Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-284

2Sk országos ülés 1903 , rendszer segélyével politikai szempontból arra használja fel, hogy a saját hatalmát érvényesítse, (tlgy van! a szélsőbaloldalon.) A VIII. kerületben az ellenzék még az adókönyveket sem volt képes két héten keresztül megkapni, hogy ne reklamálhasson, mert tisztán a klikkrendszer emberei ülnek a bizottságban. Széll Kálmán miniszterelnök: Ezt tessék felpanaszolni, akkor majd utánajárok a dolognak ! Olay Lajos: Nem akarok örökké panaszokkal előállani! (Mozgás a szélsőbal-oldalon. Zaj jobbfelöl.) Igenis én fel akartam hivni ez állapotokra az igen t. miniszterelnök ur figyelmét, a kiről tudom, hogy tisztességesen és becsületesen gondolkodik minden kérdés felől, és különösen hiszem, hogy ezen dolog felől is. A klikkek vészthozó működését a fővárosban minden ember tudja, a miniszter ur a legjobban tudja, tehát nem akarok folyton ismétlésekbe bocsátkozni. Mindenki ismeri a légszeszvilágitäsnál, a kövezésnél és a villamos-vasutaknäl követett igazán botrányos eljárást, hogy a főváros nem a közönség érdekét, hanem a részvényesek zsebének érdekét nézi, és most is, mikor a kormány egyszer becsületesen akar eljárni, mikor a közönség érdekét véve figyelembe a villamosvasutaknál, hogy mást ne említsek, az állóhelyeket akarja megszüntetni, mert eddig tisztességes ember alig léphetett fel a vasútra, a fővárosi urak összeállanak és határoznak, a közönség és az ország érdeke ellen. Nyissa ki a szemét a t. miniszterelnök ur és csapjon közibük ugy, a mint megérdemlik és szüntesse meg ezen gyalázatos klikk-rendszer uralmát. Ez az én kérelmem, és ha ezt nem teljesiti, akkor répa, retek, mogyoró a jog, törvény és az igazság jelszava, (Helyesléi a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Á t. képviselő ur nyilatkozatával egy bizonyítványt állit ki, a mely mellettem szól. Hiszen ő maga azt mondja, hogy a kiadott rendelet ellen a fővárosnak bizonyos körei felszólaltak. Ez azt mutatja... Olay Lajos: Hogy tehetetlen a kormány! Széll Kálmán miniszterelnök :... hogy a mi teendő, azt mi megtesszük és fentartjuk. Ezt a rendeletet is ki adta ki? A kereskedelmi miniszter a belügyminiszterrel egyetértőlest és fenn is fogjuk tartani. (Helyeslés a jobboldalon.) Olay Lajos: T. ház! (Felkiáltások a jobboldalon : Eláll! Eláll!) Jogom van szólani. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) A t. miniszterelnök urnak ez a kijelentése is mutatja, ne tessék rossz néven venni, hogy a kormány a budapesti klikkekkel szemben tehetetlen. Széll Kálmán miniszterelnök: Miért volna tehetetlen? Ki van adva a rendelet és fenn is fogjuk tartani. Elnök: Következnék a szavazás, azonban a házszabályok 229. §-a értelmében 20 képviselő névszerinti szavazást, és ugyancsak húsz képviselő ennek a névszerinti szavazásnak a holjunius 4-én, csütörtökön. 29Í napi napra való halasztását kéri. (Éljenzés a jobbóldalon.) Ennélfogva a holnapi ülésre már megállapított napirend elé a névszerinti szavazás jön. Következik a honvédelmi miniszter válasza, Gabányi Miklós képviselő ur interpellácziójára a katonai zenekaroktól elkobzott magyar dalok hangjegyei tárgyában. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Május másodikán Gabányi Miklós képviselő ur a következő interpellácziót intézte hozzám (olvassa) : »Van-e tudomása a honvédelmi miniszter urnak arról, hogy a múlt hó elején ugy az összes gyalog sorezredek, valamint az összes honvédség zenekaraitól a magyar dalokról szóló hangjegyeket elkobozták és többé magyar nótát nem játszhatnak; vagy ha nincs tudomása, hajlandó-e intézkedni és a vizsgálatot elrendelni és a t. háznak minél előbb jelentést tenni«. Legyen szabad erre nagyon röviden válaszolnom. (Halljuk! Halljuk!) A válaszom az, hogy ebből egy árva betű sem igaz. (Derültség a jobboldalon.) Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Gabányi Miklós: T. képviselőház! Én nem sajnálattal, mint előbb Olay Lajos t. képviselőtársam mondotta, hanem sajnálat nélkül nem veszem tudomásul a honvédelmi miniszter ur válaszát. Még pedig azért, mert époly nehéz a honvédelmi miniszter urnak bebizonyítani, hogy nem igaz, — tudtam én, hogy ezt fogja válaszolni, (Derültség.) — mint nekem az ellenkezőjét. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek a jobboldalon, t. képviselő urak, méltóztassanak meghallgatni a szónokot. Gabányi Miklós: Fentartom, hogy igenis elkobozták ; még pedig most már jól tudom, hogy mikor. T. i. akkor, mikor az a nagyon csekély, jóformán számba sem vehető affér történt a Gambrinusban. Még csak azt akarom konstatálni, hogy miért nem tudok bizonyítani. Azért, mert azt a 14 egyént, a kitől hallottam, névszerint nagyon jól ismerem, de nem akarom őket kitenni a veszélynek; mert nem csak, hogy egyszerűen elcsapnák őket, hanem még talán fel is kötnék. (Derültség.) így tehát nem bizonyíthatom be. Azt mondhatom most is, hogy a honvédség az én interpelláczióm után a magyar zenéhez szükséges minden hangjegyet visszakapott. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem is vették el tőle! (Derültség jobbfelöl.) Gabányi Miklós : És igy visszakapta a honvédség az »Isten áldd meg a magyart« és a » Hazádnak rendületlenül« hangjegyeit is; mig az összes sorezredek nem kaptak vissza semmit. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ez ismét nem igaz! (Derültség a jobboldalon.) Gabányi Miklós: Hogy mit játszanak most 37*