Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-288

340 2ö8. országos ülés 1903 június 9-én, kedden. menyek. A vármegyei közgyűlések törvényekre hivatkozó felterjesztéseire ujabb leiratok jöttek a kanczelláriától, és ekkor törtónt azután az, a mit a t. képviselő ur az imént mondott, hogy egyes megyékben feltámadt a félelem, és egyes megyék megtették azt, a mit tenni nem lett volna kötelességük a törvény értelmében, a mit megtettek, mert megijedtek az ujabb leiratokban foglalt fenyegetésektől. Igazsága van a képviselő urnak, a vármegyék nagyobb része tartozott ezekhez, s csak 15 vármegye volt olyan . . . Ballagi Géza: Tiz! Szatmári Mór: Tizenöt! Hát hiszen módjában lesz a képviselő urnak helyreigazítani. Ballagi Géza: Nem lényeges! Szatmári Mór: Én konczedálom a t. képviselő urnak, hogy csak 10 volt. Azok a vármegyék, a melyek akkor a nemzeti ellenállás dolgában elől mentek, megérdemlik, hogy róluk megemlékezzünk, és hogy nekik teljes hazafias elismerésünk adóját rójjuk le most, ezekben a szoIvorú időkben, mikor az ő történetükből nemes példát meríthetünk. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Elől járt ezen vármegyék élén Bars vármegye; köztük volt Nyitra, Nógrád, Borsod, Gömör, Zemjüén, Sopron, Komárom, Vas, Zala és később Pest vármegye. Endrey Gyula: Akkor még nem pusztult el a magyar zsentri. Szatmári Mór: Ezek a vármegyék erélyes, lelkesítő feliratokat intéztek a bécsi kanczelláriához és a kormányhoz, de választ sem kapván felirataikra, egyszerűen megsemmisítették a megyefőnökök intézkedéseit és a hadiadónak pénzben való beszedését megtiltották az adószedőknek. De a kormány, miután Olaszországban teljesen érvényesült az ő reakezionárius törekvése, arra irányozta gondját és figyelmét, hogy Magyarországon is érvényesítse ezeket a törekvéseket. Ennélfogva a vármegyékkel szemben erőszakot alkalmazott, királyi biztosokat küldött a vármegyék nyakára, Embereket mindenre lehetett kapni akkor is, embereket mindenre lehet kajDiii most is. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Megérdemlik azok a férfiak, kik akkor a királyi biztosi állás szoIvorú dicsőségére vállalkoztak, hogy megemlékezzünk róluk. Ezek voltak báró Eötvös Ignácz koronaőr, gr. Cziráky Antal, gr. Amadé Ferencz, gr. Malonyay János, Lónyay Gábor, b. Wenckheim József. Egyik-másik megye engedett a királyi biztosok erőszakoskodásának, de a többi megyében valóságos harcz támadt a megye, a királyi biztosok és az ezek mellé rendelt katonai karhatalom közt. Igen érdekesek azok a dolgok, a mik akkor egy másik vármegyében előfordultak. így pl. Komárom vármegyében a biztos Kürthy alispánt két hétig tartotta fogva és két hét alatt sikerült neki rábírni az alispánt arra, hogy engedelmeskedjék és megígérje a császári rendeletek végrehajtását, Nyitrában báró Eötvös Ignácz koronaőr, a kiküldött királyi biztos, Uzovics alispánt és Ocskay Ignácz szolgabírót vasraverette és igy vitette a börtönbe. Természetes dolog, hogy az, hogy a megye alispánját, szolgabiráját vasraverték és bebörtönözték, oly irtóztató visszaélés volt, mely miatt a köznemesség rémitó'en felháborodott és elkeseredett, ugy annyira, hogy mikor Eötvös a megyegyülésben megjelent, a köznemesség halált kiáltott és reá rohant. Egy izmos fíczkó torkon ragadta és csak az ott megjelent katonatisztek voltak képesek Eötvöst a haláltól megmenteni. Ó azután el is menekült Nyitrából és Nyitra megyében az erőszakoskodások uj és más nemeit alkalmazták. Zemplénben az ellenzéki vezérek Matolay és báró Vécsey Pál voltak. Előbb hozzájuk tartozott Szirmay Ádám főjegyző is. S a mikor a királyi biztos kiadta a rendeletet, hogy a vármegye gyűlésén felvett jegyzőkönyvből szakítsák ki az ellentállásra vonatkozó határozatot, akkor Szirmay Ádám főjegyző a jegyzőkönyvet a mellére szorította, összefonta két karját és kijelentette : esküszik az égre és az egek minden Istenére, hogy ilyen szentségtörtést nem engedhet meg. Akkor a királyi biztos Szirmayt elfogatta s pár nap múlván Szirmay meglágyult, úgyannyira, hogy a mit előbb szentségtörésnek tartott, pár nap múlván ő is megengedte, s csakugyan az ellentállásra vonatkozó határozatot a jegyzőkönyvből kiszakították. Az igaz, hogy Szirmay még abban az esztendőben táblai biróvá neveztetett ki. Ilyeténkéjjen a bécsi kormány kellő módon jutalmazta azt az erényt, a mely az esküszegéaben és a nemzeti ellentállással szemben kifejtett buzgóságban nyilvánult. Endrey Gyula: A magyarok megpuhitásában! Szatmári Mór: Igen érdekes dolgok történtek Nógrád vármegyében. (Halljuk! Halljuk!) Ott b. Wenckheim József volt a királyi biztos. A mikor látta, hogy a vármegye ellent akar állani, a megyegyűlési feloszlatta. Gyürky és Gyurcsányi alispánokat és a szolgabirákat a saját házaikba kisérte, ott őket letartóztatta és a katonasággal őriztette. A rendek, hogy az erőszak ellen óvást emeljenek, gyűlést akartak tartani. A mikor a tanácsterem elé mentek, a tanácsterem előtt katonaság állott és nem akarta őket a tanácsterembe beengedni. Akkor a nógrádi rendek Prónay Ferencz szolgabíró vezetése mellett a templom elé vonultak, hogy ott tartsák meg a gyűlést. A katonaság onnét is szétkergette őket. Akkor kivonultak a temetőbe, de a katonaság oda is utánuk ment és ott is szétkergette őket. Akkor elmentek a szomszédos Szügy községbe, és ott a még most is meglévő fűzfák alatt tartották meg gyűlésüket s meghozták a tiltakozó határozatot, melyet azután Szmrecsányi a vármegyeház előtt olvasott fel; és elhatározták azt is, hogy ezt a tiltakozó határozatot a váczi káptalannál mint hiteles