Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-286

3Í2 286. országos ülés 1903 június 6-án, szombaton. gálta az ottani érdemdús nemességnek egyik hibáját, azt t. i., hogy exkluzív volt. Korrigálta annyiban, a mennyiben évszázadokon keresztül magába fogadta, felszívta az ottani tót elemnek legkiválóbbjait. így vált ez a polgári elem a szepességi tót elemnek vezetőjévé és barátjává, és ennek a körülménynek tulajdonítom azt, bogy az u. n, pánszláv mozgalom a Szepességben sohasem tudott megerősödni ós terjedői, (TJgy van! balfelöl.) Ha ezt a körülményt kiegészítette volna, hogy viszont ez a polgári elem egyesülhetett volna a nemességgel, akkor bizonyosra vehető, bogy ma az egész Szepesség magyar lenne. így nem vált azzá, de nagyobb veszély ebből nem következett mindaddig, a mig a polgári elem a maga kerületében, a maga városaiban a közhatalomnak részese volt, és a mig az ottani tót elemnek érdemes volt ezen polgári elembe beleolvadni, (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A mióta azonban az 1848-ban proklamált jogegyenlőség 1876-ban, a vármegyék kikerekitéséről szóló törvény végrehajtása alkalmával atkép lett megvalósítva, hogy a tótság és a németség egyenlővé vált, a mennyiben egyiknek sem jutott részesedés a hivatalokban: azóta ezen tót elemnek nem érdemes továbbra is ezen polgári elembe beleolvadni; azóta ez a polgári elem nem képes áldásdús működését kifejteni; maga ez az elem pusztul, a tótság pedig mint ilyen öntudatra ébredt, (Ugy van! a bal- és a szélsöbalóldalon.) annál is inkább, mert az a régi, megbizható, hazafias tótság, a mely a polgári elemhez simult, kivándorol, és ennek a helyét egészen uj és idegen tót elem foglalja el. (Mozgás jobbfelöl. Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsöbalóldalon. Felkiáltások a szdsöbaloldalon: Csendet kérünk ! Ezt érdemes meghallgatni!) Hogy mi lesz ennek a következménye 20 — 30 esztendő múlva, azt nem nehéz előre megjósolni, mert hiszen látjuk, hogy mi történik a szomszédos tót vármegyékben, a hol a kevés számú nemesség már nem képes az ottani tót elemnek vezetője lenni ós azt a pánszlávizmus veszélyétől megóvni. (Mozgás a balés a szélsöbalóldalon.) Mielőtt a jelenlegi állapot illusztrálására áttérnék, kénytelen vagyok még egy figyelmeztetésre kitérni, a mely részben jóakaratulag, részben pedig fenyegetésképen lett hozzám intézve. (Halljuk! Halljtüc! a szélsőbaloldalon.) És ez akkép szól, hogy ne nagyon feszegessem én a szepességi polgári elem dolgát, mert ez német elem és igy könnyen a pángermán hírnévre fogok szert tenni. Én magam nem tartom szükségesnek, hogy védekezzem ez ellen a vád ellen, és csakis a tényállás kiegészítése végett megjegyzem azt, hogy ha én itt a szepességi polgári elem érdekében felszólalok, ugy ezt elsősorban nem ezen elem érdekében, hanem hiszem, hogy az ország érdekében teszem. (Élénk liélyeslés a bal- és a szélsöbalóldalon.) Ez a takarékos, szorgalmas és becsületes elem meg fog élni, hogyha kénytelen lesz továbbra is az országban elszéledni; azt a hivatást azonban, a melyet ez az elem évszázadokon keresztül ott teljesített, nem lesz képes teljesíteni semmiféle más elem. (Igaz! Ugy van! a szäsöbaloldalon.) A másik megjegyzésem pedig az, hogy a szepességi németség nem kivan állam lenni az államban, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) nem kíván privilégiumot a tekintetben, hogy német maradhasson, vagy hogy az ő kedvéért német legyen az ügykezelési, tárgyalási és levelezési nyelv, mert magyar az teljesen, gondolkodásában, tradiczióiban és aspiráczíóiban. (Ugy van! a szélsöbalóldalon.) És itt kénytelen vagyok megczáfolni az igen t. vallás- és közoktatásügyi minisztérium kiadásában megjelent, Balogh Pálféle, a magyar népfajokról szóló munkában foglalt egyik passzust, a mely következőleg hangzik (olvassa): »50 év alatt csak 5 helység lakossága nőtt lényegtelenül, a többi 19-é fogyott — ez a rész igaz, — vannak arra való jelek, bogy a szász faj egy része kezdi pénzzé tenni javait és visszaköltözik Németországba- A 800 éves múlt ereje, mely őt hazánkhoz kötötte, engedni kezd a gazdasági válság súlya alatt, a mely az egész Felvidékre kiterjed.« Az, hogy ez a nép rohamosan fogy, igaz. de a többi kommentárból egy szó sem igaz. És a ki ezt Baloghgal közölte, az vagy végtelenül könnyelműen gondolkozó ember, vagy nem jóakaratú ember. Rákosi Viktor: Amerikába mennek! Nosz Gyula: Amerikába igen, de nem Németországba, a mi azt a gyanút kelthetné, mintha az az elem mindenképen a német összeköttetéseket akarná szolgálni. Ilyenképen nem szabad egy hétszázéves hűségre hivatkozó népet megrágalmazni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezek után néhány statisztikai adattal akarom a jelenlegi állapotokat illusztrálni. (Halljuk! Halljuk!) A Szepességnek összes lakossága 1870-ben volt 175.000, egy másik statisztika szerint 173'5 ezer. Most 1900-ban 4500-al kevesebb volt. Keresetképes volt, számítva itt 20-tól 60 évig a keresetképeseket, 1870-ben 85.000, mostan van 73.000. Tehát 12.000-rel kevesebb. A mihez még hozzájárul, hogy ma a keresetképesek között sokkal több a nő, mint akkor volt és tudjuk azt is, hogy az egészséges ember vándorol ki és nem a beteg ember, tehát a mostani keresetképesek között sok a nyoIvorék is. Még elszoIvorítóbb a kép, ha az ottani lakosság belső átalakulását tartjuk szem előtt, a mely valósággal a népcsere jellegével bir, csak sajnos, hogy az ottani tót elem átalakulását nem lehet számokban kifejezni, mert hiszen az uj, bevándorolt is tótnak lesz felvéve, ugy mint a régi, Az tény, hogy a régi tótságnak egy nagy része kivándorolt és hogy jelenleg a tót-