Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-282

282. országos ülés 1903 május 29-én, pénteken. 231 adatuk, mint nekünk; ők az u. n. »kormányzó«­párt; ők abban a meggyőződésben vannak, hogy ha egy kormány megbukik, összedűl a világ, (Derültség a szélsőbaloldalon.) mi pedig abban a meggyőződésben vagyunk, hogyha egy rossz kormány és utána a másik rossz kormány meg­bukik, akkor egészségesen épül fel a világ, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Más lég­körben nevelkedtek; más a politikai czéljuk, más a nézetük; hibás, téves; hazafiságukat nem vonom kétségbe, csak nem tartom élénknek. (Jiilénk derültség, tetszés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az a hazafiság, t. miniszter­elnök ur, a sziv dolga. A szäv, a mely nyilat­kozni feleslegesnek tartja; a mely a kitörést veszedelmesnek tartja; a mely jól viseli magát, mint egy jó gyerek, a ki nem csinál rosszat, de nem csinál jót sem. (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ki beburkolózik a passzív rezisztencziába, a melylyel még eddig egypár megbolondult szultánon kívül senki sem próbál­kozott meg. (Zajos derültség.) A történelemben fel van jegyezve, hogy voltak olyan szultánok, a kik nem csináltak semmit, bevonultak háre­meikbe . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Önök akasz­tanak meg mindent! Eötvös Károly: . . . beültek a szerájba, nem törődtek a világgal és passzív rezisztencziával ölték az időt . . . (Derültség.) Széll Kálmán miniszterelnök : Mi dolgoz­nánk, ha önök engednének, de önök nem en­gednek ! Eötvös Károly: De hogy európai művelt országban egy kormány, passzív rezisztencziával dologozott volna . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Ha engednék, dolgoznánk, de ha nem engedik! Hiszen öntjük a javaslatokat. Mi csak az önök obstrukcziójá­nak rezisztálunk, mi csak az erőszakos obstruk­cziónak állunk ellent! Eötvös Károly: . . . erre példa nem volt. De minket vigasztal az, hogy ez a példa nálunk se fog soká tartani. Bízom abban, hogyha akad egy férfiú, a ki a koronát felvilágosítja, a korona bölcsesége segíteni fog a helyzeten; de mi is vigyázunk ám, hogy segítsen. Midőn Barabás Béla t. képviselőtársam (Halljuk! Halljuk!) azt mondta, hogy ez becsületbevágó kérdés reánk nézve, értve a hazafisági szempontot, akkor azt a miniszterelnök ur szellemesen azzal ütötte el, hogy nem tudta, hogy az ő javas­lataihoz van kötve a mi becsületünk. Hát figyelmeztetem a t. miniszterelnök urat, hogy szellemesnek elég szellemes volt ez, de gyakor­lati igazság nem volt ebben az észrevételben; mert mi csakugyan becsületbeli kérdést csinál­tunk ebből. Széll Kálmán miniszterelnök: A kisebbség­nek sohasem becsületbeli kérdés megadni magát a többségnek! Eötvös Károly: Megmondom, miért, A nem­zet iránt való becsület kérdése . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Sohasem lesz becsületbeli kérdés megadni magát a többség­nek. Ezt sohasem ismerem el! Eötvös Károly: Lássa, t. miniszterelnök ur, mikor 1875-ben az a párt, a mely akkor ellen­zék volt, a balközép, a nemzeti bizalom leg­nagyobb részének birtokában, a nemzet szere­tete és bizalma által környékezve, fuzionált az akkori Deák-párttal, még pedig akként, hogy minden elvét és meggyőződését azután lábbal­tiporta : az irtózatos megsértése volt a nemzet­nek, mert irtózatos károkat okozott, mert a nemzet bizalmát renditette meg vezérlő férfiai­ban. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És a nemzet bizalmát renditette meg törvény­hozásában. Széll Kálmán miniszterelnök: Én nem kí­vánom, hogy az elvüket változtassák meg, csak hagyjanak fel az erőszakkal! Ugron Gábor: Csak legyünk birkák! Széll Kálmán miniszterelnök: A kisebbség azért nem lesz birka! (Zaj balfelöl.) Hanem a többség, az legyen birka? Eötvös Károly: Ugy látszik, hogy mikor mi becsületbeli dologról beszélünk, azt a t. túl­oldal nem látja elég komolynak; de figyelmez­tetem önöket, hogy minket választóink azért küldtek ide, és mi választóink előtt erre foga­dást tettünk, hogy mi a nemzetnek ezt az irtó­zatos sértését tovább nem tűrjük. És ha mi ettől elállanánk, ha mi megszüntetnők ezt a harczot, habár erőnk elfogyta idézné is elő ezen megszüntetést, fájdalom, a nemzet nagy réte­geiben akkép fognák fel a dolgot, hogy minket az uralkodópárt, a, kormány és a korona vett le a lábunkról. (Elénk helyeslés, tetszés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha erőnk fogyta miatt történnék is a le­szerélés, a nemzet nagy rétegeiben akkor is fel­támadna a gyanú, mert, sajnos, odasülyedtek a mi közviszonyaink, hogy a társadalom teli van jogos gyanúval és gyanakodással. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez elé a jövő elé mi nem me­gyünk. Mi a nemzetnek törvényhozása iránt még meglevő bizodalmát, ha nem tudnók is jobban megerősíteni, de legalább fenn akarjuk tartani. A jelentést nem fogadom el. (Élénk éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik. Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Szüne­tet kérünk!) Elnök: Csendet kérek, t. ház! Meggyőződ­tem ugy a gyorsírói feljegyzésekből, mint Borbély György képviselő úrtól személycsen, hogy a neki imputált kifejezést a tegnapelőtti ülésen tényleg használta. Miután ez a kifejezés a tegnapelőtt elnöklő elnök figyelmét okvetlenül elkerülte, különben akkor, mikor Grabänyi képviselő urat rendreutasította, okvetlenül megtette volna azt Borbély képviselő úrral szemben is, s miután a kérdés nyílt ülésben tudomásomra jutott és két-

Next

/
Oldalképek
Tartalom