Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-284

290 284. országos ülés 1903 június í-én, csütörtökön. nincsenek abban a szerencsés helyzetben, hogy másutt is fel legyenek véve, és igy legszebb politikai jogukból, nemcsak a választóképességből, hanem a megválaszthatásból is ki vannak zárva. Hol kaphatnak az ilyenek azután kárpótlást az ily hivatalos visszaélés miatt ? (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De, t. miniszter ur. én azt hiszem, hogy nem méltóztatott egészen elolvasni interpellációmat. Én más dolgot is kötöttem ezzel össze. Én azt mondottam, hogy az igen t. belügyminiszter ur egy nemes leiratot intézett a főváros közönségéhez ezelőtt egy évvel, a melyben azt mondta, hogy nem tűri tovább a klikkrendszer uralmát a fővárosban, nem tűri tovább a főváros visszaéléseit, és csak kényszerűségből hagyja jóvá a költségvetést, de ezután ily költségvetést nem fog jóváhagyni. S mi történt? Jöttek a katonai javaslatok, jött Bécs parancsa, Bécs akarata, és — ne vegye tőlem rossz néven a miniszter ur — egyszerre vége lett ennek a nemes, hazafias felbuzdulásnak. Pedig a főváros érdeke egy Magyarország érdekével és kérlelhetetlen szigorral kellett volna azt a klikkrendszert megsemmisiteni és kiirtani. Az idei költségvetésnél, igen t. miniszter ur, már nem talált nehézséget; pedig a törzsfőnökökről, az u. n. 45-ös bizottságról, a mely összeállt, tudta minden előbbi miniszter, tudja a miniszterelnök ur is, hogy nem a főváros érdekében, hanem a főváros kárára, Magyarország kárára járnak el. S most ennek ellenére a t, miniszter ur nem tartotta szükségesnek, hogy ezen veszedelmes klikkrendszer ellen fellépjen. Ezt akartam én vita tárgyává tenni és azt hittem, hogy a t. miniszter ur erre is fog felelni és meg fogja mondani, hogy egyelőre, nehogy a katonai javaslatok ellen foglaljanak állást, most elhallgattam, hanem azért továbbra is teljesíteni fogom kötelességemet, ugy, a mint a múlt esztendőben teljesitettem. Erre nézve vártam én az exkuzácziót, és mert ezt nem hallottam, ezen indokból nem veszem tudomásul az igen t. miniszterelnök ur válaszát. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Egypár szót kell mondanom arra vonatkozólag, a mit Olay Lajos t. barátom most szives volt felhozni. (Halljuk! Halljuk!) Ha t. képviselőtársam arra nézve akart engem interpellálni, és azt a kérdést akarta hozzám intézni, hogy mily nézetben vagyok én a régibb időben itt-ott esetleg történt súlyos visszaélésekről vagy egy és más olyan eljárásról, a melyet nem helyeselhetek, akkor miért nem méltóztatott tőlem ezt kérdezni ? Olay Lajos: Ezt is kérdeztem! Széll Kálmán miniszterelnök : T. képviselőtársam ezt beszédében előhozta ugyan, de interpellácziója pontozataiban — itt fekszik előttem — ez benn nem foglaltatik. Különben ez a két téma teljesen heterogén. Egészen más a főváros háztartásának vitele körüli eljárás kérdése és a választók összeírása körüli művelet. A t. képviselő urnak tehát ezt méltóztatott volna tőlem kérdezni, és én erre is megadtam volna a választ. De hát megadom most. A t. képviselő ur téved, mert én azt az átiratot, a melyet a költségvetés jóváhagyása alkalmából a fővároshoz intéztem, sem nem gyöngítettem meg, sem nem revokáltam, hanem ugyanabban az átiratban, a melylyel most a jelenlegi költségvetésre megtettem észrevételeimet és azt helybenhagytam, hivatkoztam azokra, a miket a múlt esztendőben mondottam. Nem akartam azokat repetálni, de teljes mértékben fentartottam mindazt. Különben higyje el nekem a t. képviselő ur, hogy nem járok el hivatalos hatáskörömben másképen, akár a katonai törvényjavaslatok mellett, akár azok ellen foglal állást egy törvényhatóság. Hiszen a katonai törvényjavaslatok ellen foglalt állást a főváros! (ügy van! a szélsobaloldalon.) Ha tehát én személyes és politikai indokokból és individuális felfogásból indulnék ki és járnék el, akkor most boszusabbnak kellett volna lennem . . . Kubik Béla: De jön majd a bizalmi kérdés! Széll Kálmán miniszterelnök: . . . ivedig nem voltam az, sőt megfordítva, most a képviselő ur szerint kíméletesebb voltam. (Mozgás jobbfelöl.) Nem voltam az; mindig egyforma voltam. A midőn adminisztráczionális kérdést intézek el, — és erre nézve tanúmul hívom fel magát Kubik Béla képviselő urat — soha sem tudom azt, hogy egy vármegye közönsége politikailag miképen van irántam hangolva, hanem szigorúan azon adminisztratív hatáskörben járok el. Az ő panaszai dolgában például nem ugy jártam-e el, mint a hogy szigorúan és elfogulatlanul eljárni kell? (Ugy van! ügy van! a jobboldalon.) így járok el a fővárossal szemben is, csakhogy nem szabad ám ugy egész általánosságban elitélni a fővárosnak háztartását sem; nem szabad túlzásokba menni, mint a képviselő ur teszi, a mi nem helyes; nem szabad egyszerre pálczát törni mindenek fölött, mindenkit elítélni és egyformán, statárialiter biróelé állítani és lefejezni; ez nem igazságszolgáltatás, hanem éppen az ellenkezője annak, mert ha igy alkalmazzuk az eszközöket, akkor végre elkopnak; azokkal ilyen túlzásokba menni nem szabad, hanem mindig objektíve és szigorúan, az eset érdeme szerint kell eljárni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Olay Lajos: T. ház! Félreértett szavaim helyreigazítása czimén kérek szót. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldcdon.) Bocsánatot kérek az igen t. miniszterelnök úrtól, de szerény nézetem szerint az igazságot nem méltóztatott eltalálni. Mert mi volt az én panaszom? Az, hogy a fővárosnak minden ténykedését a 45 u. n. »törzsfőnök«, a 45-ös bizottság, a klikk-