Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-282

282. országos ülés 1903 május 29-én, pénteken. 231 adatuk, mint nekünk; ők az u. n. »kormányzó«párt; ők abban a meggyőződésben vannak, hogy ha egy kormány megbukik, összedűl a világ, (Derültség a szélsőbaloldalon.) mi pedig abban a meggyőződésben vagyunk, hogyha egy rossz kormány és utána a másik rossz kormány megbukik, akkor egészségesen épül fel a világ, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Más légkörben nevelkedtek; más a politikai czéljuk, más a nézetük; hibás, téves; hazafiságukat nem vonom kétségbe, csak nem tartom élénknek. (Jiilénk derültség, tetszés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az a hazafiság, t. miniszterelnök ur, a sziv dolga. A szäv, a mely nyilatkozni feleslegesnek tartja; a mely a kitörést veszedelmesnek tartja; a mely jól viseli magát, mint egy jó gyerek, a ki nem csinál rosszat, de nem csinál jót sem. (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ki beburkolózik a passzív rezisztencziába, a melylyel még eddig egypár megbolondult szultánon kívül senki sem próbálkozott meg. (Zajos derültség.) A történelemben fel van jegyezve, hogy voltak olyan szultánok, a kik nem csináltak semmit, bevonultak háremeikbe . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Önök akasztanak meg mindent! Eötvös Károly: . . . beültek a szerájba, nem törődtek a világgal és passzív rezisztencziával ölték az időt . . . (Derültség.) Széll Kálmán miniszterelnök : Mi dolgoznánk, ha önök engednének, de önök nem engednek ! Eötvös Károly: De hogy európai művelt országban egy kormány, passzív rezisztencziával dologozott volna . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Ha engednék, dolgoznánk, de ha nem engedik! Hiszen öntjük a javaslatokat. Mi csak az önök obstrukcziójának rezisztálunk, mi csak az erőszakos obstrukcziónak állunk ellent! Eötvös Károly: . . . erre példa nem volt. De minket vigasztal az, hogy ez a példa nálunk se fog soká tartani. Bízom abban, hogyha akad egy férfiú, a ki a koronát felvilágosítja, a korona bölcsesége segíteni fog a helyzeten; de mi is vigyázunk ám, hogy segítsen. Midőn Barabás Béla t. képviselőtársam (Halljuk! Halljuk!) azt mondta, hogy ez becsületbevágó kérdés reánk nézve, értve a hazafisági szempontot, akkor azt a miniszterelnök ur szellemesen azzal ütötte el, hogy nem tudta, hogy az ő javaslataihoz van kötve a mi becsületünk. Hát figyelmeztetem a t. miniszterelnök urat, hogy szellemesnek elég szellemes volt ez, de gyakorlati igazság nem volt ebben az észrevételben; mert mi csakugyan becsületbeli kérdést csináltunk ebből. Széll Kálmán miniszterelnök: A kisebbségnek sohasem becsületbeli kérdés megadni magát a többségnek! Eötvös Károly: Megmondom, miért, A nemzet iránt való becsület kérdése . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Sohasem lesz becsületbeli kérdés megadni magát a többségnek. Ezt sohasem ismerem el! Eötvös Károly: Lássa, t. miniszterelnök ur, mikor 1875-ben az a párt, a mely akkor ellenzék volt, a balközép, a nemzeti bizalom legnagyobb részének birtokában, a nemzet szeretete és bizalma által környékezve, fuzionált az akkori Deák-párttal, még pedig akként, hogy minden elvét és meggyőződését azután lábbaltiporta : az irtózatos megsértése volt a nemzetnek, mert irtózatos károkat okozott, mert a nemzet bizalmát renditette meg vezérlő férfiaiban. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És a nemzet bizalmát renditette meg törvényhozásában. Széll Kálmán miniszterelnök: Én nem kívánom, hogy az elvüket változtassák meg, csak hagyjanak fel az erőszakkal! Ugron Gábor: Csak legyünk birkák! Széll Kálmán miniszterelnök: A kisebbség azért nem lesz birka! (Zaj balfelöl.) Hanem a többség, az legyen birka? Eötvös Károly: Ugy látszik, hogy mikor mi becsületbeli dologról beszélünk, azt a t. túloldal nem látja elég komolynak; de figyelmeztetem önöket, hogy minket választóink azért küldtek ide, és mi választóink előtt erre fogadást tettünk, hogy mi a nemzetnek ezt az irtózatos sértését tovább nem tűrjük. És ha mi ettől elállanánk, ha mi megszüntetnők ezt a harczot, habár erőnk elfogyta idézné is elő ezen megszüntetést, fájdalom, a nemzet nagy rétegeiben akkép fognák fel a dolgot, hogy minket az uralkodópárt, a, kormány és a korona vett le a lábunkról. (Elénk helyeslés, tetszés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha erőnk fogyta miatt történnék is a leszerélés, a nemzet nagy rétegeiben akkor is feltámadna a gyanú, mert, sajnos, odasülyedtek a mi közviszonyaink, hogy a társadalom teli van jogos gyanúval és gyanakodással. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez elé a jövő elé mi nem megyünk. Mi a nemzetnek törvényhozása iránt még meglevő bizodalmát, ha nem tudnók is jobban megerősíteni, de legalább fenn akarjuk tartani. A jelentést nem fogadom el. (Élénk éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik. Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Szünetet kérünk!) Elnök: Csendet kérek, t. ház! Meggyőződtem ugy a gyorsírói feljegyzésekből, mint Borbély György képviselő úrtól személycsen, hogy a neki imputált kifejezést a tegnapelőtti ülésen tényleg használta. Miután ez a kifejezés a tegnapelőtt elnöklő elnök figyelmét okvetlenül elkerülte, különben akkor, mikor Grabänyi képviselő urat rendreutasította, okvetlenül megtette volna azt Borbély képviselő úrral szemben is, s miután a kérdés nyílt ülésben tudomásomra jutott és két-