Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-271

14 277, országos ülés 1903 szélsöbaloldalon.) Az végezetjük, hogy ezeket kMonják az országgyűlés hatásköréből, és valamilyen bizottság, delegáczió, vagy más ilyen intézménynek hatásköre alá helyezzék. Kubik Béla: A mely^Bécsnek akar szolgálni! Hellebronth Géza: És, hogy ennek a czélnak a szolgálatában mit értek el, azt fájdalom, már tapasztaljuk. Elérték azt a szoIvorú és nehéz helyzetet, a melyben ez az ország jelenleg van; elérték a reál-unió megteremtésével azt, hogy Magyarország elvesztette külképviseletét; elvesztette önálló hadseregét, elvesztette a gazdasági önállósághoz való reményét is; ennek eredménye az ország általános elszegényedése, az óriási kMándorlás, és ez a mai szerencsétlen parlamenti helyzet is. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) T. ház ! Én az ilyen intézmény fentartásához, a mely, a mint bátor voltam őszintén megmondani, bűnben született; a melynek működése erre az országra 30 év óta, a mióta csak meg van, folytonosan romlást hozott; a mely végczéljában és végeredményében erre a nemzetre a legvégzetesebb, szavazatommal semmi szin alatt nem járulhatok, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) sőt szeretném, ha tehetném, ledobni ezt is, — mint a régi görögök az életképtelen gyermekeket, — a Taygetos hegyéről, mind a szülőanyával, mind édes testvérével a delegáczióval, mind pedig valamennyi közös intézménynyel együtt, hogy hullanának le, mint a bukott angyalok mielőbb a poklok mélységes fenekére. (Helyeslés és tetszés a szélsőbaloldalon.) De, t. ház, hogy mennyire visszás helyzetet teremtettek ezek a, közösügyek; hogy menynyire nem erősítették meg a két testvér: Ausztria és Magyarország népeinek egymás iránti szeretetét; hogy mennyire nem erősítették meg azt a szükséges egyetértést, a melynek meg kellene lenni az alkotmányos, monarchikus elv mellett a korona és a nemzet között, fájdalom, azt tapasztalhatjuk napról-napra ugy az osztrák, mint ma már a magyar törvényhozás termében is. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A magyar nemzet leigázására a magyar nemzeti követelmények semmibevételére, a magyar nemzet megszégyenítésére vonatkozó élénk törekvést eléggé kifejezi nem kisebb ember, mint maga Bécs városának főr>olgármestere, a ki az osztrák Reichsrathban február 19-én ezeket mondotta (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »Hadseregünknek nem szabad egyoldalú magyarrá válni, hadseregünknek meg kell maradni közösnek, a császár hadseregének, a mi eddig volt, semmi körülmények között nem lehet azt megengedni.« E czélból be is adott egy határozati javaslatot . . . Pap Zoltán: Nem vagyunk határozatképesek, kérem megállapítani. Elnök: 40-en vagyunk. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek, méltóztassanak nyugodtan lenni, 40-en vagyunk. májas 15-én, pénteken. Hellebronth Géza: Akkor egy határozati javaslatot is adott be Lueger, Bécs főpolgármestere, a mely igy szól: »A ház elhatározza, hogy felhívja a kormányt, hogy a hadsereg közösségéhez a legnagyobb határozottsággal ragaszkodjék és minden esetleges kísérletet a zászlók és egyéb jelvények megváltoztatására határozottan visszautasitson«. Elénk helyeslés és taps lett a jutalma ennek a határozati javaslatnak. Kubik Béla: Szépen összefogtak a németek! (Zaj a szélsöbaloldalon.) Azt várjuk, hogy gratuláljanak Luegernek is, mint Tomasicsnak tegnap. (Zaj.) Hellebronth Géza: Nem szükséges felidéznem azokat a vérig sértő és meggyalázó kifejezéseket, a melyekkel bennünket illetni léptennyomon nem átallanak tisztelt osztrák testvéreink és a melyekre, fájdalom, az ottani ház elnökének soha egyetlenegy rendreutasító szava sincsen. Ez jellemzi a testvéri szeretetet! (Zaj a szélsöbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselő urak! Kubik Béla: Csak tennők mi, rögtön baj lenne! Elnök: Az elnökség eljárását ne méltóztassék kritika tárgyává tenni. Kubik Béla: Dehogy, kérem, de ez igy van. Hellebronth Géza: Eléggé jellemzi a helyzetet a Lueger által elmondott beszéd és az a rokonszenv, a melylyel ez a határozati javaslat találkozott. Nagyon természetes, hogy nem lehet csodálkozni azon, ha válaszkép ebben a házban is nem a legtestvériesebb nyilatkozatokat vagyunk kénytelenek néha önkénytelenül is édes testvéreink ellen használni, de bizonyos, hogyha valaha a szenvedély oly nyilatkozatokat tétetett velünk, a melyek csak a legtávolabbról is nem felelnek meg a parlamenti illemnek, rögtön elnöki rendreutasitásban részesülünk. Gabányi Miklós: Az osztrák nekünk nem testvérünk, csak sógorunk! Hellebronth Géza: A közös viszonyokból, az 1867 : XII. t.-cz. által megteremtett közös állapotokból, illetőleg a reál-unióból látom és következtetem azon szoIvorú tüneménynek az okát, a melyek bizony már a korona és a nemzet között is, fájdalom, napról-napra kezdenek feltünedezni és én azt hiszem, hogy t. képviselőtársam, gróf Tisza Is+ván ur is ezekre a szoIvorú tünetekre czélzott akkor, midőn a katonai javaslatok mellett tartott beszédében ezeket mondta: (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) »Nagy baj, hogy hosszú időn keresztül nem volt egyetértés nemzet és király között, sőt nagyon is mélyreható ellentét volt közöttük.« Fájdalom, t. ház, ez a szellem nagy mértékben megvan még ma is; csakhogy ennek nem mi, az ellenzék vagyunk az okai, hanem oka maga a t. kormány, oka a t. többség, a mely többség és a mely kormány 37 esztendő óta soha ezen