Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-286

286. országos ülés 1903 június 6-án, szombaton. 313 ság közt igen sok galicziai és másféle tót van. 20 évvel ezelőtt német volt a Szepességen 48.000, most van 42.000, tót volt 96.000, most van 99.000 ember. Ez a statisztika azonban még nem egészen helyes, mert hiszen itt a németekben foglaltatik az 1.200 vagy 1.300 lélekkel megszaporodott zsidóság is. Kernelem, hogy nem fogják itten is antiszemitizmusnak nevezni azt, ha az ember az adatokat felsorolja, mint a hogy a Szepességen ezt tették. Benfoglaltatik továbbá ebben a számban mindazon idegen németeknek a száma, a kik az ottani bányaműveknél és egyéb vállalatoknál dolgoznak. Mindez azt mutatja, hogy 20 év alatt a szepességi polgári német elemnek több mint 20°/o-a pusztult el. Hogy pedig a németségnek ezen pusztulása nem egyértelmű a magyarságnak térfoglalásával, e tekintetben bátor vagyok a közetkező adatokat felsorolni: (Halljuk ! Halljuk!) 14 községet vettem fel összesen és ezekben 20 év óta 4.000 emberrel van kevesebb német, mint 20 évvel ezelőtt, A magyarság ezekben 700-al szaporodott, a tótsäg 2.300-al. Tehát a 4.000 közül csak 700 jutott a magyarságra és 2.300 a tótságra. De hogy egyes községek milyen rendkívül elszoIvorító adatokat mutatnak, példa erre Leibitz, Szepes-Béla. Leibitzban az 1880. évben 2.200 német volt, most van 1.400, a mi majdnem 800-zal kevesebb; tót pedig volt 690, most van 1.190, tehát 500-zal több, magyar azonban összesen csak 23-mal van több. Szepes-Bélán volt német 1.800, most van 1.400, a mi kevesebb 400-zal; annyival több a tótság, míg a magyarság csak 100-zal szaporodott meg. Érdekesek a sorozási adatok is. (Halljuk! Halljuk!) Két év előtt 4.700 állításra köteles közül megjelent 2.200, tehát 2.500 távol volt; tavaly pedig 5.000 közül csak 2.000 jelent meg és 3.000 volt távol. Igen érdekesek a birtok értékének viszonyai is, bár ezekről természetesen hiteles adatokat nem lehet bemutatni. Én a helyszínén érdeklődtem és azt találtam, hogy az a föld, a mely ezelőtt 300—400 — 500 irtot megért, most megér 100-150—200 frtot. Kivételt e tekintetben csak azok a helységek képeznek, a hol épen a tótság foglalta el a régi németség helyét. Ha mindezekhez hozzáadom azt, hogy a Szepességen az a régi, hires kézműipar teljesen megszűnt; hogy a régi hires szepesi kereskedelem, a melyről régebbi és ujabbi krónikák szólnak, ma már nem létezik; hogy a régi hires bányászat, a mely számtalan független családnak biztosította a megélhetést, teljesen megszűnt; hogy a mai bányászat többnyire idegen vállalatok kezében van, a kik idegen ajkú és idegen emberek vezetése alatt kezelik ezeket a bányákat és az érczeket nyers alakban viszik ki a külföldre, miáltal mérhetetlen kincsek vándorolnak ki éveken keresztül a Szepességből (TJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és a KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XVI. KÖTET. mi mellett az odavaló ember csakis a legprimitívebb bányászmunkával keres valamit; végre, ha mindehhez hozzáadom azt, hogy a Szepességen a gazdaember és az iparos képtelen munkát találni, hogy még a legkisebb háztartás sem talál cselédet: akkor talán némi fogalmat sikerült adnom a Szepesség jelenlegi állapotáról. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha már most mind ennek okait kutatom, talán nem tagadhatom azt, hogy némileg a gazdasági pangás is befolyással volt e sülyedésre. Hogy azonban maga e körülmény nem magyarázhatja meg ezt a borzasztó pusztulást, ez onnan tűnik ki, hogy a Szepességben e pusztulás már a 70-es években kezdődött, tehát akkor, a mikor Magyarországon általános fellendülés volt észlelhető, és ennek folytán magában véve e körülmény nem lehet magyarázata e bajnak, különösen pedig a polgárság pusztulására nem vonatkoztatható, mert e polgári elem sokkal szívósabb, semhogy egypár rossz gazdasági évnek hatása alatt tönkremenne. Ha kibírta 360 éven át a lengyelek garázdálkodását, kibírta volna ezt a gazdasági krízist is. És, t. ház, nem lehet azt mondani, hogy ez az elem talán erkölcsileg vagy szellemileg sülyedt volna. Hiszen ha körülnézünk az országban, igen sok helyen fogunk találni u. n. czipszereket, és ugy tudom, ezek mindenütt megállják a helyet. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Nem is kell messze mennünk, csak Budapesten nézzük szét; ott van az egyetemen : Klug, Scholz, Bókay, Elíscher, Haberern, Genersich, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) ott van az államvasutaknál Ludwigh, az erdészet élén Scholz Gyula, az osztrák-magyar bank élén Elischer, a Curiánál Immling, itt vannak még Lumnitzer és mások. Mindezek után nem lehet azt mondani, hogy ez a nép talán már megérett volna a kihalásra ; és ennek folytán másban kell keresni a pusztulás okait. (Zaj. Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) Ez az ok pedig nem egyéb annál, hogy a Szepességben épen annak az elemnek életfeltételei támadtattak meg, a mely elem egyedül lett volna képes ott ujabb virulást és haladást előidézni. Megtámadtatott a polgári elem a maga életfeltételeiben az által, hogy ott 1876 óta ez az elem minden megyei, központi és járási vezetőhivatalból ki van zárva, a mi már azért is abszurdum, mert tiz rendezett tanácsú város van a megye területén, a megye központjában pedig nincs hivatalnok, tudtommal legalább nincs, a ki városi közigazgatást valaha látott volna, vagy ismerné a városi életet. És hogy valóban ez a körülmény az, a mely a pusztulást okozza, mutatja az, a mit épen említettem, hogy t. i. a Szepesség ma is az a megye, a hol a legtöbb rendezett tanácsú város van. Éz az a forma, a melyben ez az elem sa40