Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-284

272 284. országos ülés 1903 június h-én, csütörtökön. nyilatkozatot nem tették volna, ha innen felülről egyenes felszólítás nem ment volna, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) a kérdés tehát az, és ettől függ, hogy ezen felérkező nyilatkozatok érnek-e valamit: igaz-e az, a mi már átment a köztudatba, és a mit az egész nemzet elhisz, igaz-e az, hogy a t. belügyminiszter úrtól bizalmas felszólítások mentek a főispánokhoz, hogy igen szívesen veszi, ha ilyen bizalmi nyilatkozatok felérkeznek. Erre kérek választ és feleletet a t. belügyminiszter úrtól, mert ez fogja azután igazán megadni a feleletet a kérdésre, hogy van-e ezen bizalmi nyilatkozatoknak értékük? (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Miután direkt kérdés intéztetett hozzám, harmadszor is kénytelen vagyok a t. ház szíves türelmét kérve felszólalni. (Halljuk! Halljuk!) A mi Eátkay László t. képviselőtársamnak azt az észrevételét illeti, hogy mik épen keletkeznek az ilyen határozatok, vagy a mint ő mondja, hogy kitapogatják a főispánok azokat, a kik leginkább le vannak kötelezve, vagy a kiknek valami kérésük van, s ezekhez fordulnak és igy tájékozzák magukat, hogy lehet-e ilyen bizalmi nyilatkozatokat csinálni, . . . Kubik Béla: Bottal kell a kutyát a nyúl után hajtani! Széll Kálmán miniszterelnök: . .. ugy gondolom, sem Eátkay László, sem a közbeszóló képviselő urnak nem egészen hű kép lebeghetett szeme előtt, a mikor ezt igy rajzolta. Hogy azok, a kik ilyen indítványokat szándékoznak tenni, először tájékozzák magukat, az természetes. De hát, t. képviselőtársaim, mikor ide deputácziókat hoznak, nem tájékozzák-e először magukat, hogy azokat, a kik deputácziókba jönnek, a kik a népgyűlésen határozatokat hoznak, kellő számmal össze tudják-e hozni ? (Ugy van jobbról!) Azt mondja, hogy én a főispánaim utján kitapogatom azokat, a kiknek valami kérésük van, vagy a kik le vannak nekik kötve. Nohát én rá tudnék mutatni egypár vármegyei határozatra, a hol vármegyei tisztviselők is, más tisztviselők is ellene szavaztak az indítványnak. Ez sporadicze megtörtént. De háta t. képviselő urak nem tapogatják ki azokat, a kik valami okból elégedetlenek, vagy ellenségei a kormánynak? Hasonlólag járnak el önök is. Ez emberi dolog. De tény, hogy ezek a határozatok, bármennyire visszatetszést is szülnek odaát, csekély kivétellel, — ilyen a békési, — oly túlnyomó többséggel jönnek létre a vármegyék és a törvényhatóságok termeiben, hogy azokat spontán megnyilatkozásnak kell venni és nem bármiféle terrorizmus vagy presszió eredményének. A mi már most a képviselő ur által felhozott azt az njsághirt illeti, hogy ő Felsége Bruckban a mosoni főispánnak azt mondta volna, hogy a kormány nem tér el programmjától és álláspontjától: hogy való-e ez, vagy nem való-e, azt nem tudom. Hiszen tudjuk, hogy az ilyen újsághírek miképen veendők. Igen valószinünek tartom, hogy ő Felsége nem közölte azt másokkal, hogy mit mondott Bruckban a mosoni főispánnak. De ha ezt a megjegyzést ő Felsége tette is, a ki, a mint az épen mostan folyamatban levő dolog is mutatja, a legalkotmányosabb skrupulozitással tartja meg azt a hatáskört, a mely őt a törvény szerint megilleti: higyje meg nekem a képviselő ur, ha azt komolyan és nyugodtan vizsgálja, akkor nem találhat benne egyebet, mint egy ténynek a konstatálását, a melyet a kormány, mielőtt a korona nyilatkozott volna, ha ugyan nyilatkozott egy magán beszélgetésben, már ebben a házban és e székekről kifejtett. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Nem mondtam-e meg én ebben a kérdésben, a melyben állást foglaltam önök ellen, nem mondtam-e meg május 2-án, tehát ő Felsége állítólagos nyilatkozatát egy hónappal megelőzőleg, hogy ettől az álláspontól el nem térek? Ha mondta volna is ő Felsége, legfeljebb csak azt konstatálta, a mit a kormány a maga alkotmányos kötelessége tudatában és érzetében itt a házban kijelentett és többször is kifejtett. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Azt hiszem, nem lehet tehát mondani, hogy annak az állítólagos nyilatkozatnak hatása alatt járnának el a törvényhatóságok. Hiszen mielőtt a lapok ezt az állítólagos kijelentést hozták, már 47 törvényhatóság nyilatkozott meg. (Ugy van! jobbról.) Hol van itt a logika, ha a képviselő ur erre a helytelen konklúzióra akar jutni? A mi pedig a főispánokhoz intézett rendeletet illeti, már a múltkor kijelentettem, hogy én erről nem tudok semmit. Én semmiféle rendeletet a főispánoknak nem küldtem, a dolog természete szerint nem is küldhettem. Az ilyen dolgoknak maguktól kell létrejönniük, a minthogy a dolog természete szerint igy is keletkeznek és keletkeztek. (Elénk helyeslés jobbfelöl. Mozgás a szélsőbaloldalon.) Polónyi Géza: Csődbe kell menni az ilyen kormánynak ! Jön már Tauszki! Szőts Pál: Polónyi tömeggondnok szeretne lenni! Gajáry Géza : Polónyi makkal álmadik! (Zaj.) Elnök: Kecskeméthy Ferencz képviselő ur kíván személyes kérdésben szólani. Kecskeméthy Ferencz: T. ház! Olay Lajos t. képviselőtársam felolvasta Békés vármegye főispánjának nyilatkozatát, a melyben tegnapi bejelentésemre válaszolt. Ebben én meg vagyok nevezve, s azt hiszem, jogom van a mondottakra reflektálni. (Igaz! Ugy van! a széls'íbaloldalon.) A t. főispán ur beismeri azok egy részének megtörténtét, a miket állítottam, másik részét azonban nem ismeri be, és állításomnak e része ellen tiltakozik. Azt mondja ugyanis, hogy az indítványt kellő időben nyújtották be és kellő helyen. Erre annyit mondhatok, t. képviselőház,