Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-286

3Í4 286. országos ülés Í903 június 6-án, szomhaion. ját sorsának irányítására befolyást nyerni igyekezik. Hogy azonban milyen erőpazarlást jelent az, hogy 1000 — 2000 lakosú községek kénytelenek rendezett tanácsú városokká alakulni, azt felfoghatják azok, a kik ismerik a városok terheit. Én, t. ház, ehhez csak azt jegyzem meg, hogy sokáig e községek nem lesznek képesek ezt a terhet elviselni, és a mikor be fog következni annak ideje, akkor ez a polgári elem megszűnik majd községalkotó elein lenni és ezzel vége lesz ellenállási erejének is. {Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőhalóidalon.) Ha tisztán csak lokális érdek vezetett volna felszólalásomban, ezzel azt be is fejezhetném. De minthogy tudom, hogy a közhatalomnak kisebbségek által való monopolizálása nem épen egészen kivételes dolog, sőt tudom, hogy sok helyen épen a kormányközegek azok, a kik körül ezek a kisebbségek csoportosulnak, azért még pár pillanatig türelmet kérek, hogy interpellácziómnak egy általános jellegű kérdését is megindokolha,ssam. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Országunk belső bajainak legnagyobbikát az őszinteség hiányában, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) az önámitásban és az ebből eredő azon sok ellenmondásban keresem, a mely egész közéletünket jellemzi. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ellenmondás van a magyar és az osztrák törvények között, ellenmondás van a magyar és a horvát törvények közt, ellenmondás van a magyar törvények közt is, sőt egy törvényben is sokszor vannak ellemnondások. De még nagyobb az ellenmondás, a mely a törvények betűje és szelleme és azok végrehajtása között van. (Igaz! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) A legnagyobb ellenmondást pedig abban látom, a mely fennáll egyrészt jelenlegi állami és társadalmi létünk alapelvei és hatóságaink eljárása és felfogása közt. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az, a mi általában áll, a részletekről is áll. Közigazgatásunk gyengeségének okát is nem a megyei rendszerben, nem is a választott hivatalban keresem én egyedül, hanem abban, hogy bár mindig azt mondjuk, hogy az 1848-as törvények alapján állunk, mégis elfelejtettük végrehajtani az 1848 : XVI. t.-czikket, azt a törvényezikket, a mely elrendelte, hogy Magyarországon a megyei szerkezet a közszabadsággal hozassék összhangba, a mely közszabadság nem jelenthet egyebet, mint jogegyenlőséget és jogbiztonságot. (Helyeslés a bal- és a szélsőbal oldalon.) Vagy talán már végre van hajtva ez a törvényezikk ? Ha végre van hajtva, ugy üres szó lett volna a miniszterelnök ur részéről az ő jelszava, a jog, törvény és igazság, a mely nem jelenthet egyebet, mint jogbiztonságot és jogegyenlőséget, a mely nem lehet más, mint variácziója az elébbi jelszónak. Miután nem hiszem, hogy az igen t. miniszterelnök ur üres jelszavakat akart volna használni és miután az egész ország is ugy fogta fel ezen jelszavakat, bátorkodom e tekintetben határozott kérdést is feltenni, mely következőkép hangzik. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon. Olvassa): Interpelláczió a miniszterelnök úrhoz, úgyis mint belügyminiszterhez. 1. Van-e tudomása a t. miniszterelnök urnak a Szepesség általános hanyatlásáról és különösen arról is, hogy az odavaló, nyelvére nézve részben ugyan még német, de lelkében teljesen magyar polgári lakosság rohamosan pusztul ? 2. Hajlanclé-e a pusztulás okaival foglalkozni és ezeknek elhárításával a pusztulás megakadályozását minden lehető eszközzel megkísérelni ? 3. Hajlandó-e a t. miniszterelnök ur, mint belügyminiszter közegei utján a törvény határain belül odahatni, hogy az összlakosság és igy az említett régi polgári elem is hivatalképes legyen a megyei közigazgatásban? Továbbá: 4. Hajlandó-e a belügyminiszter ur az 1848: XVI. t.-czikk rendelkezéseinek megfelelően törvényjavaslatot beterjeszteni, mely a megyei szerkezetet a közszabadsággal összhangzásba hozná ? 5. Hajlandó-e végül addig is utasitani a főispánokat, hogy első feladatuknak a közszabadság, a jogegyenlőség és jogbiztonságnak megóvását tekintsék és a közhatalomnak kisebbségek általi monopolizálását megakadályozni igyekezzenek? (Elénk helyeslés és éljenzés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Gabányi Miklós: Lám, a ki nem mameluk, meg meri mondani az igazságot. (Zaj.) Elnök: Az interpelláczió kiadatik a belügyminisztérium vezetésével megbizott miniszterelnök urnak. Következik Nessi Pál képviselő ur interpellácziőja a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz. (Felkiáltások a szélsőbalodulon: Nincs itt!) Nessi Pál képviselő nem lévén jelen, következik Ráth Endre képviselő ur interpellácziója az állami tisztviselőknek adott kedvezményes menetjegyek tárgyában a kereskedelemügyi miniszter úrhoz. Ráth Endre: T. képviselőház! Interpellácziómat a kereskedelemügyi miniszter úrhoz szándékozom intézni és szól a következőképen (olvassa): »Hajlandó-e az állami tisztviselők féljegyek váltására jogositó arczképes igazolványának érvényét a szomszédos forgalomra is kiterjeszteni ?« Ezen interpellácziómat bővebben szándékoztam ugyan megindokolni, azonban tekintettel arra, hogy a kereskedelemügyi miniszter ur nincs itt és igy válaszát nem remélhetem, interpelláczióm bővebb indokolását fentartom akkorra, a mikor az ő válaszát meg fogom hallani. Ez alkalommal nem szándékozom bírálatába bocsátkozni annak, vájjon a vasúti kedvezményeknek oly tág mértékben való adományo-