Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.
Ülésnapok - 1901-283
256 283. országos ülés 1903 június 3-án, szerdán. alkotmányosságnak. De én nem nevezem ezt alkotmányosságnak, hanem egyszerűen az alkotmánynyal való játéknak, egyszerű komédiának, (Ugy van! a szélsobalóldálon.) Molnár Jenő: Azt hiszik, hogy az ő kormányzásuk alatt a subiczk is csokoládé, (Derültség a szélsobalóldálon.) Nessi Pál: Nem hiszem, hogy lehetséges volna valamely európai parlamentben az, hogy a miniszterelnök azzal álljon eléje, hogy »én a te általad meghozott törvényeket megtartani nem fogom, és nem törődöm azzal, hogy van-e felhatalmazásom a kormányzásra, igen vagy nem, hanem tovább fogok kormányozni,« Ez minden más parlamentben lehetetlen volna. Egyetlen olyan ország van Európában, és ez a mi hazánk, a hol ilyen szoIvorú állapotok nemcsak lehetségesek, hanem hosszú ideig fenn is tarthatók. De, ismétlem, bizom abban, hogy ezen állapotok már sokáig fentarthatók nem lesznek; bizom abban, hogy a közvélemény felébredése olyan erővel fog megnyilatkozni, hogy ezt az állapotot tovább tűrni nem fogja, hanem el fogja seperni ezt a kormányt, és egyszer, s mindenkorra lehetetlenné fogja tenni ebben az országban a törvénytelen kormányzást, (ügy van! a szélsobalóldálon.) Intő jelül szolgáljon a nógrádi választás, t. képviselőház! (Ugy van! a szélsöhalóläalon.) Hiszen, a hol a múltkor egy kormánypárti képviselőt egyhangúlag választottak meg; a hol a függetlenségi párt eddig nem mert jelöltet állítani . . . Pap Zoltán: Nem volt ott tiz ember, a ki függetlenségi párti embert jelölhetett volna. (Ugy van! a szélsobalóldálon.) Nessi Pál: . . . ott most nagy többséggel választották meg a függetlenségi párt jelöltjét. (Egy hang a szélsobalóldálon: Bizalom a kormány iránt!) Nagyon érdekes, a nagyvázsonyi választás is. (Halljuk! Sálijuk! a szélsőbaloldalon.) A midőn Óváry lemondott mandátumáról, a függetlenségi párt tekintetbe vette azt a nagy erkölcsi erőt, a melyet olyan ritkán észlelünk a t. túloldalon és a mely abban nyilvánult meg, hogy egy képviselő letette mandátumát csak azért, mert ugy látta, hogy az az irány, a melyet eddig támogatott, s a melyet a kormány követ, immár a nemzet ellen fordul, és azt, mint meggyőződésével ellenkezőt tovább támogatni nem akarta. A nagyvázsonyi kerületben, a hol a függetlenségi párt akcziót nem is fejtett ki, épen csak a zászló becsületéért lépett fel valaki függetlenségi párti programmal, ez a jelölt 600 szavazatot kapott. Világos ebből, hogyha függetlenségi párti jelölt a kellő időben bejárta volna a kerületet, ott óriási többséggel választatott volna meg, a mit legjobban r az a körülmény is bizonyít, hogy tulajdonképen Óváry is a mi programmunkkal választatott meg, (Ugy van! a szélsobalóldálon.) hiszen az önálló magyar hadsereget és az önálló vámterületet követeli ő is, a melyek a mi programmunknak két kiváló kardinális pontját képezik. (Ugy van! a szélsobalóldálon.) Az imént azt hallottam itt egyik t. képviselőtársamtói, hogy a túloldalon hivatkoznak arra, milyen kevés értékkel birnak a megyei bizottságok feliratai, nyilatkozatai, E tekintetben nem kell eklatánsabb példa, mint Bihar megyéé. (Halljuk! Halljuk! a szélsobalóldálon.) Méltóztatik tudni, hogy Bihar megyében 12 képviselő van. Ebből a 12 képviselőből 9 függetlenségi. Ha 12 képviselőből egy megyében 9 függetlenségi, akkor evidens dolog, hogy ennek a megyének óriási többsége, legalább háromnegyedrésze függetlenségi polgárokból áll, kik a függetlenségi programmot vallják magukénak. És ennek daczára mit látunk a törvényhatósági bizottságban? Azt, hogy ott egy óriási többség elitéli a függetlenségi pártnak magatartását, az obstrukczió ellen nyilatkozik akkor, midőn az ő képviselői az obstrukcziőnak legtevékenyebb, leglelkesebb, legerősebb támaszai. Nem lehet csodálni ezt, midőn a 180 megjelent bizottsági tag között 101 tisztviselő volt, tehát hivatalos szavazat volt a szavazatok legnagyobb része. Ha a t. miniszterelnök ur ilyen bizalmi szavazatnak értéket tulajdonit, akkor őszinte részvétemet fejezem ki iránta, és az ilyen vótumnak értéket, erőt, súlyt nem tulajdonitok. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha azonban már az obstrukcziót az a bizottság elitélte, ha következetes akart volna lenni önmagához, okvetlen bizalmat kellett volna szavaznia a miniszterelnöknek és kormánynak. Hogy ezt nem tette, ezzel igazolta azt, hogy míg a megye függetlenségi, a tisztviselői nem szabadelvűek, hanem Tisza-pártiak, ha azt az álláspontot foglalták el. mert tudták azt, hogy Tisza István és a miniszterelnök ur felfogása közt óriási különbség van, mert hiszen a taktikában ők megegyezni nem tudnak. . Én azt hiszem, hogy ha nem volnának ezek a bizalmi nyilatkozatok megrendelve, hogy ha nem volnának ott a törvényhatósági bizottságban a tisztviselők, ha azok nem szavaznának, ha ott csak a független polgárság volna képviselve, akkor nem kapott volna a kormány egyetlenegy bizalmi szavazatot sem, hanem ugy tettek volna mint Somogy és Heves megyében, hogy egyszerűen napirendre tértek volna az ilyen bizalmi nyilatkozatok felett. Bizony szoIvorú dolog az, midőn azt látjuk, hogy itt van egy kormány felhatalmazás nélkül, a mely a helyett, hogy arra törekednék, hogy ebből a szoIvorú helyzetből, ebből a kátyúból, melybe benn rekedt, kieviczkéljen, egész kényelmesen, keleti fatalizmussal átadja magát a tétlenségnek, a semmittevésnek. És a helyett, hogy azt látnók, hogy abban a nagy pártban, a hol magát magyar hazafinak valló annyi jeles és tekintélyes fiérfíu van, az öntudat végre felébredne és azt mondanák, hogy ezen az utón pedig nem támogatjuk tovább a kormányt, mert ez az ut az ország romlásába visz, ezen az utón
