Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-284

június í-én, csütörtökön. 271 28í. országos ülés 1903 Kubinyi Géza: Nem, nem! Kubik Béla: Remélem, Hogy majd fel fog bennünket világosítani, és a miniszterelnök úrral együtt meg fogja majd védeni azt a főispánt, a ki ez alkalommal ilyen módon járt el. Kubinyi Géza: Igen szívesen! Kubik Béla: Ha mi az ilyen kérdésekben az adott alkalmakkor mindig felszólalunk, ezt tisztán csak azért teszszük, (Felkiáltások jobbfelöl: Hogy teljék az idol Zaj a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) mert ez kötelességünk s nagyon téved az a képviselőtársam, a ki azt mondotta: »hogy teljék az idő,« (De igaz! Ugy van! jobbfelöl.) mert ha minden egyes esetet interpelláczió tárgyává tennénk, akkor azokra az interpellácziókra választ kellene kapnunk, erre ismét a viszonválasz jogával élhetnénk, és igy én teljes bizonyossággal állithatom, hogy ily módon sokkal tovább tárgyalhatnék a kérdéseket, mint az általunk követett módon, (Mozgás jobbfelöl. Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Kubik Béla: Mi azonnal el akarjuk röviden intézni a kérdést, mihelyt itt szó esik róla, . . . (Mozgás a jobboldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Kubik Béla: . . . tehát nem idó'fecsérlés a czélunk, hanem az, hogy rögtön megbélyegezzük a bűnöst, a mint az eset szóba kerül. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) A miniszterelnök urnak tehát ebben a kérdésben sincsen igaza, mert tisztán czélszerüségi okok azok, a melyek minket abban vezetnek, hogy az ilyen kérdést azonnal felvessük és ezt a húrt azonnal megüssük. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök: Rátkay László képviselő ur kivan szólani! Rátkay László : T. képviselőház! (Halljuk! HaUjuk! a szélsöbaloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek! Rátkay László: A miniszter urnak az a felelete, a melyet abból a székből mint belügyminiszter adott, még most, az exlex idejében sem fogadható el, mert a t. miniszterelnök urnak, a ki mint egyúttal belügyminiszter is a főispánok eljárását ellenőrizni tartozik, — annál is inkább, mert a főispánokra vonatkozólag Magyarországon semmiféle törvény nem létezik, és igy ők mindig igazán törvényen kivüli állapotban vannak, — nem lett volna szabad azt mondani, a midőn egy ilyen főispán törvénysértést követ el, hogy ez a kérdés nem tartozik a ház elé. (Uyg van ! a szélsöbaloldalon. Halljuk ! Halljuk!) Ez legalább is elhamarkodott nyilatkozat volt. Én azonban ezeknek a kérvényeknek az érdemére vonatkozólag akarok egykét megjegyzést tenni. (Halljuk!) Azt hiszem, hogy a t. képviselőház épen ugy tisztában van vele, mint én, és mindnyájan, hogy a vármegyei törvényhatóságok nyilatkozatai, szóljanak azok bár a kormány ellen vagy mellette, a törvényhatóságok mai összealakitását tekintve bizony semmit sem érnek, . . . Kossuth Ferencz: Ugy van! Rátkay László: ... és az a tisztelt vármegyei bizottsági tag, a ki széksértésért megbüntettetvén, ezt hitványságnak nevezte, nagyon közel járt az igazsághoz. Hiszen tudjuk, hogy miképen készítik elő az ilyen bizalmi nyilatkozatot. A főispán először is kitapogatja a vármegyei bizottsági tagok közül azokat, a kik le vannak kötelezve bizonyos szívességekért; (Ugy van! Ugy van! a széki/baloldalon. Nagy mozgás és elUnmondások a jobboldalon.) igy jönnek létre az »igen«-ek, a főispán pedig azután vesz magának fáradságot, és kitapogatja azokat, a kik ellenkező nézetben vannak, a kiket azután kérelem, Ígéretek, kedveskedések, vagy barátságos vállveregetésekkel ámítanak el. Én azzal kezdtem felszólalásomat, hogy teljesen tisztában vagyok vele, hogy mindnyájan tisztában vagyunk vele, sőt maga a t. belügyminiszter ur is tisztában van vele, hogy ezek a bizalmi nyilatkozatok nem érnek semmit. A miért én valójában felszólaltam, az egy kérdés volna a t. belügyminiszter úrhoz, a mire igen szívesen venném a feleletet, (Halljuk! Halljuk!) mert ezeknek a felérkező kérvényeknek lélektani igazságát akarom megkeresni. Hogy a kormánynak ezekre a bizalmi nyilatkozatokra miért van szüksége, azt meglátjuk abból a nyilatkozatból, a melyet pár nap előtt olvastunk a hírlapokban, a melyet a koronás király tett Mosón vármegyében, (Halljuk! Halljuk! bal felöl.) a mely nyilatkozat sem a hírlapokban, sem a t. kormányok által megczáfolva nem lett. Pedig én azt hiszem, hogy a mint ez a kérdés itt a házban legelőször megpendítve lett, a mint ez iránt kérdés intéztetett a t. miniszterelnök úrhoz, hogy lehet-e a koronának leszállania és a napi politikába beleavatkoznia, a t. miniszterelnök urnak kötelessége lett volna azonnal felállani és tisztázni a kérdést, való-e a hír, tette-e a király ezen nyilatkozatot, vagy nem ? Ezen nyilatkozat, a melyben az van, hogy a kormány nem tehet másként, mint a hogy most eljár, és a bizalmi nyilatkozatok között van ám bizonyos összefüggés. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Még pedig azért, mert a belügyminiszter urnak szüksége van arra, hogy felfelé, a király előtt ne csak arról dicsekedhessek, hogy neki itt e házban többsége van, hanem azzal is dicsekedni akar, hogy számára a közvélemény többsége a törvényhatóságoknál is biztosítva van. A dolog lényege tehát az — és arra kérnék a t, belügyminiszter úrtól feleletet, — hogy tekintve azt, hogy a törvényhatóságoknak bizalmi nyilatkozatai nem érnek semmit sem, hogy azok a jelen körülmények között maguktól nem keletkeznek, mert azzal legyen tisztában a t. belügyminiszter ur, hogy a törvényhatóságok ezen bizalmi