Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.
Ülésnapok - 1901-287
287. országos ülés Í903 június 8-án, hétfon. w nom, mert az már közérdekű dolgot tárgyal, az ország, a nemzet nagy kérdéseit öleli fel. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Bátor vagyok kérdést intézni, alázatos kérelmet a nemes grófhoz: legyen szives nekem őszintén, nyiltan megmondani, érti-e, a mit megirt? (Derültség a szélsőbaloldalon.) Mert én őszintén megvallva, kétszer, háromszor, ötször, sokszor elolvastam, de ma sem értem, Ugy vagyok vele, mint egy másik, szintén olyan fajta nagy örökbecsű ircdalmi termékkel, a mely ugy szól, hogy: Száraz ágon döglött gerle turbékol. A nemes gróf okoskodását épugy nem értem, mint a hogy nem tudom megérteni, miként lehetséges egy már boldogult gerlének turbékolnia. Azt sem értem, miként lehet nemzeti nyelv, nemzeti jelvény nélkül élni, nemzeti kultúra, nemzeti érzület, nemzeti szellem nélkül akármit e világon, tehát a hadsereget is fentartani, ápolni és fejleszteni. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nagyon hasonlít a t. képviselő urnak okoskodása a circuli quadratura elméletéhez. Nem tudom, hogy a nemes gróf üres óráiban nem foglalkozik-e ezzel, de az analógia nagyon megvan benne. Csakhogy veszélyes térre lépett, mert a eirculi quadratura elméletének igen sok áldozata van. Annyi bizonyos, hogy nagyon lekötelezne nemcsak engem, de számos, talán létező titkos imádóját is lekötelezné, ha lenne kegyes ujabban ismét ily örökbecsű czikkében ezt a lehetetlenséget, ezt a képtelenséget, ezt az abszurdumot valami úton-módon megvilágítani. Nagyon alkalmas volna erre, ha a »Neue Ereié Presse« feleletére viszonválaszt adna. A hadsereg egységére vonatkozó nézeteit a t. képviselő urnak eléggé letárgyalták már ebben a teremben, és különösen megczáfolta azokat Babó Mihály t. képviselőtársam, még pedig a túloldal egyik, már Istenben boldogult, kimagasló államférfia, Kerkapoly Károlynak műveiből vett idézetekkel. Ezzel most nem is foglalkozom, hanem vizsgálom, hogy mily eredményt ért el t. képviselőtársam ezzel a szárnypróbálgatással. Konstatálhatjuk ezt, mert tűi vagyunk rajta, és látjuk az eredményt. Ha higgadt, pihent észszel nézi ezt a gróf ur, munkálkodásának eredményéül azt láthatja, — én legalább azt látom, — hogy czikkének első felével nem szerzett magának Magyarországon barátokat, czikkének második felével pedig valószínűleg elvesztette talán már megszerzett osztrák barátait. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Két szék közt a földön maradt. Ausztria részéről megkapta a választ a »Neue Freie Pressé«-ben, a magyar nemzet részéről pedig megkapta a választ itt a házban, a nemzet közvéleményétől. Elviheti magával a nemes gróf ezt a fényes eredményt még fényesebb palotájába, és elmélkedhetik szent Ágoston hires mondásán, hogy: kimérte az Isten a tudás határait. A magyar nemzet pedig hálát adhat a jóságos Istennek, a ki gondoskodik arról, hogy a fák az égig ne nőjjenek. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Gabányi Miklós : Most már nem lesz miniszterelnök, én elejtem! Hellebronth Géza: Bevégezvén az előttünk fekvő miniszterelnöki jelentés feletti észrevételeimet, elmondván nézeteimet a t. kormányelnök ur törvénytelen cselekményeiről, most már be is zárhatnám beszédemet a t. túloldalnak lelkes tapsai és óvácziói közt. De hát rajtam is erőt vett a hiúság érzete, rám ragadt a t. miniszterelnök úrtól és én is szeretnék, mint ő, nagy beszédet mondani. Ezen nagy beszédhez pedig az ő legutóbb valamelyik napon tett „nyilatkozata szerint legelső kellék a hosszúság. 0 volt szives ugyanis a saját beszédét, melyet a katonai javaslatok mellett mondott, nagy beszédnek nevezni, én pedig annak a nagyságát egyedül a hosszúságban találtam meg. Ebből kiindulva, szeretnék én is ilyen nagy beszédet mondani. De van ám ennek komolyabb oka is, az t. i., hogy párosával jött ez a jelentés, még egy másik jelentés is van itt a t. ház asztalán, a melyről j>edig határozottan mondhatom, hogy talán még nagyobb törvényszegésnek tartom, mint a másikat, t. i. az állami számszék obskúrus jelentése ez, a melylyel én nem obstrukczióból, hanem részint nagy beszéd mondása végett, részint pedig képviselői kötelességemből kifolyólag kénytelen vagyok foglalkozni, s igy bocsánatot kérek az igen t. túloldaltól is, ha bátorkodom továbbra is igénybe venni b. türelmüket. T. ház! Az állami gépezet egyik legfontosabb szervét képezi az ellenőrzés. Tudjuk, hogy a gyarlóság többé-kevésbbé minden embernek tulajdona, az egyéni érdek, a hiúság, a pénzvágy, a hirtelen meggazdagodás vágya nagyon csábító és igen sok embert képes tévútra vezetni a legnagyobb állásban levőktől kezdve le a legkisebb emberig. Ellenőrzés nélkül nagyon könynyen előállhat az elfajulás, a mi pedig azután az államháztartásra kiszámithatatlan károkat eredményezhetne. Belátta ezt az 1870. évi törvényhozás is, a midőn a hatalom legfőbb birtokosainak ellenőrzése czéljából megalkotta az 1870: XVIII. törvényczikket és felállította az állami számvevőszéket. Ha valaki végignézi ennek a törvényczikknek mind a 30 §-át, azt fogja látni, hogy az állami gépezet egyik nagyon fontos és elsőrangú, de mechanikus szervezete, a melynek működési körét pontosan előírja az idézett törvény L. 2., 12., 14., 15., 16., 17., 18., 19., 25. és 27. §-a, vagyis röviden összefoglalva: ellenőrzi az egész államháztartást, az egyes miniszterek utalványozása folytán történt kiadásokat és bevételeket, és egybehasonlitja azt a törvényhozás által megállapított költségvetés tételeivel. Erről évnegyedenkint kimutatásokat készit, azokat észrevételével együtt beterjeszti a minisztertanácshoz és minden év végén szeptemberben elkészíti a zárószámadásokat; azokat
