítást, hanem a közigazgatásban és az iskolákban. De hiszen, t ház, e fölött nem vitázik senki sem. (Ugy van! a szélsobáíoldalon.) Hiszen ha előttünk feküdnék a közigazgatás reformjának kérdése, akkor beszélnénk erről; ha itt állna előttünk az iskolák államosításának kérdése, akkor szó lehetne erről; de ezek a kérdések most nincsenek soron. Azt kérdem én, t. ház, hogy mikor állottunk mi szembe a többségnek egy olyan akaratával, a mely odairányult volna, hogy a közigazgatást megmagyarositsák, és az iskoláztatás terén a magyar szellemet és a nemzeti irányzatot fejleszszék és megerősítsék ? ( Ugy van! Ugy van! a szélsobáíoldalon.) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy iskolákra van szükség. Igen, de az iskolákhoz pénz kell, önök pedig minden pénzt a katonáknak akarnak adni. (ügy van! Ugy van! a szélsobáíoldalon.) Hát honnan vegyünk mi akkor pénzt az iskolákra? Hiszen emlékszem rá, hogy a pénzügyminiszter ur törölte a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur budgetjéből azt a tételt, a mely uj iskolák felállítására vonatkozott, és ezt azzal indokolta meg, hogy rosszul állanak a pénzügyek. De a katonaságra volt pénz, és hogy katonáék számára kell, hogy legyen pénz, azt ez a mostani szerencsétlen törvényjavaslat is bizonyítja. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Önök arról beszélnek, hogy a közigazgatás rendjén nem lehet biztositani a magyarságot. Hiszen ez igaz, de hiszen ugyanazok teremtették meg a nemzetiségi törvényt, a kiket önök a bibliájuk megalkotóinak tartanak; ugyanazok követték el ezt a hibát is, a kik elkövették a másik nagy hibát az 1867 : XII. törvényczikk megalkotásánál. Igenis, a nemzetiségi törvény revíziójára szükség van és csekélységem volt az, a ki publiczisztikai szereplésem rendjén néhány esztendővel ezelőtt elsőnek mondtam azt, hogy igenis rá kell térni a nemzetiségi törvény revíziójára. Ez tehát nem oly dolog, a mi a többségi akarat forrásából fakad, hanem épen ez az, a mit az ellenzék vetett fel és a mi mellett az ellenzék kardoskodik néhány esztendő óta. (Helyeslés a szélsobáíoldalon.) Vészi József t. képviselőtársam beszél az iskolák magyarságáról és az iskolák által való magyarosításról. Én csak egyetlenegy adatot hozok fel arra, hogy mint állunk mi az állami iskolák és egyáltalában az iskoláztatás dolgában. Elolvastam Sipos Orbánnak, a nagyváradi tanfelügyelőnek egy munkáját a biharmegyei nemzetiségi és népesedési viszonyokról. Ebben igen derék, igen jeles dolgok vannak, ajánlom az igen t. többségnek is a figyelmébe, mert igen tanulságos adatokat meríthet belőle. Ebben a könyvben van, hogy Bihar megye 495 községe közt összesen 49 községben van állami iskola és összesen 8-ban van állami óvoda; de 81 olyan község van, 4122 iskolaköteles gyermekkel, a melyben egyáltalában nincs iskola, (Zaj a szélsobáíoldalon.) Jóságos Isten! Mikor igy állunk, mikor önök arról beszélnek, hogy az iskolának kell megcsinálnia a magyarságot ebben az országban, valamint a nemzetben az intellektuális erőt, és önök ugy gondoskodnak az iskoláról, hogy egy megyében magában 495 község közül csak 49-ben van állami iskola : hát akkor hogy lehet önöknek lelkiismeretük arra, hogy az ország pénzét nem iskolákra adják, hanem katonaságra? (Elénk helyeslés és taps a szélsobáíoldalon.) És mikor előttünk vannak rettenetes példák, a melyek megdöbbentenek és megráznak; mikor, mint tegnap is, odaát a főrendiházban a fegyelmi bíróság irtózatos Ítéletet hozott a magyar igazságszolgáltatásnak egy szerencsétlen embere felett, mikor azt látjuk, hogy a legnagyobb magyar érdek, az igazságszolgáltatás