Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-283

2öS. országos ülés 1903 az országra a végnapok következnek, mert oly szegény nyoIvorult kiszipolyozott ennek a tár­sadalma, hogy ez az állapot sokáig fenn nem tart­ható, a helyett azt látjuk, hogy passziv rezisz­tencziába burkolózva támogatják a kormányt és hozzájárulnak mulasztásaik, nemleges tevé­kenységük (Derültség.) által ahhoz, hpgy ezt az országot a végső nyoIvorba döntsék. Én a tör­ténelemből azt látom, hogy ezen ország népének szüksége van az ilyen megpróbáltatásokra, mert csak akkor ébred végre öntudatra, csak akkor áll talpára, ha az ostor a hátán csattog, hogy szüksége van ennek az országnak arra, hogy igy nyoIvorítsák meg, de aztán majd feltámad benne az ősi erő, felébred és eljön mint oroszlán, hogy szétkergesse azt a pártot, a mely nem mutatta meg, hogy hivatva volna az ország ügyeinek vezetésére. (Igazi Ugy van! a szélsöbaloídalon.) Rákosi Viktor: A janicsárok végnapjai! Nessi Pál: Egy ország, a melynek egész­séges, minden munkát elbiró, nagy értelmiség­gel felruházott népe hivatva volna arra, hogy boldog nemzetet létesítsen itt, ily kormányzás mellett oda vitetik, hogy vannak egész megyék, nagy térségek az országban, a hol nincs a sze­gény népnek betevő falatja. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloídalon.) Nem régiben volt alkalmam Bihar megyének egyik szép vidékére kirándulni. Ott a belényesi kerületben, a hol derék, jó hazafias nép lakik, azt láttam, hogy szikár, ki­aszott, beteges és gyönge a testi szervezete. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloídalon.) Molnár Jenő: És itt felállanak és azt mond­ják, hogy a jólét, a teherviselési képesség emel­kedett! Nessi Pál: Azt kérdeztem tőlük, hogy mi­kor esznek húst? Azt mondták, hogy boldogok vagyunk, ha sátoros ünnepeken kerül hus az asztalunkra. NyoIvorúságos, száraz, kiaszott ku­koriczakenyeret esznek, a melytől a test nem kapja meg a szükséges táplálékot. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloídalon. Mozgás.) Idáig vitte a 67-es párt kormányzása 37 esztendőn keresztül a.z országot. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloídalon.) Odavitte, hogy ennek a derék, becsületes, mun­kás, magyar népnek nincs betevő falatja. Oda­vitte, hogy az a nép, a mely ugy ragaszkodik e földhöz, a melyet ezer éven át vérrel tartott meg, a melyet ősi vérrel szereztek meg, a mely­nek minden rögéhez, minden hantjához ezer meg ezer szent emlék fűződik, kénytelen itt hagyni ezt a hazát, kénytelen vándorbotot ra­gadni, hogy elmenjen jobb sorsot keresni, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloídalon.) És önök akarják ezt az országot nagygyá, hatalmassá és boldoggá tenni? Akkor, t. kép­viselőház, legelső kötelességük, hogy mondjanak le valamennyien, menjenek haza, akkor ez az ország talán boldoggá, nagygyá, hatalmassá le­het. De mindaddig, a mig az önök kezében van a kormány, addig szegény, nyoIvorult és koldus lesz. (Igaz! Ugy van! a szélsőbalolda­KÉPVH. HAPLÓ. 1901— 190G. XVI. KÖTET. junius 3-án, szerdán. 257 Ion.) És mert ugy látom, hogy ezek a jelenté­sek is az ecsetelt állapotot vannak hivatva elő­mozdítani, hogy ezek is jelei annak, hogy mi T féle eszközökkel járnak el önök és hogyan kor­mányoznak, e jelentéseket még kinyomatni sem engedem, nem járulok hozzá e jelentések tudo­másul vételéhez, hanem én is kérem a ház igen t. elnökét, hogy utasitsa vissza e jelenté­seket, adja őket vissza, a miniszterelnök urnak. (Elénk helyeslés a szélsöbaloídalon. A szónokot többen üdvözlik. Felkiáltások a szélsöbalodalon: A határozati javaslat! Halljuk! Halljuk !) A határozati javaslatot majdnem elfelej­tettem benyújtani, (Halljuk! Halljuk! a szélsö­baloídalon.) pedig fontosságot tulajdonitok e határozati javaslatnak, mert beszédemben nem volt időm kiterjeszkedni a benne foglalt kér­désre, holott szükségesnek tartom, hogy a mi­kor idő és alkalom nyilik, ezt a kérdést bő­vebben tárgyaljam. A pénzügyminiszter ur el­járása ugyanis minden törvényt lábbal tapos és nemcsak alkotmányunk legevidensebb meg­sértése, de általában tovább nem tűrhető. (Igaz! Ugy van ! a szélsöbaloídalon.) Az én határozati javaslatom szól a követ­kezőképen (olvassa): »Á. ház utasítja a költ­ségvetési törvény nélkül szűkölködő kormányt, hogy a költségvetési javaslat, illetőleg az in­demnity törvényjavaslat törvényerőre emelkedé­séig a közadók és a közadók módjára besze­dendő egyéb állami bevételek beszedésétől tar­tózkodjék.* (Elénk helyeslés és éljenzés a szélsöbaloídalon.) Elnök: T. ház! A ház határozatához ké­pest most áttérünk az interpellácziókra. Mielőtt azonban ezt tennők, javaslom, hogy állapítsuk meg a holnapi ülés napirendjét. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) A holnap délelőtt 10 órakor tar­tandó ülés napirendjére javaslom, hogy kitüzes­sék az intézkedés a miniszterelnök által be­nyújtott jelentés tárgyában és az 1903. év első négy hónapjában viselendő közterhekről és fede­zendő állami kiadásokról szóló 1902 : XXIV. törvényczikk hatályának az 1903. évi augusztus hó végéig való kiterjesztéséről szóló törvény­javaslat általános tárgyalásának folytatása. (He­lyeslés jobbfelöl.) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a képvi­selőház a holnapi ülés napirendjét ilyen módon állapítja meg. Van szerencsém jelenteni, hogy holnap a szokott időben fog felelni a miniszterelnök, mint belügyminiszter Olay Lajos interpellácziójára a fővárosi közigazgatás tárgyában, továbbá a hon­védelmi miniszter Oabányi Miklósnak a kato­nai zenekaroktól elkobzott magyar dalok hang­jegyei tárgyában. (Helyeslés a szélsöbaloídalon.) Következik Benedek János interpellácziója dr. Somló Bódog nagyváradi tanár ellen tett följelentés ügyében a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez. 33

Next

/
Oldalképek
Tartalom