Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-284

június 4-én, csütörtökön. 289 284, országos ülés 1903 különösen sok országgyűlési képviselővel történt az, hogy kihagyták a lajstromból. Én a dologról jelentést tétettem magam" nak a központi választmány elnöke által, a ki­nek — mint méltóztatnak tudni — hivatalból is kötelessége az összeírás egész müveletét ve­zetni. Ezen jelentésből és a hozzám beküldött aktákból arról győződtem meg, hogy az tökéle­tesen igaz, hogy a VIII.. kerületben a mostan folyó összeírás alkalmából 8864 választó íratott össze, 2327-tel kevesebb, mint a múlt évben, mert ennyit talált az összeíró küldöttség ki­hagyandónak. Az 1899-ik évi törvénynek rendel­kezése szerint ezek részére a kihagyás tényét feltüntető értesítést meg kellett volna küldeni, illetőleg azt nekik kézbesíteni kellett volna. Az összeíró küldöttség részéről ki is állíttatott az értesítés mindazok részére, a kik kihagyattak a választói névjegyzékből. A. választók nagyobb számban azért ma­radtak ki ezen kerületben a névjegyzékből, mert — mint méltóztatnak tudni — a lakásváltoz­tatás, illetőleg az egyik kerületből a másikba való költözködés— kiváltott,a hol a kerületek határai majdnem összefolynak, mint a főváros­ban — sokszor magával hozza, hogy néha egész tömegesen jönnek ki választók az egyik kerület­ből és jutnak a másik kerületbe; igyazután az előző kerületben sokan kimaradnak, de ezek másutt lesznek felvéve. Azután pedig egyesek felhagynak a telepükkel, elhagyják üzletüket stb., szóval ezek azok az okok, a miért ezen kerületben a választók névjegyzékéből ezúttal sokkal több választó maradt ki, mint a múlt évben. Azonban ezek másutt ismét felvehetők a választók névjegyzékébe. Mint méltóztatnak tudni, ha valaki ki is hagyatott a választói lisztából, a törvény meg­adja neki a kellő utat és módot arra, hogy, ha választói jogosultsága van, reklamáczió foly­tán választói jogát, illetőleg az összeíráshoz való jogosultságát bebizonyíthassa, és a választói névjegyzékbe való felvételét kérhesse. Hogy az összeíró küldöttség nem pártatlanul járt volna el, azt nagyon nehéz feltenni, vala­mint alig tehető fel, hogy főleg képviselőket is hagytak volna ki. Kubik Béla: Hiszen Barabást is kihagyták! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Nagyon nehéz, t. képviselőház, azt feltenni, hogy az összeíró kül­döttség ne járt volna el pártatlanul! nem is tudtam ezt eddig konstatálni, mert a választói lisz­ták közzététel czéljából eddig nem voltak felküld­hetők, hanem utólag fogom konstatálni, vájjon csakugyan ugy van-e? (Általános helyeslés.) De hogy nem rosszakaratból történt a kihagyás, az abból a jelentésből is kiderül, a melyet az összeíró küldöttség elnökének jelentése alapján a központi választmány elnöke tett. Azt sem szabad, ismétlem, elfelejteni, hogy ez a kihagyás nem KÍPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XVI. KÖTET. azt jelenti, hogy az illető elveszti választó jogo­sultságát, mert módjában áll a reklamáczió. A baj ottan van — és ebben igaza van Olay Lajos t. képviselő urnak, — hogy a kéz­besítés nem történt szabályszerűen; már pedig ha az illető, a kit a lisztából kihagytak, nincs azon helyzetben, hogy értesülést nyerhessen arról, hogy kihagyták — én magam is voltam egy­szer igy — vagyis, ha nem kézbesitik neki az erről szóló értesítést, akkor nincs is módjában reklamálni. (Igaz! Ugy van! a jobb- és a bal­oldalon.) A főbaj tehát ottan van, hogy a kéz­besités nem történt meg a kellő időben és a kellő /nódon. Én konstatáltattam, — szigorú vizsgálat után maga a polgármester ur tette e jelentést'— hogy az értesítések közül 1024, mint kézbe­sithetetlen, az elöljáróság által nem kézbesitte­tett, pedig abban az 1024-ben 168 olyan érte­sítés volt, a melyen az illetőnek hivatali állása közelebbről is meg volt jelölve, sőt rajta volt az illetőnek uj lakása is. Ez kétségtelen mulasz­tás és én utasítottam a központi választmányt, hogy ezentúl szigorúbban ellenőrizze ezt a kézbesítési ügyet s vonja felelőségre és büntesse a törvény szigorával azokat, a kik e mulasztást elkövették. Ezt van szerencsém a képviselő urnak válaszolni; kérem, méltóztassék e választ tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon.) Olay Lajos: T. ház! Nagyon sajnálom, de nem vehetem tudomásul a t. belügyminiszter ur válaszát. (Helyeslés) a szélsőbaloldalion. Zaj a jobb­oldalon.) Kubik Béla: Tiszta dolog! Indítottak volna csak néhány fegyelmit, majd tudnák kötelessé­güket ! Széll Kálmán miniszterelnök: Nem méltóz­tatott hallani, hogy elrendeltem a felelőségre vonást? Hiszen fel nem akasztathatom őket. (Zaj. Elnök csenget. Felkiáltásokéi szélsobalolda­lon: Fegyelmit a nyakukba!) Én elrendeltem, most ők folytatják. Ezt nem lehet máskép csinálni! Oiay Lajos: Én szívesen veszem tudomásul a t. belügyminiszter urnak azt a kijelentését, hogy mint utólagosan mondja, a fegyelmi eljárást elrendelte, de engedelmet kérek, itt egy kétség­telen visszaélés lett bejelentve, a mely legalább is szándékos, rosszakaratú. A miniszterelnök ur egyik legszebb intézkedése az volt, hogy az adó le nem fizetése miatt választó a névjegyzékbői többé ki nem hagyható, s hogy az a választó, ki jogától megfosztatik, ezen megfosztásról érte­sítendő, hogy jogorvoslattal élhessen. Hát, t. miniszter ur, én pl. ügyvédi dip­lomám alapján lettem a névjegyzékbe bevéve. Nem a magam személyéről beszélek most, mert hiszen fel vagyok véve Szabadkán és még egye­bütt is, de azt hiszem, hogy engem mint ügy­védet nem volt szabad kihagyni, és maga ez a kihagyás törvényszegés, visszaélés és igy bün­tetést érdemel. Sokan vannak olyanok, a kik 37

Next

/
Oldalképek
Tartalom