Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.
Ülésnapok - 1901-282
232 2ö2. országos ülés 1903 séget kizárólag meg van állapítva, hogy a ház tekintélyével meg nem egyező kifejezést használt Borbély képviselő ur: őt utólag rendreutasítom. (Felkiáltások a szélsőbaloklalon: Nem lehet utólag senkit rendreutasítani! Zaj.) Csendet kérek! Méltóztassanak nyugodtan lenni! Vészi József képviselő ur személyes kérdésben kér szót. Vészi József: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, sem igazolásra, sem mentegetőzésre nem szorul, ha t. képviselőtársamnak imént elhangzott nagyon érdekes beszéde után ón személyes kérdés czimén is és sok izben félremagyarázott szavaim helyes értelmének helyreigazítása czéljából is szót kérek. Már előre kérem a t. képviselőház elnézését, ha egyik vagy másik vonatkozásban talán a házszabályoknak legridegebben értelmezett szavai ellen vétenék és ha c két jogezimen előadandó fejtegetéseim talán szélesebb keretben mozognának, ámbár igyekezni fogok a telhető rövidségre. Sőt kérem a ház igen t. elnökét, hogy méltóztatnék a t. ház konszenzusát talán arra nézve is kikérni, hogy a hozzám egyenesen intézett kérdésekre megfelelhessek még akkor is, ha e két jogezimmel nem fedeződnék mindaz, a mit mondani akarok. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Megadjuk !) Elnök: Kérdem a házat, teljesiti-e Vészi József képviselő ur kérelmét ? (Felkiáltások: Igen!) Figyelmeztetem azonban Vészi József képviselő urat, legyen tekintettel arra, hogy a mai ülésen még négy interpelláczíó és az ezekre esetleg adandó válasz van hátra. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Kérem Molnár képviselő urat, ne méltóztassék az elnökkel állandóan disputálni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek, t. képviselőház ! Vészi József: Legyen szabad, t. képviselőház, a legkönnyebben kezdenem, az angol kérdést kell egyszersmindenkorra tisztáznom. Rákosi Viktor: Angolkór! (Mozgás és derültség a szétsöbaloldalon.) Vészi József: Ha kitombolta magát a túloldal szellemessége, mindazokra, a miket hallottunk, rövid megjegyzésekkel felelek. A ház najáója tanúskodik róla, hogy én magam a saját kezdeményezésemre angol dolgokkal a ház elé sohasem jöttem. Működésem itt csak arra szorítkozott, hogy ha politikai ellenfeleink tisztelt táborából mondva csinált analógiákat czipelnek a t. ház elé, ós azokból önkényes, nyakatekert következtetéseket vonnak le a többség álláspontjának rovására, akkor azzal a jogommal és kötelességemmel élek. hogy a történelmi valóságot helyreállítsam és kimutassam, hogy azok az analógiák, a melyeket itt hevenyésztek, az angol történelem és parlamenti jog szempontjából meg nem állanak, (Helyeslés a jobbés a baloldalon.) E jogom és e kötelességem gyakorlásában, t. ház, nem fog engem semmi sem gátolni, még május 29-én, pénteken. a t. túloldal bizonyos szárnyáról néha-néha ide röppenő csipkedések sem. (Mozgás a baloldalon.) Ezek után legyen szabad a többségi elv rideg vagy enyhébb kezelésének kérdésére áttérnem, és jelesül egészen röviden megvizsgálnom azt, hogy az a formidábilis tekintély, a melynek nyomasztó súlyát rakta tegnapi okfejtésemnek egész épületére Eötvös Károly t. képviselő ur, vájjon csakugyan annyira agyonnyomja-e azt, a mit mondtam, s a többségi elvet, a melyről szólottam, vagy nem? Az a formidábilis sulyu tekintély Deák Ferencz volt. Deák Ferencz 1847-ben Kossuth Lajoshoz levelet intézett, a melyben t. képviselőtársam előadása szerint óva intette az országot a többségi uralom elvének túlrideg kezelésétől, és mintegy megprofécziálta az országnak, hogy a parlamentarizmus, ha ránk köszönt, akkor a többség révén rettenetes bajok fognak az országra szakadni. T. képviselőház! Én t. képviselőtársam beszódének e pontjánál skeptikusan ráztam a fejemet. Időközben voltam bátor beszerezni Deák Ferencznek 1847-ben Kossuth Lajoshoz intézett levelét. Leszek bátor felolvasni az erre vonatkozó passzust, és legyen tanúm az egész képviselőház és maga Eötvös Károly t. képviselőtársam is, hogy Deák Ferencz levelében épen annak ellenkezője áll, a mit ő belőle kiolvasott. (Halljuk! Halljuk! a jobb- és a baloldalon.) A tézis, t. ház, t. képviselőtársam szerint ugyebár az, hogy ez a. levél egy nagy admoniczió a többségi elv túlhajtása ellen, és mintegy az aggodalom jelzése arra nézve, hogy ha megjön a parlamentarizmus, magával hozza a többségi elv kárhozatait és veszedelmeit. Itt a levél ; a levélnek erre vonatkozó passzusa igy szól (Halijait! Halljuk! Olvassa): »Más alkotmányos országban van az ellenzéknek egy oly czélja, a mely mindent egyesit, és ez a czél többséget szerezni, hogy a minisztérium megbukjék, és az ellenzék emberei foglalják el annak helyét, s ezt a czélt gyakran nem anyagi érdekből, hanem azon tiszta szándékból kívánják elérni, hogy az ország az ő elveik szerint, miket jobbaknak tart, kormányoztassák. Ily czélt a magyar ellenzék magának ki nem tűzhet. Okait fejtegetnem felesleges volna. De még ezenfelül más alkotmányos országokban, hol utasítások nincsenek, az ellenzék minden tagja, ba szükséges, alárendelheti nézetét a párt többsége akaratának, hogy a czél ne veszélyeztessék. Nálunk azonban, a hol utasítások által kötvék a követek, ez valóban lehetetlen, sőt még az sem lehető, hogy minden megyében ugyanazon kérdések mellett és a kérdéseknek ugyanazon főbb részletei mellett feszítsék meg erejüket az ellenzék tagjai, mert gyakran a mi az egyik megyében kivihető, a másikban oly sok ellenszegülésre talál, hogy erősebb vitatása talán sok más jót is gátolhatna. De hiszen tudod te mind ezt magad is. Csak azért soroltam el
