Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.
Ülésnapok - 1901-283
250 283. országos ülés 1903 június 3-án, szerdán. legegyenesebb, legtiszteségesebb, legkorrektebb, legtörvényesebb módját, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mert nem kér egyebet, mint hogy hajtsák végre a törvényeket, nem kér egyebet, mint hogy ne menjenek le az alkotmány útjáról, hanem tegyenek eleget a törvényes kötelezettségeknek. (Ugy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) SzoIvorú dolog, hogy midó'n egy hazafias ellenzék a nemzeti ideálokért küzdve, B a törvényeket egy lépéssel sem hágva át, arra kéri a többségben lévő uralkodó pártot, hogy a törvényeket hajtsa végre, ragaszkodjék szigorúan a törvények szelleméhez, ezeréves alkotmányunkhoz, a miként azt egyedül helyesen, igazságosan felfogni és interpretálni lehet: akkor az a többség megtagadja azt, hogy a törvényhez ragaszkodjék és képes. ebben a makacsságában odamenni, hogy inkább törvényen kivüli, helyesebben költségvetési törvényen kivüli állapotba helyezi az országot, és ezt az úgyis sokat sanyargatott, sokat szenvedett országot olyan nyoIvorult anyagi helyzetbe hozza, hogy maholnap iparunk és kereskedelmünk egészen tönkre fog menni és gazdáink kénytelenek lesznek a vándorbotot kezökbe venni, hogy jobb, boldogabb hazát keressenek. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A ki azonban más felfogást tanusit, t, képviselőház, ezen feliratokkal szemben, azt csak arra kérem, hogy nézze meg ezen feliratoknak előzményeit, nézze meg az érem másik oldalát is, és ne feledje azt, hogj 7 az ellenzék küzdelmét hány törvényhatóság istápolta, hány törvényhatóság pártolta, és ne tekintsen el a polgároknak azon ezreitől, a kik ide vándoroltak messze vidékekről, nem kiméivé költségeket és fáradságot, otthagyva házi tűzhelyüket és az égető tavaszi munkát, és eljöttek, hogy élő tiltakozásként álljanak itt, hogy meghallják azok, a kik a szót még befogadni képesek és lássanak, a kiknek a látóképességük még megmaradt, hogy tovább az ország ilyen állapotban nem maradhat, hogy a polgárok ezt tovább tűrni nem hajlandók és nem képesek, mert tönkre kell nekik menniök. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) Egy kimutatás van itt a kezemben, t. képviselőház, a mely összeállította azt, hogy a pünkösdi ünnepekig hányan járultak a törvényhozáshoz kérelemmel. Ezen összeállítás szerint a katonai javaslatok ellen 68 küldöttség jött a fővárosba, összesen 22.350 emberrel. Feliratban tiltakozott 37 vármegye és törvényhatósági város, 24 rendezett tanácsú város, 2143 község és 114 választókerület közönsége. Ezeken a kérvényeken 196.800 aláírás olvasható. Népgyűlést tartottak a katonai javaslatok ellen 118 helyen. Ezek mindegyike külön kérvényt is adott be; és tiltakoztak még a magyarországi és egyetemi főiskolák közül eddig 12 főiskola, ezenkívül a budapesti ós kolozsvári ifjúság, ezenkívül a debreczeni, pozsonyi és mármarosszigeti főiskola. És a midó'n a nemzetnek ilyen óriási rétegei megmozdulnak, a midőn a polgárságnak színejava, értelmiségének legnagyobb része mind egy kéréssel járul a törvényhozás elé és támogatja a kisebbségnek hazafias harczát és küzdelmét, akkor ez előtt szemet hunyni, akkor ezt ignorálni, erről félvállról beszélni nem szabad és nem lehet, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mert ez megboszulja magát, mert mi azért jöttünk ide és azért küldettünk ide, hogy a nemzeti akaratot kifejezésre hozzuk, hogy a nemzet valódi akaratát meg is valósítsuk. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldahn.) És szoIvorú dolog, t. képviselőház, midőn látjuk azt, hogy a túloldalon felállanak a t. képviselőtársaink és daczára annak, hogy a saját kerületük megnyilatkozott ebben a kérdésben, ezzel homlokegyenest ellenkező álláspontot foglalnak el itt és daczára annak, hogy a kerület kérve kéri őket, hogy ne szavazzák meg azt a vészthozó és a nemzet jövőjét leromboló javaslatot, ők könnyű szívvel és könnyű lélekkel állnak ott és hajlandók ezt a javaslatot megszavazni választóiknak határozott eüenére is. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldahn.) És még szoIvorúbb, t, képviselőház, ha azt látjuk, hogy a mi régi földbirtokos családjainknak egy-egy hajtása, feláll itt és azt a nagy befolyást, a melyet nekik az ősök által megszerzett és megtartott és rájuk csak örökségképen jutott birtokok adnak, nem arra használják fel, hogy a nemzetet szolgálják, nem arra használják fel, hogy a nemzet érdekében cselekedjenek, (Élénk helyeslés a szélsöbaloldahn.) hanem ellenkezőleg felállanak, és megtagadják mindazt, a mi ennek a nemzetnek szent, a polgárság lelkét heviti, megtagadják ennek az országnak, ennek a nemzetnek, ennek a hazának édes anyanyelvét; és azt a nagy befolyást, a melyet nekik a magyar föld, annak termő ereje ad, a melyhez ők minden érdem nélkül jutottak, arra használják fel, hogy önként kínálkozzanak egy idegen hatalomnak, hogy önként ajánljanak fel annak erőt, a mely azzal még inkább rabigába hajthassa ezt a szegény nemzetet. (Tetszés a szélsöbaloldahn.) Hiszen épen az ünnepek alatt történt, hogy egyik legkiválóbb családunk egyik tagja, a nagy Andrássy Gyula kicsiny fia (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) czikket irt, nem magyar lapba, hanem a »Neue Ereié Presse«-be, a melyről mindenki tudja, s azt hiszem, a miniszterelnök ur sem vonja kétségbe, hogy a magyar ügynek soha barátja nem volt. Ézt a czikket ötször vagy hatszor elolvastam; lehet, hogy tehetségeim fogyatékossága, lehet, hogy nyelvbeli tudásom hiányossága az oka, de én azt a czikket megérteni képes nem voltam. Ellenben igen találónak tartom Bartha Miklós t. képviselőtársam tegnapi czikket, a melyben arra kéri a grófot, irjon még egypár ilyen vezérczikket, hogy legalább felderítse ennek a czikkének az értelmét és czélját. (Helyeslés a szélsöbaloldahn.)