Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-284

274 284. országos ülés 1903 június k-én, csütörtökön. Szentesen, de felhasználta ezt az alkalmat, a kórház-felavatási ünnepélyt, hogy leránduljon. A bizottsági tagok nem tudták, hogy másnap a közgyűlésen indítvány fog tétetni a kormány iránti bizalom tekintetében. Ha igy szondirozza a hangulatot a főispán és bizalmat akar szavaztatni, miért nem meri az indítványt nyilvánosan a napirendre felvétetni, és miért csempészi be? Csongrádmegyében is ugy történt, hogy becsempészték ezt az indítványt és másnap, mikor egyenlők voltak a szavazatok, a kormány bizalmasa, a főispán döntötte el a kérdést. Micsoda bizalom az, mikor a cseléd a gazdájának bizalmat szavaz P Ez az eset épen olyan, mert a főispán a kormány szolgálatában áll. (Tetszés a szélsobáloldalon.) Engem nem elégített ki a t. miniszterelnök ur nyilatkozata és azt óhajtom, hogy méltóztassék függőben tartani ezen kérvényekre vonatkozó intézkedést mindaddig, mig azok jogerőre emelkednek. (Helyeslés a szélsobáloldalon.) Elnök : T. ház! Én a házszabályok 242. §-án alapuló eddigi állandó gyakorlathoz hiven kérem a t. házat, méltóztassék az én indítványomat elfogadni szemben Kecskeméthy Ferencz képviselő ur indítványával, a ki a felirat visszautasítását indítványozta. Méltóztatnak elfogadni ? (Igen! Nem!) Kérem tehát a t. ház azon tagjait, a kik az elnök javaslatát el méltóztatnak fogadni, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik.) A ház az elnök javaslatát elfogadta, ennek következtében a felirat a kérvényi bizottsághoz utasittatik. Következik a napirend, intézkedés a miniszterelnök ur által benyújtott jelentés tárgyában. Trubinyi János jegyző: Babó Mihály! Babó Mihály: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt felszólalásom tulajdonképeni tárgyára áttérnék, gondolom, kötelességet teljesítek, ha a miniszterelnök ur imént elhangzott kijelentésére bizonyos megjegyzéseket teszek. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Erre különösen kötelezve is vagyok, annál is inkább, mert Kubinyi Géza t. képviselőtársam egyik köz beszólásában azt mondotta: »Tessék a törvényt elolvasni és akkor a jogászok igenis a miniszterelnök ur álláspontját fogják helyeselni.« T. képviselőház! Én majd felolvasom a törvényt a ház előtt azért, hogy t. képviselőtársaim meggyőződjenek arról, hogy nem lehet elfogulatlanul gondolkozó jogászember, a ki törvényesnek ismerné el a békési közgyűlésen történteket. Mert hogy áll a dolog, t. képviselőház ? (Halljuk! Halljuk! a szélsobáloldalon.) A békésmegyei főispán kétszer szavazott egy közgyűlésen. Most már az a kérdés lényege, hogy vájjon ez a szavazás jogosult és törvényes volt-e: igen vagy nem? A miniszterelnök ur szerint igen, a mi felfogásunk és a törvény szerint azonban nem, Kimutatom rögtön. (Halljuk! Halljuk! a szélsobáloldalon.) Lesz szives a t. miniszterelnök ur megszívlelni a törvényhatóságokról szóló törvény 57. §-át, a melyben az van mondva, hogy »a főispán a végrehajtó hatalom képviselője«, — tehát alteregója, és igy mindazokban a kérdésekben, a melyek a kormánynak, mint végrehajtó hatalomnak intézkedéseit és személyi működését érintik, — gondolom, ezt nem fogja kétségbe vonni senki sem, — közvetlen érdekeltségi viszonyban van a végrehajtó hatalommal. (Igaz! Ugy van! a szélsobáloldalon.) No már most, t. ház, mit mond a törvénjhatóságokról szóló törvé.ny 50. §-a? Világosan azt mondja (olvassa): »Általában minden tagja a bizottságnak* — tehát nemcsak a főispán, a ki elnök, hanem a bizottság bármely tagja, — »csak olyan ügyek tárgyalásában vehet részt és szavazhat, melyekben közvetlenül érdekelve nincs.« Már most, ha egy kormány iránti bizalmi kérdésről van szó, s illetőleg arról a kormányról van szó, a melynek qua alteregója a főispán, akkor itt — a törvény értelmében — a közvetlen érdekeltségnél fogva sincs joga a főispánnak szavazni. (Igaz! Ugy van! a szélsobáloldalon.) De, t. képviselőház, a lényeg ott fekszik, hogy ha a főispán szavazati jogával nem él, — a mi neki nincs is meg — tehát ha vissza nem él, akkor az a javaslat, a mely a kormány iránti bizalmat akarta kifejezésre juttatni, kisebbségben maradt volna. (Igaz! Ügy van! a szélsobáloldalon.) Ha tehát az ottani főispánnak a törvény iránt csak egy kis mértékben is érzéke van, és föléje helyezi a törvényességet az alárendeltségnek: akkor, t. képviselőház, nem lett volna szabad elfeledkeznie a főispán urnak arról, hogy, miután ő érdekeltségi viszonyban van, egy ilyen kérdés tárgyalásánál neki tulajdonképen még az elnöklést sem szabad vezetnie. Tehát annak a főispánnak, mint közvetlen érdekeltnek, ha részt nem vehet a szavazásban, már talán az illendőség szempontjából is — ha egyébből nem, — az ülést sem kellett volna vezetnie. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen a törvény erre világosan megadja az utasítást, mondván, hogy a főispánnak ilyenkor kötelessége az elnöki széket az alispánnak engedni át. Ha a főispán ezt megtette volna, akkor, t. miniszterelnök ur, nem egy szavazattal lett volna kisebbségben azoknak a pártja, a kik a kormánynak bizalmat akartak szavazni, hanem kettővel, mert a főispán szavazata elesik, az alispán pedig, mint elnök, csak a szavazatok egyenlősége esetén dönthetett volna. Igy tehát két szavazatról van szó. A főispán álláspontját tehát a törvényhatóságról szóló törvénynyel szemben megvédeni teljes lehetetlenség. Itt feltétlenül törvénysértést követett el az illető főispán. (Igaz! Ugy van ! a szélsobáloldalon.) Polónyi Géza: Visszaélés az elnöki állással! Babó Mihály: A mi már most, t. képviselőház, a torontáli esetet illeti, itt a t. miniszter-