Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-283

2&3. országos illés 1903 június 3-án, szerdán. 255 rezisztencziával; helytelenül hivatkozott az 1849-től 1867-ig terjedő időre, mert akkor a nemzet rezisztált a hatalmon lévő tényezőkkel szemben és nem a kormány. Azt ugyanis el kell ismernünk, hogy a kormány akkor is dolgozott és bár törvény- és alkotmányellenesen, de mégis tett jó intézkedéseket, a melyek jóságának bizonyítéka az is, hogy mi azokat átvettük, megvalósítottuk és mai napig is fentartjuk. De azt mondani, hogy elvállalom a kormányzást, — hogy érzem magamban a hivatást arra, hogy a nemzet ügyét továbbvigyem és ugyanekkor itt a passzív rezisztencziát hirdetni és a tétlenség köpönyegébe burkolózni: ez hallatlan eset, erre példát a czivilizált államokban nem találunk és mi nem is tűrhetjük tovább, hogy ez így legyen. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Pap Zoltán: Ez csak a magyar parlamentben lehetséges! Nessi Pál: Azt mondottam, hogy törvénytelen állapotok vannak mindenütt. Menjünk egy lépéssel tovább. Ott van az udvartartás. Hát törvényes állapot az, hogy mikor mi megszavazunk az udvartartásra évenkint egy horribilis összeget, mert azt akarjuk, hogy a magyar király fényben jelenjék meg, és hogy a magyar király méltósága kidomborodjék mindenütt, ezt az összeget nem a magyar udvartartásra fordítják, hanem a tőlünk idegen bécsi udvartartásra ? De menjünk egy lépéssel tovább. Ott van a kabinetiroda. Nem oly rég történt, hogy B,átkay igen t. képviselőtársam letett a ház asztalára egy levelet, a melyet a kabinetirodából küldtek egy magyar honpolgárnak német nyelven. Hát törvényes állapot ez? Sőt, a mint hallom, a ház igen t. elnökét is német nyelvű meghívólevéllel tisztelték meg, hogy jöjjön ő Felségéhez audiencziára. Ezt azonban én nem akarom elhinni, mert nem teszem fel senkiről, a ki azon a széken ül, és e parlament szuverenitását képviseli, hogy német meghívásnak engedelmeskedjék és azt elfogadja. Ugy tartom, hogy minden magyarnak lelke felháborodnék azon és azt visszautasítaná. De nézzük az ujabb választásokat, a miniszterelnök legújabb rendszerét. Nem rég volt Pozsony megyében, G-alántán egy választás. A függetlenségi párt egyik erős oszlopát jelölték ott, Polónyi Géza igen t. képviselőtársunk személyében. Erre a kormánypárti jelölt azt mondotta, hogy vele szemben ő nem fog fellépni. Már most mi történt? Jól tudták, hogy abban a kerületben csak az az egyetlenegy posszibilis kormánypárti jelölt van és hogy ha az visszalép, ugy nincs lehetőség arra, hogy a mi jelöltünket meg ne válaszszák. De tudták azt is, hogy a mi jelöltünk azzal a .posszibilis jelölttel szemben a küzdelmet fel sem veszi, előzőleg adott szava kötvén őt. Mikor azután a kormánypárti jelölt nem akart fellépni, akkor küldöttség jött hozzá és kérték, hogy fogadja el a jelöltséget. 0 azonban rezisztált. Már előre benne volt az az érzés, hogy rezisztálni kell, a mint hogy azután ilyen rezisztennziás pártba került is be. Nem engedett tehát a felhívásnak. S akkor mi történt? Az, hogy a miniszterelnök ur személyesen avatkozott a dologba és régi barátságára hivatkozva kérte, követelte, hogy vállalja el a mandátumot csak azért, hogy az ellenzék jelöltjét meg ne válaszszák. Tiszta Bánffy-rendszer ez, a Bánffy-idők hagyománya ez, a mikor a miniszterelnök beavatkozott a választásokba és központi jelölteket állított. Gabányi Miklós: Rosszabb, mint a Bánffyrendszer ! Molnár Jenő: Mert az már nincsen, ez meg van! (Elénk derültség.) Nessi Pál: Van azután abban a kerületben egy ezukorgyár, a melynek szeszgyára van. (Halljuk! Halljuk!) Az & szeszgyár tavaly nem kapott részt a kontingensből, a miért is a ezukorgyár direktora kijelentette, hogy ő pedig nem szavaz a kormánypártra, mert ő építtetett 80.000 forinton egy szeszgyárat és azután nem kapta meg az ígért kontingenst. Az történt erre, hogy egyszerűen megígérték neki azt és meg is lesz legközelebb. Ez azonban nem egymagában álló eset. Itt van a kézdtvásárhelyi kerület választása. Felléptettek ott egy kormánypárti jelöltet. Ez látván, hogy ő ott lehetetlen, feljött Pestre referálni a miniszterelnöknek, a miniszterelnök megkövetelte tőle, hogy »kost was kost«, lékeli mennie, mert nem lehet megengedni, hogy a függetlenségi párt jelöltje bekerüljön a házba. Ugy látszik, attól a

; jelölttől nagyon félt a t. miniszterelnök ur. Én hiszem is, hogy van oka félni és hogy félelmét igazolni fogja a jövő, Gabányi Miklós: Beszkessen is tőle! Nessi Pál: De itt van a legutolsó nógrádi választás, a hol a főispán, az árvaszéki elnök, a főügyész rendre korteskedtek, faluról falura, házról-házra mentek presszionálni, és elkövettek minden törvénytelenséget, akár csak abban a gyűlölt Bánffy-korszakban. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Felszabadította őket Széll Kálmán !) Tegnap jDéldául az egyik község segédjegyzője azt panaszolta el, hogy azért, mert meghallgatta Kossuth Ferencz beszédét, és mert a függetlenségi párt vezérének beszédén lelkesedni merészkedett, nyomban elcsapták és azt mondták neki, hogy szedje a holmiját és takarodjék, mert egy napig sem tűrhetik meg tovább a községházában. (Elénk felkiáltások a szélsőbaloldalon.: Hallatlan! Gyalázat! Ki tette ezt?) A kisdobronyi jegyző tette. Azért csapta el a segédjegyzőt, mert felsőbb helyről utasították, hogy a függetlenségi eszméért lelkesülő segédjegyzőt ne tűrjön meg maga mellett. Kecskeméthy Ferencz: El kell csapni azt a felsőbb helyet! Nessi Pál: És ezt nevezik nálunk tiszta választásnak, törvényes eljárásnak; ezt nevezik