Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-284

Wi, országos ülés 1903 hogy a gyűlésen jelen nem voltam, de gondom volt arra, hogy szavahihető, meghízható egyénektől szerezzek biztos tudomást arra nézve, mik történtek ott; és én négy egyéntől hallottam azt, — mind szavahihető, meghízható ember, — hogy igenis, az inditvänyt nem jelentették be kellő időben, és ezt a körülményt egyik megyebizottsági tag ott a gyűlés szine előtt ki is nyilatkoztatta és be is bizonyította, mert ő saját maga személyesen járt benn az iktató-hivatalban és ott 24 órával a gyűlést megelőzőleg az indítvány bejegyezve nem volt, sem pedig közszemlére kitéve még akkor nem volt. Azt állítottam, hogy meglepték a gyűlést ezzel az inditványnyal és hogy az úgyszólván be volt lopva, és ez áll is, t. képviselőház, mert mi megyebizottsági tagok csakugyan nem tudtunk erről semmit, nem volt a tárgysorozatban, sem a póttárgysorozatban felvéve. (Igaz! Ugy van! a szélsöbáloldalon. Felkiáltások: Ez a kérdés !) Mi erről nem tudtunk és nem is tudhattunk. Arra, a mit a főispán ur egyebet mond, nem kívánok részletesen kiterjeszkedni, de röviden rámutatok arra, hogy az, a mi a fődolog, és a min az egész kérdés megfordul, az t. i., hogy csakugyan két szavazatot adott be és igy döntötte el a szavazás eredményét, az most már tényképen konstatálható, mert a főispán maga is beismeri. T. képviselőház! Tegnap nagyon furcsán esett nekem, a midőn a t. miniszterelnök ur azt mondotta, hogy ez a főispán olyan törvénytisztelő ember, hogy fel sem teszi róla, hogy itt törvénytelenséget követett volna el; az én szavaimnak tehát egyáltalában semmiféle súlyt és jelentőséget nem tulajdonított. Ha a t. miniszterelnök ur az én szavaimnak nem tulajdonított jelentőséget, tessék most jelentőséget tulajdonítani magának a főispán ur szavának, a ki beismeri azt, a mit itt állítottam. (Igaz! Ugy van! a szélsöbáloldalon.) És vegye tudomásul a t. miniszterelnök ur, hogy a mikor én valamit állítok, annak én rendesen utána szoktam nézni, és nem szoktam légből kapott dolgokkal itt előállani. (Helyeslés a szélsöbáloldalon.) A mi pedig a másik dolgot, t. i. a torontálmegyei törvénytelenséget illeti, erre azt mondom, hogy — hiába mentegeti a t. miniszterelnök ur — az, a mi ott történt, helytelen, jogtalan és erőszakoskodás volt, és az ily dolgot nekünk igenis az ország szine előtt napfényre kell hoznunk, azt elhallgatnunk nem szabad. Abból pedig, hogy a t. miniszterelnök ur azzal menti a békésvármegyei főispánt, hogy ha esetleg egy szavazatot adott volna be, ha csak egy szavazatát érvényesítette volna, akkor az lett volna következménye a szavazásnak, hogy sem egyik, sem másik fél nem győzött volna; továbbá abból, a mit a t. miniszterelnök ur a torontálmegyei esetről mondott, csak az tűnik ki,'abból csak azt következtetem, hogy a t. miniszterelnök ur maga tanítja ki az ország KÉrVII. NAPLÓ. 1901 — 1906, XVI. KÖTET. június h-én, csütörtökön. 273 szine előtt az embereit, hogy az ő érdekében, a kormány érdekében ily törvénytelenségeket kövessenek el. (Igaz! Ugy van! a szélsöbáloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Nem igaz! Egyszerűen nem igaz! Elnök: Molnár Jenő képviselő ur kér szót. Molnár Jenő: T. képviselőház! Ragályi Béia: Már ön is beszél? Molnár Jenő: Nem értettem a közbeszóló urat. Ragályi Béla: Azt mondtam, hogy már ön is beszól? Molnár Jenő: Igenis beszélek, mert nekem van jogom beszélni, önnek is volna joga, de nem szabad beszélnie. (Derültség a szélsöbáloldalon.) A t. miniszterelnök ur két megjegyzése késztetett arra, hogy ezen kérdéshez én is hozzászóljak. Széll Kálmán miniszterelnök: De jó obstrukczionális téma! Molnár Jenő: Az egyik az, hogy ezen beérkezett kérvényekre és feliratokra semmi intézkedés nem történik; majd a kérvényi bizottság fogja elintézni ezeket. Igaz, a törvényben biztosítva van a törvényhatóságoknak az a joga, hogy felírhatnak a képviselőházhoz, de annak a feliratnak feliratnak kell lenni, tehát jogerősnek kell lenni, és az mindaddig, mig nem jogerős, nem képezi a törvényhatóság feliratát. Széll Kálmán miniszSereínök: Nem egészen ugy van! Molnár Jenő: A második megjegyzése az volt a miniszterelnök urnak, hogy hiszen egyforma számban voltak azok, a kik az obstrukcziót elitélik Békés megyében, azokkal, a kik a kormánynak bizalmat akartak volna szavazni, tehát valami nagy jogsérelem nem történt. Nem így áll ám a dolog, t. miniszterelnök ur, mert ha a főispán, mint bizottsági tag szavazatát le nem adja, akkor kisebbség van. A dolog ezen fordul meg: Igaz-e az, hogy a főispán kétszer szavazott, törvényes-e ez, megengedhető-e ez, igen, vagy nem? Erre méltóztassék a választ megadni. (Helyedéi a szélsöbáloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Majd meg fogom vizsgálni! Itt nem lehet azt elintézni ! Molnár Jenő: A választői joggal való visszaélést a törvény szigorúan tiltja és még akkor is büntet, ha valaki két különböző kerületben szavaz. Hát még ha valaki egy alkalommal kétszer szavaz, a mi annál súlyosabb, mert ezt az országnak egy előkelő tisztviselője, egy olyan ellenőrzést gyakorló közege cselekszi, mint a főispán. (Zaj.) Különben mi nem nagy fontosságot tulajdonítunk ezeknek a feliratoknak, hiszen jól tudjuk, hogy hogyan jönnek létre. Csongrád megyében hogyan jött létre? A kórház-felavató ünnepélyt rendezték előtte való napon és megjelent az államtitkár ur is, a ki soha sem járt még 35