Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-283

13 június 3-án, szerdán. 252 283. országos ülés WC nem fog megtűrni. (Elénh helyeslés a szélsöbal­oldalon.) T. ház! Miután már kiterjeszkedtem Vészi igen t. képviselőtársamnak a pénteki napon el­mondott beszédére, a t, ház engedelmével leszek bátor ezen beszédhez még egypár reflexiót fűzni. Azt mondja Vészi igen t. képviselőtár­sunk, hogy furcsa dolog az, hogy az elleüzék a magyar nyelvet épen a hadseregben akarja ke­resztülvinni, oda akarja beerőszakolni, holott az állami életnek igen sok tere van, a hova a ma­gyar állam nyelvét még nem vitte be, bár ahhoz törvényes joga volna ugy a közös ügyekben, mint a tisztán és kizárólag a mi rendelkezé­sünknek fentartott ügyekben. Kérdi a t. kép­viselő ur, hogy miért épen a hadseregben akarjuk megvalósítani a magyar nyelvet, miért nem inkább a külügyekben, a hol annak tág tere van és a hol még az az állítólagos felségjog sem akadá­lyozna bennünket, mert Vészi József t. kép­viselőtársam szerint a magyar nyelvhez való jogunk némely viszonylatban felségjogot képez. Ezt a tételt én határozottan tagadom és azt hiszem, hogy e tekintetben nem kell hivatkoz­nom arra, hogy olyan törvényünk nincsen, a mely a magyar nyelvhez való jogunkat felség­jognak deklarálta volna. És ha nincsen ilyen törvényünk, ugy arról beszélni, hogy ez felség­jogot képezne, törvénytelen, helytelen és olyan tétel, a mely meg nem áll. Hivatkozom Vészi képviselő ur saját szavaira, a melyeket a »Buda­pesti Napló «-ban, szombaton vezérczikkben irt meg, a melyben azt mondja: »A nemzet tör­vényhozásának szuverén hatalma igenis kiterjed a hadsereg nyelvére és jelvényére is és lógisz­lácziónk e kétségtelen jogát a kormány és a szabadelvű párt is kész mindenkivel — hang­súlyozva mondjuk, mindenkivel — szemben meg­védeni.* Hát vagy képez a hadseregre nézve a magyar nyelv joga felségjogot, vagy nem. Ha igen, ugy helytelen Vészi József t. képviselő­társamnak ez a nyilatkozata, ha pedig nem, akkor miért akarja a felségjogokat helytelenül és szükségtelenül kiterjeszteni oly országban, a hol a felségjogok úgyis túltengésben vannak. (Igaz! Ugy van! a szélsöbahldalon.) Hisz ba körültekintünk, ugy egész állami életünk terén minden lépten-nyomon felségjogba ütközünk és nagyon nincsen igaza t. képviselő­társamnak, a mikor azt mondja, hogy a felség­jogok szűk körre vannak szorítva. Én épen ellenkező felfogáson vagyok, mert azt tartom, hogy a felségjogokat, mint kivételes jogokat minden országban a legszűkebb körre kell szo­rítani (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélső­baloldalon.) és minden olyan intézmény, minden olyan jog, a mely a nemzetnek önállóságát, füg­getlenségét és akaratának szabad elhatározásá­hoz való jogát csorbítja, a legszűkebb térre szorítandó, mert hiszen törekvésünknek oda kell irányulnia, hogy a nemzeti jogokat minél inkább kifejleszszük; hogy a nemzet tevékenységének, intézkedéseinek minél tágabb tért nyissunk. (MénJc helyeslés a bal- és a szélsöbahldalon.) Hogy a magyar nyelv jogát hogyan vonhatják a felség­jogok körébe, azt igazán nem értem, nem pedig azért, mert az nem foglaltatik és nem foglal­tathatik abban a három felségjogban. Hiszen a szervezethez csak nem tartozik a nyelvhez való jog; a vezénylethez szintén nem tartozik, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) valamint a belszerve­zethez sem. A t. miniszterelnök ur, ha jól em­lékezem, egyszer azt mondotta, hogy ő azt a vezényleti jog körébe vonja, de ennek ellentmond a »vezénylet« szónak helyes értelmezése. Mert a vezénylet alatt mi nem a kommandót értjük; nem azt értjük alatta, hogy milyen jelszavakkal vezettetik a hadsereg, hanem értjük alatta a hadsereggel való rendelkezést; értjük azt, hogy a vezénylet jogánál fogva a felségnek jogában áll a díslokáczió. Várady Károly: Kem vagyunk negyvenen! Gabányi Miklós : Csak 34-en vagyunk! olyan rengeteg mamelukból alig van itt egy-kettő! TSTe beszélj! NeSSÍ Pál: Már az imént jeleztem, t. kép­viselőház, nem helyezek súlyt arra, hogy a t, képviselő urak itt vannak-e vagy sem. Én kö­telességemet nyugodtan és higgadtan teljesítem (Mérik helyeslés és éljenzések a szélsöbahldalon.) azon meggyőződésben, a mely egyedül vezérel, és kell, hogy vezéreljen engem, hogy annak a kötelességnek, a melynek teljesítésére választóim ideküldöttek, nyugodt öntudattal megfeleljek. (Élénlt helyeslés és éljenzés a szélsöbahldalon.) Ha Isten olyan ékesszólással áldott volna meg, és ha olyan szerencsét juttatott volna osztály­részemül, hogy képes volnék akár csak tizet is a tiíloldalon ülő t. képviselőtársaim közül meg­győzni, akkor súlyt helyeznék a jelenlétükre, igy azonban arra semmi súlyt nem helyezek, és azzal nem is törődöm. Fő czélom az, hogy nyu­godt öntudattal térhessek vissza választóimhoz, és elmondhassam, hogy megtettem mindazt, a mit kötelességemül elismertem. Az csak a túl­oldalt jellemzi, hogy tagjai távol tartják magu­kat az ülésektől és ez intő jelül szolgálhat a miniszterelnök ur számára a nyári napokra vo­natkozólag, mert ne higyje a miniszterelnök ur, hogy az ellenzék mindig ilyen lojális lesz vele szemben és dikcziókkal fogja önöket tartani. Ha majd azt látja az ellenzék, hogy a kormány makacssága olyan megátalkodott, hogy tagjai nem akarják elhagyni azokat a helyeket mind­addig, a mig az ellenzék arra nem kényszeríti őket, akkor majd más eszközökhöz nyúl az ellenzék, és hogyan fog a miniszterelnök ur itt tartani a szavazásokhoz 100 embert, a midőn arra szükség lesz, a nyári meleg naj)okban, mi­dőn a t. gazda urak majd hazamennek aratni és csépelni? (Ugy van! Ugy van! a szélsőbal­oldalon.) Gabányi Miklós: Most még csak simogatjuk, azután majd borzolni fogjuk!

Next

/
Oldalképek
Tartalom