Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.
Ülésnapok - 1901-288
2öS. országos ülés 1903 június 9-én, kedden. 337 a mely ma egyáltalában a politikai közvéleményt és ezt a t. képviselőházat is foglalkoztatja, erről a helyzetről kell kissé okoskodnom és erre kell fejtegetéseimet kiterjesztenem. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) A vita rendjén felmerültek olyan nézetek és érvelések, a melyek arra irányultak, hogy a függetlenségi párt mostani küzdelmét a közvélemény előtt diszkreditálják, s azt a nemzeti ellenállást, a melyet mi kifejtünk és önök obstrukcziónak neveznek, gyanúsításokkal és ráfogásokkal illetik. Azokon kivül azonban, a mik itt a képviselőházban elhangzanak, egész röpirat-irodalom támadt, és mondhatom, hogy én, a ki publiczisztikai téren is dolgozom, ritkán láttam a röpiratoknak olyan zuhatagát, mint a mely megindult azóta, a mióta a t. kormány az ex-lex vizébe evezett. (Igaz! Ugy van! a szélsuíaloldalon.) Különösen, mióta a t. kormánynak az exlexes jelentésekkel összefüggő manővere csúfos kudarczot vallott, mesterséges barczot folytatnak törekvéseink ellen. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Gyártják a röpiratokat, készülnek a nyilt levelek az ország minden részében. Kezökbe veszik a pennát oly férfiak is, kik eddig a penna embereit és mestereit is megvetették, és készülnek a megrendelt bizalmi vótumok is országszerte. Á bizalmi nyilatkozatok zuhatagába belehangzott tegnap egy erőteljes, hazafias, fenséges hang, Pest vármegye közönségének (Elénk éljenzés a szélsobaloldalon.) nagy lelkesedéssel meghozott határozata. Gahányi Miklós: Többet nyom a latban, mint az eddig felküldött összes nyilatkozatok! Kubinyi Géza: Már miért? Hellebronth Géza: Mert nem volt megrendelve ! B. Kaas ivor: Egyhangúlag hozták ! Éljen ! Szatmári Mór: Pestvármegye gyűlésén tegnap az elfogulatlan, független magyar értelmiségnek meggyőződésével összeforrott hazafisága nyilatkozott meg. (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Ez a tegnapi határozat az a bástya, az az erős sziklafal, a melyen a bizalmi vótumok posványos vizeinek gyönge hullámai egyremásra mind megtörnek. (Éljenzés.) Kubik Béia: Mind erkölcstelen! Einök: Ilyen jelzőktől tessék tartózkodni! Kubik Béla: De ugy van! (Felkiáltások a szélsobaloldalon : Ugy van!) Elnök." Az elnöki kijelentés ellen ne tessék észrevételt tenni! Szatmári Mór: Arról a bizalmi vótumok, nyilt levelek, röpiratok nem beszélnek, hogy egy ex-lex-es állapot merőben törvénytelen, de ezt a kormány teremtette meg és elfogadta kormányzása alapjául. A kormány álláspontja rövidre fogva ez: Magyarországon minden elpusztulhat, jöhet az özönvíz, csak egynek kell meglenni: az ujonczlétszám felemelésének! KÍPVH. NAPLÓ. 1901 — 1906. XVI. KÖTET. Gabányi Miklós: No hát, nem lesz meg! Szatmári Mór: A t. kormány szerint ez a legsürgősebb; a mi álláspontunk pedig ez: Az állami élet terén mindenféle nagy szükségletek, nagy követelések állanak elő: egyik sürgősebb, íontosabb, jelentősebb, mint a másik. E nagy szükségleteket, e nagy nemzeti követeléseket ki ki kell elégíteni. Meg kell erősíteni e nemzet fizikumát. Meg kell eró'siteni erkölcsi életét. Akkor azután beszélhetünk arról: adhat-e a nemzet a haderőnek nagyobb létszámot. És most már ugy látjuk, hogy odaát a kormánypárton sem a t. képviselő urak, sem a publiczisztáik nem argumentálnak többé azzal, hogy a katonai létszám felemelésére feltétlenül szükség van; ők már nem is beszélnek erről a dologról, ők most már egészen áttértek a kérdés politikái oldalára. Ok most már csak liberalizmusról, alkotmányosságról, parlamentarizmusról és a többség akaratának doktrínájáról beszélnek. T. ház! A parlamentarizmus lényege nem csak én szerintem, hanem egyáltalában minden alkotmányos közjogász felfogása szerint, abban áll, bogy a nemzet akarata a törvényhozásban érvényesüljön. Már most hol van az a vakmerő ember, a ki azt merné állítani, bogy Magyarországon, az ujon ezrétszám felemelésének gondolata a nemzeti akarat forrásából fakadt? Molnár Jenő: Még csak nem is a kormány akaratából! Szatmári Mór: A parlamenti többség akaratának abszolút ereje és érvényessége olyan doktrína, a melyet igen sokszor és igen régen lerontottak az események, azok az események, a melyek mindig akkor fordultak elő, a midőn a parlament többségének akarata beleütközött a nemzet akaratába. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ilyenkor mit láttunk és mit észleltünk? {Halljuk! Halljuk!) Azt, hogy a többség mindig formaságokba kapaszkodott, és hogy ilyenkor a többség tagjai mindig örömmel ragadták meg azt az alkalmat, midőn a formaságok nyűgeiből kimenekülhettek, és ők is odaállhattak a nemzeti akarat mögé. Ezt látjuk a nemzeti ellentálíások történetének egész rendjén, nemcsak azóta, a mióta felelős parlamentáris életet élünk, hanem láttuk azelőtt is mindig, valahányszor a nemzet erős ellentállást fejtett ki. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Mert hiszen hiába hirdetik azt, hogy a nemzeti ellentállás, a mely szembe helyezkedik a parlament mai doktrínájával, feltótlenül veszedelmes dolog. A magyar nemzet históriája épen az ellenkezőt bizonyítja, (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) vagyis azt, hogy a midőn a nemzeti ellentállás teljes erejét fejtette ki, akkor ez mindig eredményesen végződött, és eredményeit a magyar nemzet históriája mindig dicsőséggel jegyezte fel. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Hiszen a nemzeti ellentállás mindig akkor támadt fel, a mikor a hatalom túltengett, és elfajulásnak indult (Ugy van! 43