Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-283

250 283. országos ülés 1903 június 3-án, szerdán. legegyenesebb, legtiszteségesebb, legkorrektebb, legtörvényesebb módját, (Ugy van! a szélső­baloldalon.) mert nem kér egyebet, mint hogy hajtsák végre a törvényeket, nem kér egyebet, mint hogy ne menjenek le az alkotmány útjá­ról, hanem tegyenek eleget a törvényes köte­lezettségeknek. (Ugy van! Ugy van ! a szélső­baloldalon.) SzoIvorú dolog, hogy midó'n egy hazafias ellenzék a nemzeti ideálokért küzdve, B a tör­vényeket egy lépéssel sem hágva át, arra kéri a többségben lévő uralkodó pártot, hogy a tör­vényeket hajtsa végre, ragaszkodjék szigorúan a törvények szelleméhez, ezeréves alkotmányunk­hoz, a miként azt egyedül helyesen, igazságosan felfogni és interpretálni lehet: akkor az a több­ség megtagadja azt, hogy a törvényhez ragasz­kodjék és képes. ebben a makacsságában oda­menni, hogy inkább törvényen kivüli, helyeseb­ben költségvetési törvényen kivüli állapotba helyezi az országot, és ezt az úgyis sokat sa­nyargatott, sokat szenvedett országot olyan nyoIvorult anyagi helyzetbe hozza, hogy ma­holnap iparunk és kereskedelmünk egészen tönkre fog menni és gazdáink kénytelenek lesz­nek a vándorbotot kezökbe venni, hogy jobb, boldogabb hazát keressenek. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A ki azonban más felfogást tanusit, t, kép­viselőház, ezen feliratokkal szemben, azt csak arra kérem, hogy nézze meg ezen feliratoknak előzményeit, nézze meg az érem másik oldalát is, és ne feledje azt, hogj 7 az ellenzék küzdelmét hány törvényhatóság istápolta, hány törvény­hatóság pártolta, és ne tekintsen el a polgárok­nak azon ezreitől, a kik ide vándoroltak messze vidékekről, nem kiméivé költségeket és fárad­ságot, otthagyva házi tűzhelyüket és az égető tavaszi munkát, és eljöttek, hogy élő tiltakozás­ként álljanak itt, hogy meghallják azok, a kik a szót még befogadni képesek és lássanak, a kiknek a látóképességük még megmaradt, hogy tovább az ország ilyen állapotban nem maradhat, hogy a polgárok ezt tovább tűrni nem hajlandók és nem képesek, mert tönkre kell nekik menniök. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) Egy kimutatás van itt a kezemben, t. kép­viselőház, a mely összeállította azt, hogy a pün­kösdi ünnepekig hányan járultak a törvény­hozáshoz kérelemmel. Ezen összeállítás szerint a katonai javaslatok ellen 68 küldöttség jött a fővárosba, összesen 22.350 emberrel. Feliratban tiltakozott 37 vármegye és törvényhatósági város, 24 rendezett tanácsú város, 2143 község és 114 választókerület közönsége. Ezeken a kérvényeken 196.800 aláírás olvasható. Népgyűlést tartottak a katonai javaslatok ellen 118 helyen. Ezek mindegyike külön kérvényt is adott be; és tilta­koztak még a magyarországi és egyetemi fő­iskolák közül eddig 12 főiskola, ezenkívül a budapesti ós kolozsvári ifjúság, ezenkívül a debreczeni, pozsonyi és mármarosszigeti főiskola. És a midó'n a nemzetnek ilyen óriási rétegei megmozdulnak, a midőn a polgárságnak színe­java, értelmiségének legnagyobb része mind egy kéréssel járul a törvényhozás elé és támogatja a kisebbségnek hazafias harczát és küzdelmét, akkor ez előtt szemet hunyni, akkor ezt igno­rálni, erről félvállról beszélni nem szabad és nem lehet, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mert ez megboszulja magát, mert mi azért jöt­tünk ide és azért küldettünk ide, hogy a nem­zeti akaratot kifejezésre hozzuk, hogy a nemzet valódi akaratát meg is valósítsuk. (Élénk helyes­lés a szélsöbaloldahn.) És szoIvorú dolog, t. képviselőház, midőn látjuk azt, hogy a túloldalon felállanak a t. képviselőtársaink és daczára annak, hogy a saját kerületük megnyilatkozott ebben a kérdésben, ezzel homlokegyenest ellenkező álláspontot fog­lalnak el itt és daczára annak, hogy a kerület kérve kéri őket, hogy ne szavazzák meg azt a vészthozó és a nemzet jövőjét leromboló javasla­tot, ők könnyű szívvel és könnyű lélekkel állnak ott és hajlandók ezt a javaslatot megszavazni választóiknak határozott eüenére is. (Elénk he­lyeslés a szélsöbaloldahn.) És még szoIvorúbb, t, képviselőház, ha azt látjuk, hogy a mi régi földbirtokos családjainknak egy-egy hajtása, fel­áll itt és azt a nagy befolyást, a melyet nekik az ősök által megszerzett és megtartott és rájuk csak örökségképen jutott birtokok adnak, nem arra használják fel, hogy a nemzetet szolgálják, nem arra használják fel, hogy a nemzet érdeké­ben cselekedjenek, (Élénk helyeslés a szélsöbal­oldahn.) hanem ellenkezőleg felállanak, és meg­tagadják mindazt, a mi ennek a nemzetnek szent, a polgárság lelkét heviti, megtagadják ennek az országnak, ennek a nemzetnek, ennek a hazának édes anyanyelvét; és azt a nagy be­folyást, a melyet nekik a magyar föld, annak termő ereje ad, a melyhez ők minden érdem nél­kül jutottak, arra használják fel, hogy önként kínálkozzanak egy idegen hatalomnak, hogy ön­ként ajánljanak fel annak erőt, a mely azzal még inkább rabigába hajthassa ezt a szegény nemzetet. (Tetszés a szélsöbaloldahn.) Hiszen épen az ünnepek alatt történt, hogy egyik legkiválóbb családunk egyik tagja, a nagy Andrássy Gyula kicsiny fia (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) czikket irt, nem magyar lapba, hanem a »Neue Ereié Presse«-be, a mely­ről mindenki tudja, s azt hiszem, a miniszter­elnök ur sem vonja kétségbe, hogy a magyar ügynek soha barátja nem volt. Ézt a czikket ötször vagy hatszor elolvastam; lehet, hogy tehetsé­geim fogyatékossága, lehet, hogy nyelvbeli tudá­som hiányossága az oka, de én azt a czikket megérteni képes nem voltam. Ellenben igen találónak tartom Bartha Miklós t. képviselőtár­sam tegnapi czikket, a melyben arra kéri a grófot, irjon még egypár ilyen vezérczikket, hogy legalább felderítse ennek a czikkének az értelmét és czélját. (Helyeslés a szélsöbaloldahn.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom